Világszerte az tapasztalható, hogy a baloldali pártok folyamatosan gyengülnek, egyre több helyen kezdenek kiszorulni a hatalomból, nagyon sok baloldali tömörülés éppen csak bejut a parlamentbe, s ahhoz, hogy éreztessék jelenlétüket, kénytelenek összefogni a magukat zöldeknek vagy liberálisoknak nevező politikai pártokkal. Nagyon sok politikus kitart amellett, hogy a sikeres politizálásnak van receptje, s a legjobb recept a populizmus, de mi más lehetne egy olyan demokratikus rendszerben, ahol a többségé a hatalom. A történelem megtanította az embereket arra, hogy az erőt a közösséghez való tartozás adja. A mai baloldal gyengülését és egyre több helyen történő bukását az adja, hogy a baloldali pártok vezetői már nem tartoznak ahhoz a közösséghez, amelyiket képviselni akarják. A baloldal ősi közösségélménye a munkásosztály, ami ma is létezik, de annak vezetői a leggazdagabbak közül valók, az ő politikai és gazdaságelméletük pedig nem egyezik a dolgozókéval, akiknek bort prédikálnak, de vizet adnak. Emiatt van az, hogy a jobboldali pártok vezetői sokkal könnyebben meg tudják szólítani a munkásréteget azzal, hogy nemzeti közösségeket biztosítanak számukra, melyekben helyet és lehetőséget kapnak, hogy ott ők maguk is kibontakozhassanak. Nem jutnak ott sem vezető pozíciókba, de részt vehetnek a nemzeti és a vallási tevékenységekben. A jobboldal nem ideológiákat ajánl, hanem identitást. A baloldal Európában elmulasztotta meghallani az alul lévők problémáit, akikből most tör ki a düh. Európában az emberek nagy része kisebbségekhez tartozik, kisebbségekben akarnak érvényesülni, mert az évszázadok során megtanulták, hogy a nemzeti és vallási közösségek mindig védőhálóként működtek. A balliberális pártok éppen ezt a védőhálót akarják szétszakítani, hogy elvegyék az emberektől a utolsó mentőövet, azt remélve, hogy szétszóródva a nagyvilágban, beolvadva az emberiség nagy tengerébe könnyen irányíthatókká és befolyásolhatókká válnak.

De nehogy azt higgyük, hogy a jobboldal minden problémára választ és megoldást talál! A jobboldali politizálás is a demokráciára épül, és nincs semmi garancia arra, hogy a demokratikus többség a legjobbakat tolja előre vezéreknek. Sajnos az utóbbi évek tapasztalatai azt igazolják, hogy a legtöbb esetben azok kerülnek előtérbe, akiknek nincs sok vesztenivalójuk, mernek kockáztatni, és képesek egy olyan hátországot képezni, amelyik biztosítékot jelent számukra. Történnek kisebb-nagyobb változások, szerepcserék, de az irányvonal megmarad.