Akiknek sok sminkre van szükségük, azoknak bátorításra is — vallja Ava Roston New York-i sminkes. Ava Roston egyébként egy partiumi kislány — volt. Lukács Éva 8 éve él a másik földrészen, rendszeresen dolgozik a mindennapokban közvetlen Paris Hiltonnal.

— Egyebek között arra is jó ez a közösségi háló, hogy látom, Paris Hilton volt a vendéged. Hol vagy? Mivel foglalkozol?

— New Yorkban dolgozom, szabadúszó vagyok, bedolgozom több ügynökségnek, olyanoknak, amelyek megbíznak a kepésségeimben, így kerültem kapcsolatba Parisszel.

— Más híresség is felkeresett már? Egyébként a szép nevű kisasszony milyen a mindennapokban? Közvetlen, kedves?

— Az ügynökségek néha meglepnek azzal, hogy nem közlik, hírességhez rendelnek ki, pont a minap történt, hogy Eve Coopert sminkeltem, aki nagyon elkésett a New York-i dugó miatt. Nem tudtam, hogy ő lesz az aznapi „áldozat”, úgyhogy majdnem otthagytam, mert nagyon be voltam táblázva. Aztán amikor megérkezett, fülig ért a szám, mert a rajongója vagyok. Biztos ti is ismeritek a Rich girl című számból, amit együtt énekelt Gwen Stefanival.

Persze más amerikai ismert embert is sminkeltem, néha nem is tudom, hogy ismertek, csak rájuk keresek. Nem nézek tévét, nincs is. New Yorkban nem nehéz sztárokat sminkelni, szerintem itt minden sminkes „sztársminkes” is. Sokat jönnek-mennek.

Paris nagyon közvetlen, kedves, és nagyon elfoglalt. Keményen dolgozik, és állandóan interjúkat ad, így nem sokat haverkodunk, de nagyon közvetlen. Állandóan sminkelik, majd' mindennap a nyugati parton. Nagyon örült, hogy rám talált, mert a keleti parton, ahol nem sok időt tölt, csak a Fashion weekre (divathét) jön és a húgához, nos, itt nem volt állandó sminkese.

— Váradi kislányként miért éppen a tengeren túl találtál rá a hivatásodra? A Körös-parton kevésbé becsülik meg a szakembereket?

— Váradon nagyon nagy elismerésnek örvendhettem. A klienseim nagyon szerettek, és hűségesek voltak, lényegében ez adott erőt, hogy nyakamba vegyem a világot, és kipróbáljam magam a szakma sűrűjében, a világ legjobbjai között.

A váradi kislány még mindig kicsit csendes, mert fel kell dolgoznia, hogy olyan embereket sminkel, akiknek a zenéjét énekelte angoltudás nélkül… Haha! Akkor még nem hittem, hogy kijutok, és sokáig itt sem hittem, hogy amit én tudok, az nekik tetszene.

A hivatásról meg annyit, hogy ez nem a hivatásom, ez a munkám. A különbség itt derült ki. A hivatás az az identitásunk. Én nagyon szeretek sminkelni, de több vagyok csak egy sminkesnél. Nem is szeretem magam sminkesnek nevezni, csak azt szoktam mondani, hogy arcokat festek vagy sminkelek. Az identitásom és az elhivatottságom, az egyedi tulajdonságom, amiért teremtve lettem erre a földre, az remélem, nem csak a smink. Segíteni az embereknek közel sem áll ahhoz, hogy kifestem az arcukat, az igazi segítséget nem a felszín igényli a mai világban. Ez a pár mondat valószínűleg keveset mond egyelőre az olyan lányoknak, mint amilyen én is voltam… Akik kívülről akarjak befolyásolni a körülöttük lévő emberek róluk alkotott véleményét. A smink egy kiegészítő, a New York-i emberek ezt értik, nem is szeretik a sok sminket, meglepő volt ez nekem 8 éve.

Én mindig szerettem elrejtőzni egy füstös szem vagy egy sötétkék tus mögött. A kultúránk azt az üzenetet küldi, hogy sok smink kell a lányoknak, hogy legyenek mindig szépek a férfiaknak. A férfit ezzel bátorítjuk vagy rosszabb esetben megfélemlítjük. Egészséges egyensúlyban a lányokat is bátorítani kellene, nem csak kívánatossá tenni. A botorságra nevelni kell. Mit tennél, ha meg mernél próbálni mindent, amit szeretnél? Lehet, hogy meglepő, de a prioritásom nem a smink, majdnem abba is hagytam, de rá kellett jöjjek, hogy a lányoknak, akiknek sok sminkre van szükségük, azoknak bátorításra is, és én megpróbálom a tőlem telhetőt, hogy minimalizáljam a sminket az arcukon, és hogy felépítsem az önbizalmukat, hogy tudatosítsam bennük, hogy a legjobb dizájner tervezte őket, és úgy szépek, ahogy vannak.

A karikákat el lehet tüntetni egy csepp alapozóval, a pattanásokat úgyszintén. Pici szempillapöndörítés és spirál. Egy kevés matt rúzs jól néz ki a szájra téve, csak úgy, az ujjad hegyével. Nem kell túlzásba vinni!

Persze a magazinsminkek másak, azok művészi/nem hordható, absztrakt kategóriába tartoznak.

— Tartod a kapcsolatot a többi oda sodródott magyarral, románnal? Amolyan kis enklávékban éltek, vagy éppen ellenkezőleg, legfeljebb véletlenszerűen derül ki, hogy beszéltek közös nyelvet az angolon túl?

— Nem igazan tartom a kapcsolatot itt se románokkal, se magyarokkal. A Facebookon túl. Szeretem a barátaimat, de egyikük sincs New Yorkban. A technológia sokat segít ebben.

A barátaimmal angolul beszélek. Az itteni magyarokkal nem tudtam zöld ágra vergődni különböző érdeklődési körök és szintek miatt. Klienseken kívül soha nem beszélek sminkről.

— A sminkelés terén mi a menő ma New Yorkban? Gondolom, követed a trendeket s azt, hogy azok mikor jutnak el ide. Ami ma menő nálatok, az mikor lesz itt?

— A trendek fontosak, amikor egy magazinnak készülök fotózásra. Ezek az évente kétszer megrendezett divathétből ihletődnek, amiket vezető sminkesek kreálnak, figyelembe véve a Pantone színskálát. Általában a kreatív divathét sminkjeit leegyszerűsítve láthatjuk nagyobb kozmetikai cégek reklámjai között. Ez a trend. Egy kicsit mindig túl független voltam én ettől a mindennapi sminkválasztásomban. A trendek nagyon különböznek városok, országok és főleg világrészek között. A nyugati parton szeretik a nők, ha több smink van rajtuk, kiemelve a szemüket, a keleti parton csak azt szeretik, ha úgy néznek ki, mintha nem is lenne rajtuk smink, csak természetesen szépek. Ez a trend jó lenne, ha elérne hozzánk is. Egyszerűsége ellenére ez a trend sokszor kihívassál jár. Úgy kell sminkelni, hogy ne látszódjon, hogy van rajtunk smink. Luxusmárkák ilyenekkel próbálkoznak kisebb-nagyobb sikerekkel.

— Mennyivel másabbak ott a mindennapok? Mi hiányzik a legjobban? Például mikor ettél utoljára tyúkhúslevest?

— Szuper kérdés. 8 éve itt vagyok, és nagyon sok szokásom megváltozott. Az otthoni kaják nagyon hiányoztak, de nem találtam itt rájuk, csak nagy sokára. Aztán betegre ettem magam kolbásszal. Azóta megszűnt a magyar konyhával való jó kapcsolatom, váltottam. Ha jut időm a főzésre, akkor az inkább valami egészséges grillezett hús párolt zöldségekkel… Lencseleves, zöldpaszulyleves. Nem emlékszem, mikor ettem utoljára húslevest, de valószínű, hogy akkor, amikor anyum meglátogatott az év elején. Akkor is inkább a salátaleves tombolt. Itt nagyon szeretem a mexikói konyhát, sok a friss zöldség, a sajt és az avokádó hússal. Szeretek mértékkel kipróbálni új dolgokat. A dél-amerikai konyha nagyon érdekes, és sokban hasonlít a mienkhez. Kajában semmi sem hiányzik. Majdnem mindennek megtaláltam a megfelelőjét, és van magyar és román étterem is.

Otthonról a snowboardozás hiányzik a legjobban. Itt nem alakult ki baráti köröm olyanokkal, akik űznék ezt a sportot velem.

Megyeri Tamás Róbert