A Bartók Béla születésének 135. évfordulója alkalmából szervezett emlékesten természetesen a zene, Bartók zenéje dominált.

A XX. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművésze, népzenekutatója és a közép-európai népzene nagy gyűjtője, Bartók Béla születésének 135. évfordulója alkalmából szervezett emlékestet tegnap a szatmárnémeti Bartók Béla Hagyományőrző Kulturális Egyesület a művészeti iskolában.

Bartók nem csak a nevét viselő egyesület révén kapcsolódik Szatmárnémetihez, hiszen mint életútjának rövid ismertetőjében elhangzott, 1921-ben gyűjtőtársával, Kodály Zoltánnal közösen járt is itt. A kora csodagyermekének is tartott Bartók ötévesen, az anyjától kezdett tanulni zongorázni, kilencévesen pedig már komponált, és két év múlva nyilvános koncerten adta elő egyik saját szerzeményét. Tanulmányai befejezése után a magyar népzene felé fordult, Kodállyal együtt itthon és a szomszédos országokban több ezer népdalt gyűjtöttek össze, a népi dallam- és ritmusvilág saját műveik részévé vált. A zeneszerzőt és népdalgyűjtőt a klasszikusok között tartják számon, az emberi és a művészi karakter egysége keveseknél valósult meg teljesebben, mint nála. Természetesen az emlékest során zömében Bartók művei csendültek fel — az Allegro Barbarót Hützel Levente játszotta el zongorán, majd Mija Alina és Mihály András adott elő öt hegedűduót —, de nem csak: az Aurel Popp Művészeti Líceum diákjai Chopin-műveket játszottak, Zágoni Mihály tárogatóművész népdalokat, kurucnótákat és toborzókat, az egyesület kórusa feldolgozásokat adott elő, Schuller Elza tanárnő pedig a Juhász Ferenc által Bartók halálának tizedik évfordulójára írt, s a Cantata profana inspirálta, A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című hosszúversből olvasott fel.