Hiányzó gránitkockák, megsüllyed-betört-kicsorbult és helyenként a léptek alatt megbillenő betonlapok halmazává „züllött” az új központ, ahol naponta több ezren, (köztük sok idős és gyermek) fordulnak meg – évek óta nem fordítottak egy banit sem a javításra. Igaz, a városvezetők nemigen gyalogolnak ott …

Korábban már beszámoltunk arról a hatalmas és balesetveszélyes lyukról, amely a sétáló utca elején az ipéfa-borításban tátong, közölve a városmenedzser hivatalos véleményét is az üggyel kapcsolatban. Nem szállunk most vitába Dan Băbuţcal azon kijelentéséért, hogy a lécek (karbantartás híjján valóban) nem fognak 10 évig ellenállni az idő vasfogának; nem firtatjuk: 2012-ben a régi városvezetés által lakkozásra elkülönített 2-3000 eurót miért nem használták fel (erre a célra) és azóta sem jutott eszükbe a minimális karbantartás és azt sem kérdezzük: a lassan két hete tátongó lyukat miért nem kerítik körbe, elkerülendő, hogy sötétedés után valaki lábát-nyakát törje – hanem Maskulik Csaba tanácsossal egyszerűen körbejártuk az új központot, megpróbálva feltérképezni a burkolati hibákat.

Alig pár méter után feladtuk a lajstromba vételt, hiszen egymást érik a kicsorbult-betört és megsüllyedt betonlapok, a sorban hiányzó vagy összevissza álló gránitkockák. Legrosszabb állapotban talán a Tarom-jegyiroda, illetve a Kereskedelmi Bank előtti rész van, akárcsak az Eminescu Gimnázium felé vezető átjáró – több a hiányos és kicsorbult burkolat, mint az ép betonlap. Igaz, azok is nagyon csalókák, hiszen a gödröket látja és kikerüli az ember, de egy egészségesnek látszó lapra bátra rálép – aztán meginog és/vagy elesik, mert a biztosnak hitt föld megmozdul alatta…

„Nem kerül rettenetes sok pénzbe a gránitkockák visszarakása, a gödrök betömése. Csak valaki észre kéne vegye milyen állapotban van az egész tér. Valakinek fontos kéne legye a helyreállítás. De aki nem szereti a rendet és nincs benne mákszemnyi jóérzés, az nem is akarja megjavítani a hibákat és a már készen kapott karbantartására energiát fordítani, csak szétverni azt, amit mások megcsináltak.” - mondja a tanácsos, miközben megbicsaklik a lába.

Nem jobb a helyzet a a fehér ház irányába haladva sem, itt is bőven hiányoznak a gránitkockák – becsületes kezek sorba gyűjtötték össze őket a Gyuszi-gödör egyik sarkában. Alaposan megérett már egy karbantartó-lakkozásra és a hiányzó lécek pótlására a jelenlegi polgármester által nemes egyszerűséggel csak „patkányfészeknek” titulált, amúgy különféle kulturális és közösségi eseményeknek helyet adó tér – ahol rengeteg apró gyermek játszik, labdázik, triciklizik vagy éppen négykézláb mászik a tavaszi napsütésben. Hiszen az új központban lakók számára nincs is nagyon más biztonságos hely, ahová levihetik gyermekeiket.

 Szabó Kinga Mária