A nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpont két végzős osztályának (reál-természettudományok és humán-teológia) hatvan diákja ballagott május 31-én délelőtt.

A Kalazanci Szent József templomban ballagtak el az ugyanazon védőszenttel rendelkező nagykárolyi iskolaközpont tizenkettedikes diákjai május 31-én. Délelőtt tíz órától Ft. Reszler Mihály főesperes, paptársaival mutatott be szentmisét, melynek elején maga is szólt a diákokhoz, kérve őket, hogy a világban tegyenek majd tanúságot az iskolában megismert értékekről: “Mint a Kalazanci Szent József Iskolaközpont diákjai, utoljára vonultatok be ebbe a gyönyörű barokk templomba. De ez az utolsó bevonulás egyben küldetés felvállalása, hogy a világban tanúságot tegyetek. Nem az iskoláról, hanem Istenről. Nem önmagatokról, hanem az élet értékéről. Ez a mai nap, ballagásotok napja, egyben kezdete annak, hogy amit az iskolában megtapasztaltatok, az életben valósággá tegyétek. Annak a kezdete, hogy a Szentlélekkel eltelve tudatára ébredjetek: amit értetek tettek szüleitek, tanáraitok, nevelőitek, mind-mind azért volt, hogy olyan emberekké váljatok, akik hitet tudnak tenni mindarról, ami érték. Világunkban szükség van értékről tanúságot tevő emberekre.”

A ballagási szentmise prédikációját az iskolaközpont spirituálisa, Ft. Seffer Dániel mondta. A harangkészítés hasonlatától indult, a diákokat pedig a szeretet hangjának továbbítására kérte: „A harangöntés tudománya sohasem igazodhat ahhoz, hogy sokan lesznek, avagy kevesen, akik hallani fogják a hangját. Egyetlen dolog fontos csupán, hogy a harang hangja tiszta legyen, pontosan szóljon, ha itt az ideje, összegyűjtse az embereket, igazodni lehessen hozzá. Kedves ballagó barátaim, a harangöntés folyamata véget ért. Négy évig tartott és most izgalommal várjuk, hogy megszólaltok-e, hogy ott, ahol lesztek, ahová helyez benneteket az élet, tiszta lesz-e a hangotok? Négy éven keresztül azon dolgoztak a szüleitek, tanáraitok, osztályfőnökeitek, hogy a hang, amelyen megszólaltok, a szeretet hangja legyen. (...) A szeretet nyelve szólhat csak tisztán, érthetően, helyesen. Csak a szeretet mutathatja meg, hogy kik is vagyunk valójában. Ha az iskola biztonságos falait elhagyva, kilépve a nagyvilágba, a szeretet hangján szólaltok majd meg, akkor elmondhatjuk, hogy volt értelme minden munkának.”

Krisztus tanítványairól beszélve Scheffer Dániel két időszakot különböztetett meg, így a tanulás szakaszát, amikor Jézussal közösségben, az Ő társaságában éltek, és a tanúságtevés időszakát, amikor a népekhez vitték el az örömhírt. Ilyen tanítványoknak nevezte a ballagó diákokat is, amikor azt mondta, életükben most a második nagy szakasz kezdődik meg: „Az iskolai éveknek vége, most küldetést kaptok. A kérdés az, vállaljátok-e ezt a küldetést. Jézus bízott a tanítványaiban és bízik bennetek is. A ti küldetésetek az, hogy hirdessétek az evangéliumot, hogy a szeretet nyelvén szóljatok mindenhol és mindenkihez, hogy harcoljatok a rossz ellen, hogy felelősségteljes életet éljetek, hogy gyógyítsatok, és munkátokkal szebbé tegyétek ezt a világot. Adja az Úr, hogy mindenki, aki veletek találkozik, megérezze, hogy Jézushoz tartoztok, az Ő tanítványai és küldöttei vagytok.”

Poszet Anikó igazgató a szentmise után szólította meg a diákokat, Isten törvényére irányítva figyelmüket: „Hatezernyolcszázhatvan órát töltöttetek el iskolánk padjaiban. Ezen órák alatt megismertétek, milyen csodálatosan működik a világunk. (...) A rend, logika, szabályosság teremtett világ törvényei. Isten végtelen intelligenciáját és hatalmát tükrözik. Ezen törvényeket minden iskola megtanítja. Létezik azonban egy másik, teljesen ellentmondásos, és érthetetlennek tűnő törvény, ami magasabb rendű. Csodálatos módon érvényre jut, és megteremti az igazi értékeket. Jézus beszél róla, amikor azt mondja: ’az erő a gyengeségben nyilvánul meg’; ’aki a legnagyobb akar lenni, legyen a legkisebb’; ’aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt’; vagy: ’úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé’. Ahogy gyakran énekeltétek a közösségi szentmiséinken: ’nem erőszakkal, hatalommal, de Jézus lelkével élünk’. Ez a törvény Isten szeretetét tükrözi. Ti pedig, a mi iskolánkban erről a törvényről is tanultatok. Ezt az útravalót kaptátok, a teremtés és a szeretet törvényét, erőt és alázatot, hitet és tudást. Azt kívánom nektek, hogy ismerjétek meg a világ törvényeit, és éljétek meg a szeretet, a lélek törvényeit! Közben pedig haladjatok előre, és emelkedjetek az ég felé!”

Az igazgatónő lelkesítő szavait további beszédek követték – Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Günthner Tibor szenátor, Varga Attila képviselő, Szász Piroska főtanfelügyelő helyettes – majd a végzős osztályok egy-egy diákja búcsúzott, feltűzték az iskola zászlajára szalagjukat, elköszöntek az osztályfőnökök, és átadták az okleveleket, díjakat is. A diákok a visszatérés, és a megismert értékek melletti kitartás ígéretével léptek ki a templomból, tudva azt, hogy már sohasem lesznek az életben egyedül. Elkíséri őket, és támogatást nyújt nekik mindenkor hitük, mely itt növekedett, erősödhetett meg.