Egyedül címmel, a magyar sors nagy kérdéseit feszegette szombaton az Ács Alajos Játékszínben Bálint Márta színművésznő Székely János verseit tartalmazó összeállításában.

A Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozat záróeseményeként adta elő Bálint Márta Magyar Örökség-díjas színművésznő egyéni műsorát. Az előadó Székely János költeményeiből összeállított estjét a költő halála után megjelent, Semmi-soha című kötet verseiből válogatta. Az est zenéjét Johann Sebastian Bach műveiből állította össze Szakács Emese. A műsor 677 sora 18 versből áll. Az erdélyi magyar kisebbségi lét szorító fájdalmairól, a költő Székely János magába szorított érzéseiről szól a 18 vers 677 sora. A közönség visszafojtott lélegzettel, az előadóval azonosulva, közös gondolati áramkörben hallgatta a verseket. „Utánam jöjjetek, álmom és szavam van/ Valahol kincsem, álmom és szavam van,/ S ha nem fogadtok el ma sem vezérnek -/ Mi mást tehetnék –, meg leszek magamban.” — hangzik el a címadó, Egyedül című versben. Bálint Márta szép magyar beszéde, érzelemmel teli hangja, drámai erejű előadásmódja igazi versünneppé tette az estet. A színésznő egyedül állt a színpadon, de a nézők ott érezték mellette a költőt, akinek verseivel ők is azonosulni tudtak. Mintha maga Székely János suttogta volna gyötrelmeit, megalázottságát, reménytelenségét, de mindezekkel együtt az élet himnuszát. Bálint Márta ,,a lélek anyanyelvén beszélt”, ahogy az a Zene című versben is elhangzott. Az előadásban is megfelelő hátteret adott a zene és a koreográfia a szavaknak. A Béka című vers, amiben a költő a szétszóródott magyarság fájdalmát fogalmazta meg az előadás csúcsát jelentette. Az előadásban kiválasztott versek tükrözik Székely János eszmei „útkereséseknek” okait, amelyek lélektani-lírai gyökerűek. Költészetében kezdettől állandó motívum a befejezettség fájdalma, a csúcsra érkezés fonák élménye: „Boldogtalan, ki feljutott a csúcsra, /Mert visszaúttá válik minden útja, /És minden lépte lefelé vezet” (Férfikor, Dialógus hat szonettben, V.). Folyton visszavágyik a beteljesülési lehetőséget ígérő férfikorból a számtalan lehetőséget ígérő gyermekkorba. Ennek az érzésnek szükségszerű velejárója a kétely, ami meghatározta a költészetét. Bálint Márta előadása mindezt jól érzékeltette és a hallgatókat figyelve látható volt, hogy azok átvették az üzenetet. „Hogy elmondhassam mind, amit megéltem./ Mi volt ez, mondd? Gyalázat volt? Vagy érdem?” — tette fel a kérdést Előhang című versében. Azok a nézők, akik átélték azt a kort, jól tudják, hogy gyalázat volt, az ő feladatuk rávezetni azokat, akik később születtek Székely János költészetének fontosságára, hogy abból tanulva igyekezzenek egy olyan világot teremteni maguk számára, ami nem ismer gyalázatot.

Elek György