Pénteken elballagott a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum két végzős osztálya. Miután megkoszorúzták Hám János szobrát, püspöki szentmisére és évzáró ünnepségre került sor a szatmárnémeti székesegyházban, amelyen nagyon sokan vettek részt.

„Isten nem hagy el benneteket — biztatta a végzősöket Ft. és Nm. Schönberger Jenő megyéspüspök —, csak ti hagyhatjátok el őt. Mi most azért imádkozunk, hogy hűségesek maradjatok ahhoz, amit iskolátoktól kaptatok”. A püspök arra intette az iskolát elhagyó fiatalokat, hogy őrizzék azt a gazdag útravalót, amit az iskolától kaptak, használják ki azt a lelki kincset, mert így lehet, hogy nem lesznek mindig sikeresek, de boldogok lehetnek. A püspök főpásztori áldását adta a ballagókra.

Ft. Pakot Géza spirituális látta el útmutatóval a ballagó diákokat. Az idei ballagás is azt bizonyítja, hogy a kiskorúságból az iskola elvezeti a gyereket a nagykorúságba. „Ad maiorem Dei gloriam — Isten nagyobb dicsőségére!” — mondta Szent Ignác. Isten nagyobb dicsőségére történt a mai ünnepség is. Irányadó lehet ebben a mondatban rejlő titok. Valami felé halad az ember, valamiért él, valami mindig mozgat, felébreszt és elindulásra késztet. Bennünk van az erő, amivel képesek vagyunk megküzdeni valamiért. Az ember nagyobbra vágyik. A szeretettel sem tud betelni, akármennyit képes befogadni. Sohasem szabad megállni a keresésben. Arra kell mindig odafigyelni, hogy a vágyakból, a küzdelmekből ne maradjon ki Isten. Az idei ballagási ünnepség közel esik a Jézus Szíve ünnephez, az egyházmegye fő ünnepéhez. A spirituális arra biztatta a végzősöket, hogy fogadják be Jézus szeretetét és vigyék tovább magukkal mint küldöttek, és vigyék magukkal azt is, amit az iskolában megtanultak, vigyék magukkal a közösségi élet szépségeit.

Ádámkó István, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója is szólt a ballagó diákokhoz, valamint azok szüleihez és tanáraihoz. Az ünnep felemelő szépsége mellett iskolatörténeti szempontból is jelentős volt a nap, hiszen a ballagó volt az első évfolyam, mely tanulmányait első osztálytól ebben a püspöki palotához tartozó épületben kezdte. Ezek az első diákok, akik az iskolával együtt növekedtek és velük együtt növekedett az iskola. Ők kezdtek el iskolai eseménynaptárt írni és hagyományokat alakítottak ki. Az igazgató hangsúlyozta: jó volt látni, hogy a diákok számára a tudás érték. Az iskola nevelést ad a tanulóknak, akik számára a tudás egyesül a hittel. A végzősök keresztény értékekkel gazdagodtak, mely erőforrás lesz számukra egész életük során. Küldetésük és feladatuk, hogy merjenek kiállni egy olyan keresztény társadalomért, amit az iskola megálmodói, annak névadó püspöke elhelyezett az épület köveibe, és amit a tanárok igyekeztek áthelyezni a tanulók szívébe, életébe. Az igazgató arra figyelmeztette a ballagókat, soha ne feledjék, honnan jöttek, szülőföldjükhöz és anyanyelvükhöz mindenkor és minden körülmény között ragaszkodjanak. Csábíthat a nagyvilág, a jobb élet, de ránk mindig itthon van szükség.

Gál Gyöngyi főtanfelügyelő-helyettes is útravalóval látta el az iskolát elhagyó diákokat. Kiemelte: mivel az ember társas lény, hagyja, hogy formálják, miközben ő is formálja a másikat. Arra ösztönözte a fiatalokat, hogy viselkedjenek keresztény módon, tanuljanak és dolgozzanak. Méltó emberi életet csak hitben és szép emberi kapcsolatokban érdemes élni, olyan közösségben, ami biztonságot ad és kiteljesít.

Elek György