Jubileumi kiadásához érkezett idén az Ars Sacra Fesztivál, amelyet 2007 óta minden év szeptember harmadik hetében rendeznek meg, a Kulturális Örökség Napjaihoz kapcsolódva — két évtized óta változatlan céllal: felszínre hozni az európai kultúra zsidó-keresztény gyökereit, a kultúra mélyén nyugvó szakralitást, a művészet majd minden ágában, elősegítve a lelkek felemelkedését és spirituális egységét.
A Budapestről indult kezdeményezés országossá lett, majd határokon átívelve próbálja egyre nagyobb körben hirdetni és erősíteni a valódi értékek: a szép, jó és igaz iránti igényt.

Szombaton délután az Ars Sacra Fesztivál keretében nyílt meg Széphalmi Jurkó László iparművész Béke és kegyelem (Pax et Gratia) című kiállítása Szatmárnémetiben, a Megmaradás Házában.
"Béke és kegyelem. Két egyszerű szó, mégis talán két olyan szó, amelyre ma különösen nagy szükségünk van. Békére vágyunk a világban, a körülöttünk lévő helyeken, de vágyunk rá a saját életünkben és a szívünk mélyén is .És kegyelemre, arra a kegyelemre, amit nem kell kiérdemelnünk. Amely ajándék, amely akkor is elér bennünket, amikor elfáradunk, amikor elbizonytalanodunk, amikor talán már mi magunk sem tudunk hinni benne, hogy van tovább.” — fogalmazott köszöntőjében Széphalmi Jurkó László.

Mint kiemelte,  talán éppen azért olyan fontos a szakrális művészet, mert vannak dolgok, amelyeket szavakkal nehéz elmondani. „Egy festmény, egy rézkarc finom vonalai, egy gyapjúkép melegsége néha közelebb tud vinni ahhoz, amit a szívünk már régóta keres: a fényhez, a reményhez, Istenhez. A művészet itt nem csupán ábrázol. Csendet teremt. Megállít bennünket néhány percre ebben a rohanó világban és lehetőséget ad arra, hogy ne csak nézzünk, hanem valóban lássunk. Talán önmagunkat is.” — hangsúlyozta, azt kívánva: az alkotások nézői ne csak a képek emlékét vigyék magukkal, hanem egy kicsivel több békét a szívükben, több reményt és talán egy kicsivel több kegyelmet, amelyet továbbadhatnak másoknak.

Köszöntőjében Schönberger Jenő megyéspüspök szintén a békét és annak fontosságát hangsúlyozta — nem véletlenül, hiszen 1944. szeptember 16-án érte Szatmárnémetit az a háromnapos szovjet szőnyegbombázás, amely csaknem megsemmisítette a várost, és amelynek végén romokban hevert a Püspöki Palota is. Óvóhelyén 22–en kerestek menedéket a bombázások elől, közülük azonban csak egy, Tircsi István kispap maradt életben – három bombatalálat következtében az épület  több mint harmada bedőlt, és vele az óvóhely is megsemmisült. 

Az elhunytak között volt volt dr. Juhari, vagy Jurkó Gábor, püspöki udvari káplán is. „Az ő története különös módon kapcsolódik a mai naphoz. Mert az ő emléke a családi köteléken keresztül elvezetett hozzánk egy művészt, aki most nem a háború emlékét hozta el Szatmárra, hanem valami egészen mást: a béke üzenetét ” — fogalmazott Jenő püspök.

 A kiállítás szeptember 25-ig, munkanapokon 8 és 16 óra között ingyenesen látogatható.

Szabó Kinga Mária

(Fotók: szatmariegyhazmegye.ro)