Hamarosan itt a világbajnokság, a moszkvai Luzsnyiki Stadion már készen áll a nyitómeccsre, valami azonban még hiányzott vasárnapig.

Írhatnánk, hogy üzenet érkezett Moszkvából, hogy előtte mindenképp szervezzék meg a Batizi András Kupát, mert anélkül nem kezdődhet el a vb, de túl azon, hogy igazságtartalmat keresve sem találnánk benne, az onnan jövő üzenetek nem keltenének bennünk maradéktalanul kedves történelmi emlékeket.

Ugyan a történelmi szó talán még egy kicsit túlzás lenne, de a jó hagyományteremtés megtörtént Batizon, hiszen ötödik alkalommal szervezték meg a Batizi András Kupát, amelyen a vállalkozók, politikusok, orvosok, lelkészek csapata mellett a helyi presbiterek is pályára léptek. A tornán remek volt a hangulat, és a közösségépítés csúcsát élhették meg a jelenlevők.

A torna lelki alapkövét a batizi református templomban tették le még délelőtt, amikor a vállalkozók csapata testületileg részt vett az istentiszteleten.

Vasárnap délután 3 órakor Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, majd ugyancsak Isten hozottat mondott Mureşan János batizi polgármester, az orvosok nevében Szatmári Lajos doktor úr, a politikusok nevében Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, a vállalkozók nevében pedig Csorvási Béla. Már másodízben tisztelte meg jelenlétével a tornát Kovács „Tisza” István FIFA-bíró, akinek, mint a végén kiderült, ez volt az első olyan tornája, amikor nem kellett a zsebébe nyúlnia lapért.

A focitornák szókincskészlete miatt, így a templom lelki-statikai állapotának megőrzése érdekében, valamint az iskolaudvaron levő jó minőségű pálya vonzásában ez alkalommal nem a templomudvaron, hanem a templomtól pár száz méterre tartották meg az egyébként nagyon barátságos hangulatú tornát.

A nyitómeccsen a tavalyi győztes orvosok csupán egygólos győzelmet arattak a presbiterek felett, s már ekkor érződött, ebből nem lesz címvédés. Mivel nincs kampányidőszak, a második meccsen a politikusok nyertek a papok ellen. A vállalkozók az orvosokat 3–1-re győzték le, a házon belüli rangadón pedig a lelkészek 2–0-ra verték a presbitereket. (Presbiterválasztás azonban idén lesz.) A harmadik fordulóban két kiegyezéses, megállapodásos 1–1-es döntetlen született a politikusok és a vállalkozók, valamint az orvosok és a lelkészek között. A politikusok megérezve a tornagyőzelem szagát 3–1 arányban verték a presbitereket, a lelkészek pedig a barátságot és a feltétel nélküli szeretetet hirdetve 2–2-es döntetlent játszottak a vállalkozókkal. Az utolsó fordulóban a politikusok az orvosokat szintén 3–1-re verték, a zárómeccsen pedig a vállalkozók 4–2-re diadalmaskodtak a presbiterek fölött.

Így kiderült, hogy a politikusok győztek, megelőzve a vállalkozókat, az egyetemes papság elvét valló lelkészek pedig a dobogó harmadik fokát csípték meg. A doktorok negyedik helyre operálták be magukat, a sort pedig az illedelmes házigazdák, a batizi presbiterek zárták, s kapusuk szorításából is mindenki épen kikerült. Bíró Sándor, a lelkészcsapat frissen igazolt kapusa bizonyult a torna legjobbjának, a lelkészek tehát fontosnak tartják a biztonságot, túl azon, hogy tudják, hogy a csapatépítés első szabálya az, hogy végy egy jó kapust.

A különböző nem vegetáriánus finomságok, a bőséges szeretetvendégség és az időjárás ellenére is a fergeteges hangulat a közösségi szellem évről évre erősödő jelenlétét igazolta. A lelkészek pólóján megjelenő idézet, amely a játékoskarrierje végén járó Fernando Torrestől származik, Batizon teljesen megvalósult: „A foci csapatjáték, nem pedig egyszemélyes. Csapatként győzünk, és minden játékos jobb egy igazi csapat részeként.”