Nits János, Szatmárnémeti tanácsának RMDSZ-es tagja szerint konstruktív ellenzéki politizálást kell folytatni ahhoz, hogy a magyarság megvalósíthassa céljait, de meg kell szavazni azokat a határozattervezeteket, amelyek a város érdekeit szolgálják.

— Ön negyedik mandátumát tölti Szatmárnémeti tanácsában, rendelkezik a megfelelő tapasztalatokkal, ismeretekkel és rálátásokkal. Milyennek látja a jelenlegi helyzetet?

— Ha a választások eredményeiből indulunk ki, akkor világosan látszik, hogy nem csak elvesztettük a korábbi többséget, de nem is számíthatunk gyakorlatilag egy ad hoc többségre, tudniillik az USL-nek megvan az abszolút többsége a városi tanácsban. Ha a mi kilenc tanácsosunk mellé odaáll még a két PD-L-s tanácsos, akkor is csak tizenegyen vagyunk 12 ellenében. Ez azt jelenti, hogy minden olyan határozat, amihez nem kell kétharmados többség, nélkülünk is átmegy. Csak a vagyoni tárgyú határozatok kétharmadosak. Ezek azért ritkábban fordulnak elő.

A másik dolog az, hogy volt nyolc év, amikor valamilyen szinten magyar vezetése volt a városnak és a megyének. Négy (2004-2008) évet abszolút többségben is voltunk a városi tanácsban, de a jogainkat és lehetőségeinket akkor sem használtuk ki a végtelenségig. Mi tiszteletben tartottuk azt, hogy a városnak van egy hatvan százalékot kitevő román lakossága, és nyilván az ő érdekeiket is kell képviselni. Az USL a saját maga fogja lett ezen a téren, hiszen sokat ígért a kampányban, viszont többségükhöz az erőfforások hiányzonak, így kénytelen sokszor erős nacionalista hangokat is megütni, hogy ennek a rétegnek, amely várva várta, hogy nyolc év után legyen a városnak román vezetése, az igényeit kielégítse. Nagyon nehéz ilyen körülmények között racionálisan, normális módon megvédeni a magyarság érdekeit egy olyan helyzetben, amikor nincsen vagy nagyon kevés  jogi lehetőség áll rendelkezésünkre  a döntések meghozatalánál.

— Milyen politikát kell most folytatnia a Szatmárnémeti Helyi Tanács RMDSZ-frakciójának?

— Nekem az a véleményem, hogy konstruktív ellenzéki politikát kell folytatni, amit én hangoztattam a partnerekkel történt beszélgetésekkor is, vagyis: bármi, ami a város javát szolgálja, abban partner leszek, de bármilyen olyan dolog, ami sérti nemzeti közösségünk érdekeit, vagy nem az egész város javát szolgálja, azt bírálni fogom, és nem szavazom meg. Nem lesz az, hogy mindenre rábólintunk. A politika máskülönben is a kompromisszumok művészete. Én sose tartottam magam politikusnak, de az elmúlt tizenkét év alatt valahogy csak beletörődtem, hogy ez mégis egyfajta politika, amit csinálok. Nagyon nehéz minden véleményt, minden kérést, minden jogot úgy kezelni, hogy azzal a döntéssel mindenki elégedett legyen. Ez így van bárhol a világon: mindenhol van hatalom, van ellenzék, a kérdés csak az, hogy meg tudunk-e egyezni a fontos problémákban. Ha nem tudunk megegyezni azokban a dolgokban, amelyek fontosak a város számára, akkor ez csak egy kutya-macska, adok-kapok harcba torkollhat. Nagyon nehéz megtalálni azt az utat, amelyen haladva egy egészséges kompromisszumot elérhetünk.

Ami zavar? Az erőpolitika alkalmazása több helyen a mai város vezetés részéről. Ilyenek a szemmel látható igyekezete, a magyar közösség valamilyen szinten már elfogadott, megszerzett jogainak a csobítása. És kénytelen vagyok ezt mondani még akkor is, ha félig-meddig meg is próbálnám érteni a mai vezetést, hogy egy olyan rétegnek az igényeit akarja kielégíteni, amelyik teljesen ki volt éhezve bizonyos megnyilvánulásokra.

Néhány példa, mire gondolok az előbbiekben mondottak alátámasztására:  van egy érvéynes határozatunk még 2008-ból, hogy lehet kérni kétnyelvű tanácsosi igazolványokat. A 2008—2012 között érvényes tanácsosi igazolványunk ilyen volt. Lehet, hogy a mi hibánk, hogy most nem kértük külön, de egynyelvű (román) igazolványokat kaptunk. Egy másik észrevétel: karácsony és újév előtt több plakát jelent meg a városban, amelyeken a város vezetősége kellemes karácsonyt és boldog új évet kíván a lakosságnak. Kizárólag román nyelven, holott a lakosság negyven százaléka magyar. A polgármesteri hivatal által készített naptárról minden magyar szó eltűnt. Érdekes módon a kampányban, még kétnyelvű bannerek szólították fel a magyar lakosságot, hogy szavazzon az USL-re. Más érdekesség, hogy a mai veztés büszke a hatalmas zászlóra a közigazgatási palota tornyán, de senki nem veszi észre, hogy ez a szászló nem a román szászló, legalábbis hivatalosan, a csíkozása miatt. És még sorolhatnám, de félek, hogy ez itt még nem a vége.

— Jelenleg egységes az RMDSZ-frakció?

— Nekünk nagyon fontos dolog lenne, hogy a jövőben legalább a városi tanácsosok között legyen összhang, kerüljük a viszályt. Lehetőleg normális körülmények között, logikus érvekkel próbáljuk egymást meggyőzni, de ha egyszer meggyőztük egymást, akkor tartsuk magunkat a megállapodáshoz. Sokan nem szeretik a pártfegyelem, frakciófegyelem kifejezéseket, mert azt mondják, hogy ilyen esetekben a nyájszellem uralkodik. Szerintem ez szükséges a politikában. Ha eldöntünk valamit, akkor tartsunk ki mellette. Lehet vitatkozni, sőt, kell vitatkozni, de ha mégis olyan a helyzet, hogy nem tudok azonosulni a döntéssel, akkor ezt mindenképpen tudatni kell a frakciótársakkal, hogy a frakció próbáljon meg egy olyan döntést hozni, ami mégis konszenzushoz vezet.

Elek György