Akár Bálint-, akár Valentin-napként említjük, az ünnep ugyanazon szent nevéhez kötődik, és eredete ugyanarra az ókori ünnepre vezethető vissza. Az ókori Rómában a február 14. körüli napokban tartották a Lupercalia elnevezésű ünnepet — a  tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból álló ünnep célja az volt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. Ennek érdekében a papok szíjakkal ostorozták a fiatalokat (főleg a nőket), hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. Voltak azonban kellemesebb részei is a termékenység ünnepének: a fiatal leányok Júnó, a házasság istennőnek templomába mentek, hogy szerelmi jóslatot kapjanak jövendőbelijük kiválasztásához, a férjek virágot ajándékoztak a feleségeknek, az egyszerű nép ifjú férfiai pedig tombolát húztak a még hajadon nők neveivel. Az így létrejövő párok egy ideig egymással jártak, és előfordult, hogy valóban egymásba szerettek.

Szent Valentinok és legendáik

Az azonban már fogas kérdés, hogy ki is volt Szent Bálint, aki az ünnep névadója lett és teljes bizonyossággal nehéz lenne azonosítani, ugyanis Szent Bálint (Valentin/Valentinus) akár három is lehetett. A három Valentinus nevű keresztény mártír közül az egyik egy pap lehetett Rómában, a másik talán püspök volt a mai Terni  városában, a harmadik vértanú pedig minden bizonnyal Africa provinciában élhetett. A szent személye, ill. születési helye és ideje sem ismert pontosan, halálának ideje pedig szintén bizonytalan.
Bálint neve mindenesetre nem szerepelt a 354-ben készült két mártírlistán, viszont 496-ban – mások szerint 498-ban — I. Gelasius pápa már elrendelte az ünnepét, így indokolva azt: „akinek nevét méltán tisztelik, de akinek cselekedeteit csak az Isten ismeri.”  s Szent Bálint a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje lett. A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából, ez a nap azonban ma is Bálint, illetve Valentin névnapja.

A Bálint-napi szokások eredetét sokan azzal magyarázzák, hogy Szent Bálint a XIV.. században a jegyesek és a fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Egy történet szerint ugyanis – mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték – Bálint a hite erejével visszaadta látását börtönőre lányának, majd február 14-i kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak, „A te Bálintod(tól)“ aláírással. Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.
Az egyik legenda szerint Szent Valentinnak azért kellett meghalnia, mert a vallásüldözés idején nem adta fel a kereszténységet, a börtönben töltött idő alatt pedig üzenetet küldött barátainak, hogy szereti őket, és ne felejtsék el őt.

A történet egy másik változata alapján, Szent Valentint Claudius császár börtönöztette be. A császár megtiltotta, hogy a fiatal férfiak házasodjanak, úgy gondolta ugyanis, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak. Bálint azonban igazságtalannak vélte a császár döntését, ezért titokban továbbra is összeadta a párokat, akiket saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztetett meg. Amikor a császár rájött arra, hogy mit tesz Bálint, halálra ítélte őt.

Bálint napi babonák és hagyományok

Ugyan modern korunkra Bálint napjához már szinte csak a virág, édesség és esetleg egy különlegesebb  vacsora kapcsolódik, az évszázadok során számos babona, hiedelem és néphagyomány kötődött hozzá. Ezen szokások legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy megtalálják, meghódítsák vagy csupán megtartsák szerelmüket, életük párját.

Egyszerűbb babonák is kötődnek Valentin napjához. Például a reggeli szerelmes csók szerencsét hoz és ezen a napon nem szabad megsértődni vagy megharagudni, de voltak ennél kicsit cifrábbak is. Például a hiedelem szerint, ha a lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket, és a párna alá helyezett babérlevélnek szintén az a célja, hogy a lányok álmukban megtudják, ki lesz a jövendőbeli párjuk.

Amint megvolt a “jelölt”, újabb praktikákra volt szükség, hogy magukba bolondítsák a fiút. Egy pontosan kilenc magú alma elfogyasztása után a magokat a kiszemelt férfiú zsebébe kellett csempészni, amely által a szerelem már szinte biztos volt.
Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon lehet megtudni: egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható, hogy hány gyermeke lesz a fiatal feleségnek. És érdemes volt cicát “uszítani” a lányos házhoz érkező legényre, mert ha ott egy macska a fiú lábához dörgölőzött, akkor ő abból a házból nősült.

Veréblakodalom, és pacsirta – utóbbi jobb, ha ma meg sem szólal

Bálint-napon a madarak is nagy szerephez jutnak a hagyomány szerint. A hiedelem úgy tartja, ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni de boldog lesz, ha azonban egy tengelice repül át felette, akkor gazdag férfi felesége lesz.
Ám nem csak férj tekintetében voltak fontosak ezen a napon a madarak: Ez az a nap, amikor a földműves háztartásokban mindenfelé megindulnak a tavasszal szokásos tevékenységek, mert ha Bálint napján megszólalnak a verebek, az a tavasz közeledtét jelzi, a verebek hangos csivitelése ilyenkor a jobb időt hirdeti. Délvidéken ezt a fajta a Bálint-napi hangoskodást egyenesen veréblakodalomnak mondják, amiből ugyanarra következtetnek, mint a többi magyar vidéken: jó időt jelent. Sok helyen magokat is szórnak a madaraknak ezen a napon, hogy táplálják az örömüket. Ha viszont Bálint napján nem a verebek szólalnak meg, hanem a pacsirta, akkor azt mondja, hogy „csücsülj bent!”, és akkor még hidegekre kell számítani akár márciusban is.

Azokra a területekre, ahonnan a vadgalambok esetleg a kemény tél, a nagy hó és a kevés táplálék miatt elköltöztek, Bálint-napra várják ezeknek a visszatértét. Egyes vidékeken napkelte előtt a szőlősgazdák megkerülik a szőlőültetvényt, megmetszenek a négy sarkán néhány tőkét, hogy ezzel a módszerrel megvédjék a termést a tolvajoktól és a seregélyektől. Akinek nincs szőlője, az a házát vagy a földjét járja körbe ezen a napon, ugyanilyen célból: hogy megvédelmezze a tolvajoktól és kártevőktől.
Eleink azt is tartották, hogy Bálint napján érdemes kotlót ültetni, mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban egészen a következő Bálint-napig.

Igazolhatóan 1382-től kötődik a romantikus szerelemhez

Talán meglepő, de a Valentin-napi üzenetek, kártyák, képeslapok küldésének szokása sem  modern korunk találmánya, hagyományai a kora-középkorig nyúlnak vissza. Bálint napját igazolhatóan először az angol költő, Geoffrey Chaucer kötötte a romantikus szerelemhez 1382-ben, Madárparlament című költeményében. Néhány évtizeddel későbbről datálódik egy újabb, a Valentin-naphoz kötődő börtönüzenet, ezt a verset a százéves háborúban angol fogságba esett, a londoni Towerben raboskodó Charles orléans-i herceg küldte feleségének 1415-ben. Hat évvel később V. Henrik király már költőt fogadott fel, hogy Bálint napján versbe szedett üzenetet írjon feleségének, Valois Katalinnak.

Innentől aztán már semmi sem állhatott a siker útjába: Angliában 1446-tól széles körben megülték a Bálint-napot, a lányok nevét szív alakú papírra írták, edénybe tették, majd a fiatalemberek kihúzták leendő kedvesük nevét, és a szíveket néhány napig kabátjukra tűzve hordták. Az első angol nyelvű Bálint-napi levél 1477-ből származik, ma a The British Library őrzi. Valentin-napra hamarosan verseskötetek jelentek meg, a fiatalok úgynevezett "valentine"-okat, szerelmes levélkéket küldözgettek egymásnak. Ezek tekinthetők a mai Bálint-napi képeslapok és általában az üdvözlőkártyák őseinek, amelyek küldése a XIX. századra vált világszerte szokássá.

Nagykereskedelmi méretekben elsőként 1840-ben az amerikai Esther Holland dobott piacra e napra szánt képeslapot, ezért nevezik őt "a valentine-ok anyjának". Az érzelmek kimutatását fölöttébb rosszalló viktoriánus korban a szerelmesek az előre gyártott kártyákkal üzentek, a szokás elterjedését az alacsony postai díjszabás is elősegítette. Hamarosan már a gyerekek is küldtek üzeneteket szüleiknek, tanítóiknak, a felnőttek hozzátartozóiknak, barátaiknak.
A „kereskedelmi“ Valentin-napot az 1800-as években vezették be, és mára már ezen a napon igen csak nagy forgalmat bonyolítanak le a virágárusok, valamint az ajándék-és édességboltok az ünnephez kötődő reklámoknak — és tegyük hozzá: szinte kötelezően elvár gesztusoknak — köszönhetően.