Süveg László avasújvárosi szőlőtermesztő és borász hobbiból kezdett el borászkodni, mára már több mint tíz fajta szőlőt termeszt, borversenyeken vesz részt, és megszámlálni is nehéz, hogy hány arany-, ezüst- és bronzérmet nyert idehaza és külföldön.

Keskeny kövesúton haladunk az avasújvárosi szőlőhegy felé, a falu végén erőgépek szedik ki a földből a termésköveket, a megmaradt kavicsot és homokot a hegy felé vezető út javítására használják. Bennebb két oldalon a sűrűn nőtt fák sárguló levelei hullnak az útra, a fák összenőtt ágai eltakarják a felhős eget, és két oldalra vezetik az esőcseppeket. „Ez az időjárás épp nem kedvező a szőlőnek — szólal meg Süveg László, akinek a szőlőjéhez közeledünk —, főként a szüretnek, amit most már nem igazán kellene halogatni. No de reméljük, hogy szombaton és vasárnap jó idő lesz, és túl leszünk rajta”. A szőlőhegyen több szőlőtulajdonos is sétálgat, nézegeti a tájat, valamennyien úgy tervezték, hogy szőlőt fognak szedni, de az időjárás közbeszólt. Süveg László szőlője a csúcson van, ahonnan jó idő esetén szép a kilátás, most köd és pára takar mindent. Körbejártuk az épületeket, majd egy olyan helyiségben ültünk le beszélgetni, amit borbemutatókra, borkóstolásokra alakított ki.

— Nagybányai születésű vagyok — mutatkozik be a borász —, Avasfelsőfaluba kerültem építésztervezőként. 1990-től divattá vált, hogy mindenki vásároljon magának egy kis telket, amire hétvégi házat építhet. Mivel több újvárosi ismerősömnek volt szőlője, látogattam őket, és nekem mint természetjárónak megtetszett a táj, eldöntöttem, hogy én is vásárolok egy telket. Sok keresgélés után ezt választottam, mert megtetszett a környék és a kilátás. Innen lehet látni Sárközújlakot, Józsefházát, az apai tavat, Szinérváralját, és amikor tiszta az égbolt, látszik a Szamos folyó is, Szatmárnémetiből pedig jól látszik a Közigazgatási Palota. Előbb csak családi hétvégeket és az ünnepnapokat töltöttük itt, később, amikor elkezdtük a szőlőtelepítést és folytattuk az építkezést, egyre több időt töltöttünk munkával.

Szőlőtermesztés

Az épület ablakából is jól látható a szüretelésre váró szőlő egy része. A tőkék a dombról, annak aljáig sorakoznak. Minél több levél hull le a tőkékről, annál jobban látszanak a fürtökön csillámló szőlőszemek.

— Amikor ide kerültem — emlékezik vissza Süveg —, azt gondoltam, ha már szőlőhegy, akkor elkezdek szőlővel foglalkozni. A megvásárolt területen magántermő szőlő volt, eléggé elhanyagolva. Megismerkedtem Ludróczki Sándorral, aki hozott nemes szőlőtőkét tíz ár területre. Nagyon sok munka volt a terület letakarításával. Első évben — 2001-ben — négyszáz tőkét telepítettem, a következő évben letakarítottam még egy darab földet, ahova háromszáz tőke cabernetet és merlotot telepítettem, aztán évről évre, folyamatos munkával fejlődtem oda, hogy most van harmincöt ár területem és ezernyolcszáz tőke szőlőm. Van kilenc fehér- és két vörösfajta. Az elmúlt évben telepítettem százötven tőke bakatort is, ami a vidék legfőbb jellegzetessége.

A bakator

Süveg László kíváncsi természetű, szeret utánajárni a dolgoknak, ezért sokat olvas, sokat kutatta azt is, hogy mi is az a bakator bor?

— Ez a fajta szőlő először az Érmelléken, később egész Erdélyben, majd a Dunántúlon, Badacsonyban is elterjedt — magyarázza szakszerűen. — A bakator egyike a legkiválóbb magyar szőlőfajtáknak, mely főképpen a Partiumban volt elterjedve, innen átszármazott a Dunántúlra (főként Badacsonyba), Erdélybe és az ország egyéb borvidékeire is. A Partiumban eredeti, ott keletkezett, magyar szőlőfajtának tartják, de valószínű, hogy a XVI. században Nápoly vidékéről hozták ide, ezt bizonyítja különben a neve is, mely az olasz bacca d’oro (aranybogyó) kifejezéstől ered. Tőkéje középerős, venyigéje erős, levelei elég nagyok, ötkaréjúak, vörös erekkel és gyapjas alsó lappal. Fürtje nagy, hengeridomú, laza, bogyói gömbölyűek, néha kissé hosszúkások, kékesvörösek, kék harmattal. A bogyó héja vastag, tartalma húsos. Középérésű, kitűnő bor- és csemegeszőlő. Hosszú metszést kíván. A bakator bor kitűnő zamatú, zöldesbe játszó sárgás színű, savakban gazdag bor. A bakator bornál több év kell ahhoz, hogy kitűnő zamatja kifejlődjék, s jó hírét nagyon veszélyezteti, ha korábban bocsátják áruba. A bakator bort sok helyütt rövidítve bakarnak nevezik. A bakator a mészköves, bázikus jellegű talajt kedveli. Itt kedvezőek az időjárásviszonyok és a szőlőhegy fekvése is. Itt egész nap éri a napsugár, nem igényel sok csapadékot, és gazdag a terméshozama. Abból a szempontból kényes, hogy nem kedveli a hosszas esőzést, főként szüret előtt, mert ilyenkor megrepednek a szőlőszemek, és jönnek a betegségek.

Kevésbé ismert

Süveg László nem csak beszélt a borról, hanem töltött is belőle. A bakator színe és illata valóban sajátos, az íze különleges. Arra a kérdésre, hogy mennyire keresik a bakator bort a fogyasztók, a borász így válaszolt: „A helyzet az, hogy nem nagyon ismerik. Ha felhívjuk rá a figyelmet, bemutatjuk, kóstoltatjuk, azonnal megkedvelik, de egyelőre csak Avasújvárosban lehet hozzájutni, és nem mindenki jön el, hogy megvásároljon egy-két palackot. A Bakator Hegyközség is csatlakozott A bor útja projekthez, melynek az a célja, hogy megismertesse azokat a településeket, ahol nemes szőlőfajtákat termesztenek, és minőségi borokat készítenek, hogy az itt készített borok bekerüljenek a köztudatba. Az avasújvárosi szőlőtermesztők közül egyre többen foglalkoznak bakator-telepítéssel. Ez úgy történik, hogy venyigéket szállítunk a csombordi kutatóállomásra, ahol a közismert borszakértő, Csávossy György is tevékenykedik, innen beoltva hozzuk vissza a szőlőtöveket. Avasújvárosban az mtsz megalakulása előtt már termesztettek bakatort, az mtsz idején ezeket ma sem tudni, milyen okok miatt kivágták, és ismertebb fajtákat telepítettek helyette.”

Kiváló termés

Miután elállt az eső, közelebbről is meg lehetett nézni a szőlőt. Egy-egy helyen valóban kezdenek megrepedezni a szőlőszemek az eső hatására, egyébként nagyok a fürtök és a szemek, jó termés ígérkezik, de ha tovább tart az eső, a szemek megtelnek vízzel, és csökkenni fog a cukortartalom. Süveg László elmagyarázta, hogy mennyi munkára volt szükség ahhoz, hogy egy több évtizeden át a magára hagyott területet letisztítsa, a gyomoknak kiölje még a gyökereit is, és ott egy olyan szőlőültetvényt telepítsen, amit bárkinek megmutathat. A pince készítése sem könnyű, mert a kőzetes talajba csákánnyal is nehéz levájni, de ezeknek a vulkanikus kőzeteknek a falai között jól érlelődik a bor.

A pince előtt már ott sorakoznak a megtisztított edények, amelyekbe majd belekerül a leszedett szőlő, ott van a gerezdelő, ami különválasztja majd a szemeket a gerezdektől, és ott van a prés, amivel kipréselik a szőlőt. A pincében már forr a korai szőlőkből préselt must, a régi borokat pedig a palackozóhoz viszik, hogy azokat palackozzák és címkézzék. Az elmúlt években 1800–2000 liter bort készített a borász. Süveg László nem titkolja, hogy amikor ide került, keveset tudott a borászatról, akkor csak az volt fontos számára, hogy felzárkózzon a már ott lévő borászokhoz. Bátran kérdezett azoktól, akik már többet tudtak, szakkönyveket vásárolt és azokat tanulmányozta, tanfolyamokra járt, mára már oda jutott, hogy ő tart előadást a borászatról.

Díjak, elismerések

Süveg László 2001-ben telepítette az első szőlőparcelláját, 2002-ben már készített annyi bort, hogy benevezhessen a helyi borversenyre. A neves borszakértőkből álló zsűri aranyéremmel jutalmazta, ez adott számára ösztönzést, hogy érdemes folytatni. 2003 óta számos borversenyen vett már részt, eddig van tizenhat aranyérme, huszonhárom ezüstérme és tizenhat bronzérme — valamennyien ott sorakoznak beüvegezett polcokon a borbemutató és borkóstoló teremben.

Elek György