Szatmár megyében az idei tanévben a huszonnégy tanfelügyelői állás közül hetet töltenek be magyar szakemberek: Gál Gyöngyi magyar nyelv és irodalom szakos tanfelügyelő (a német és ukrán kisebbségi oktatásért is felel), Anderco Aida idegen nyelv szakos tanfelügyelő, Miclaus Judit menedzsmentért felelős tanfelügyelő — beszélgetésünkkor ő szabadságon volt —, a nemzeti kisebbségek és romák óvodai és elemi oktatásáért felelős tanfelügyelői széket Leiti Mónika, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum tanítónője vette át, a testnevelés szakos tanfelügyelői széket Lukács Dénes, a Kökényesdi Általános Iskola tornatanára, egykori igazgatója foglalta el, Erdei Enikő, a Pusztadaróci Általános Iskola volt igazgatója menedzsmentért felelős tanfelügyelői tisztséget kapott, Fisár Erika, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium magyartanára a kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelői tisztséget tölti be, s a csapatot összefogja Szejke Ottilia helyettes főtanfelügyelő. A tanfelügyelői munka kevésbé látványos, kevésbé ismert, gyakran csak egy-egy név vagy arc tűnik fel, de arról már kevesen tudnak, hogy pontosan milyen munka is zajlik a tanfelügyelőségen. Az alábbi összeállításunk célja az, hogy a tanfelügyelők bemutatása révén képet kapjunk arról, hogy a magyar oktatás jövője szempontjából miért van olyan nagy jelentősége annak, hogy az intézményen belül megfelelő érdekképviselettel rendelkezzünk.
„Az a jó a tanügyben, hogy folyamatosan változik, itt nem lehet unatkozni. Amikor ide kerültem 2011-ben, akkor mindenki számára egy nagyon nagy újítás volt az új tanügyi törvény, az 1-es tanügyi törvény, ami új módszertanokat eredményezett, talán azért volt akkor számomra könnyebb, mert együtt tanultuk azokkal a kollégákkal a feladatokat, akik már régebb óta itt voltak, de voltak változások. És azóta folyamatosan vannak változások, minden évben újrakezdjük, mindig van valami újdonság. Ha arra számítunk, hogy több új már nem jöhet, akkor ha nem egyéb, beköszönt a pandémia. Ez pedig a feje tetejére állította az egész oktatási rendszert, és nem csak azt. Az, hogy a kívülállók hogyan látják a mi tanfelügyelőségi munkánkat, szerintem megosztó, itt is munka zajlik, más, de munka, néha nagyon kemény, néha csak kicsit kemény, de folyamatos a munka. A kollégák mindamellett, hogy itt elvégzik a tanfelügyelői teendőiket, mindannyian tanítanak, és úgy gondolom, hogy minden egyes munkakörnek, feladatkörnek megvan a maga felelőssége, s azért a felelősség itt egy kicsit halmozottabb, több területet érint. Mindenkinek a saját szakterületén belül is vannak feladatai, de emellett azért egy egész megyét kézben tartani, koordinálni nagy felelősség” — fogalmazott Szejke Ottilia. 

Jól képzett magyartanárok

„Úgy tűnik, hogy az anyanyelvi oktatás egy rövid és kicsi része az oktatásnak, viszont én ezt nagyon komplexnek és összetettnek tartom, kezdve a pályám elejétől, amikor országos kihelyezéssel Vízaknára kerültem, ahol kiderült, hogy a magyar nyelv és irodalom oktatása nem létezik, és akkor találkoztam először a fakultatív magyarnyelv-oktatással, ami azt jelenti, hogy román tagozaton magyar gyerekeknek az anyanyelv oktatását biztosíthatja törvényileg az iskola, és miattam bevezették. Tehát így indult a pályám. Aztán amikor Szatmár megyébe kerültem, mivel nem volt üres katedra magyar nyelv és irodalomból, ezért elvállaltam egy első osztályt, és ott pedig olyan gyerekeket taníthattam első osztályban, akik hátrányos helyzetűek voltak, többnyire roma származásúak. Nos, itt akkor már utaltam arra, hogy az anyanyelvi oktatásba mi minden belefér azon túl, hogy magyar nyelv és irodalom” — fogalmazott Gál Gyöngyi, aki azt is elmondta, hogy ő 2003-ban került a tanfelügyelőségre, így egyike azoknak a tanfelügyelőknek, akik a leghosszabb ideje betöltik a tisztséget. „Viszont úgy kerültem akkor is ide, hogy a fél katedra a roma oktatásról szólt és fél katedra az anyanyelvi oktatásról. Elmondhatom, hogy Szatmár megye különlegessége az, hogy a romák magyarul beszélnek, és ezzel az anyanyelvi oktatásnak meg kell küzdeni. Egy hátrányos helyzetből induló gyerek esetén tudjuk, hogy küzdünk a felzárkóztatással, lépésről lépésre haladunk, ez is az anyanyelvi oktatás egyik nagy feladata, kihívása. Országos szinten a statisztikai adatok szerint a csángók után a legtöbben itt tanulnak magyar nyelvet fakultatív oktatásban, és többnyire romák” — hangsúlyozta a tanfelügyelő, hozzátéve, hogy ebben a hosszú periódusban az anyanyelvi oktatás területén szám szerint apadást kell elkönyvelni. „Természetesen azt szeretnénk, hogy ne csak a tanárok számára, hanem a szülők számára is fontos legyen, hogy gyerekeik ebben a fajta oktatásban vegyenek részt. Én úgy gondolom, hogy az iskoláink felszereltsége, tanáraink felkészültsége valóban minőségi oktatást biztosíthat a gyerekeink számára, és én nem hiszem azt, hogy ha lemondunk róla a jobb érvényesülésért, az a gyerek javát szolgálja. Amit elmondhatok, az az, hogy fontosnak tartom, hogy a magyartanárok tudják azt, és ezt minden találkozónkon elmondom, hogy különös státuszuk van a magyartanároknak az iskolában, ugyanis nem csak tananyagot tanítunk, hanem nevelünk, értékeket adunk át. Éppen ezért a tanfelügyelői munkám során is kiemelkedett az a fajta tevékenység, hogy a tanárok képzését biztosítsam, hogy azokban a témákban, melyek újszerűek és ugyanakkor a tanulóinkkal való munkában előrelépést jelentenek, olyan egyetemi képzőket hívjunk meg, akár itthoniakat, akár az anyaországból, akik valóban tágítják a magyar tanárok látókörét, ezért is hoztuk létre a LiterArt Egyesületet, hogy egyesületként ezt meg tudjuk valósítani. Én úgy gondolom, hogy ilyen szempontból a magyartanárok Szatmár megyében jól felkészültek, és ezt bizonyítja az is, hogy a kollégáim részt vesznek tantervírásban, tankönyvírásban, segédeszközök megírásában, és ez büszkeséggel tölt el. Elmondhatom, hogy ilyen szinten számítanak ránk, országos szinten is itt vagyunk, tesszük a dolgunkat. Talán ez az, ami megelégedettséggel tölt el. Természetesen szeretek tanítani is, most XI. osztályom van a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban, ott vagyok címzetes magyartanár, és ott is fontosnak tartom, hogy a diákokkal tartsam a kapcsolatot” — mondta el munkája kapcsán az évek során összegyűlt tapasztalatait Gál Gyöngyi.

Állandó változás és új kihívások

Anderco Aida kihangsúlyozta, hogy a változás az állandó náluk, pláne az utóbbi időben, amikor újabbnál újabb változtatásokat küldenek a minisztériumból, és ők mindennek próbálnak megfelelni. „Én úgy érzem, hogy egy erős csapat van itt, a tanfelügyelőségen, mindenki teszi a dolgát, és nagyon jól közreműködünk. Korábban négy évig itt hagytam a tanfelügyelőséget, de visszatértem, mert jól éreztem magam akkor is, és jól érzem magam most is, és úgy gondolom, több mindent tudok tenni ebből a pozícióból, mint tanárként” — mesélte a tanfelügyelő. 
Erdei Enikő elmondta, hogy nagyon szeret tanítani, szereti a gyermekeket. „Áprilisban kaptam a felkérést, hogy van egy ilyen lehetőség, hogy ide jöjjek a menedzsmentcsoportot erősíteni, és nem sok gondolkodás után azt mondtam, belevágok, mert nézzük meg, mi van a sövény túloldalán. Könnyebb dolgom van, mint a szakinspektoroknak, mivel csapatban kell dolgozzak, hárman vagyunk a menedzsmentcsapatban” — hangsúlyozta. Rávilágított, hogy örül annak, hogy az iskolaigazgatók 2–3 hónap után már keresik, hiszen azért van ott, hogy segítsen, amiben csak tud. 
Fisár Erika elmondta, hogy számára teljesen új a tanfelügyelői munka, ugyanakkor vannak óratartási kötelezettségei is. „Nekem jelenleg 3 órám maradt meg, és a munka nagy részét itt folytatom, a tanfelügyelőségen. Számomra új ez a tevékenység, de remélem, hogy mélyebben bele fogok látni a tanügyi rendszerbe, és ugye nem a katedra oldaláról. Azt látom, hogy az igazgatókkal való kapcsolattartás, a terepmunka, a szaktanfelügyeletek, az iskolák ellenőrzése mind a feladatunk része, és a roma közösséggel való foglalkozás, kapcsolattartás is fontos szerepet kap. Számomra kihívás ez az új munka, de örültem a felkérésnek, az új kihívásnak” — összegzett Fisár Erika.
Lukács Dénes is arra világított rá, hogy számára a tanfelügyelői munka egy nagyon nagy kihívás, teljesen más, mint a másik oldalon lenni, hiszen eddig tanárok voltak, igazgatók. „Nincs igaza annak a kollégának, aki azt mondta egy gyűlésen, hogy itt, a tanfelügyelőségen tej és méz folyik. Amióta megjöttünk, nem volt nyugodt napunk. Minden egyes napon új és új dolgokkal ismerkedünk meg. Az én célom az lenne, amíg betöltöm ezt a tisztséget, hogy a megye sportéletét továbbfejlesszem, és szeretnék egy korrekt, sportnyelven mondva fair play kapcsolatot ápolni a kollégákkal” — fogalmazott Lukács. 
Leiti Mónika bevallotta: „A döntés, amit meghoztam, nagyon nehéz volt, az én életemben az iskolám és a gyerekek álltak az első helyen, ezért éreztem ezt nehéz dolognak. Én kreatív és alkalmazkodó embernek ismerem magam, a tanítói munkámat is ez jellemezte, úgyhogy bízom benne, hogy tanfelügyelőként is így fogom tudni ellátni a feladataimat.” 

Élni kell törvény adta jogainkkal

Ami a szatmári oktatási rendszert illeti, Szejke Ottilia szerint a szórványosodás mellett az is nagy feladat, hogy „megőrizzük osztályainkat, tagozatainkat. Folyamatosan célkitűzése bármelyik kisebbségi oktatási rendszernek az, hogy megmaradjanak az osztályai, pedagógusai, hogy minőségi oktatás történjen”. A helyettes főtanfelügyelő azt is elmondta, hogy egy másik nagy céljuk, hogy minél tovább meg tudják tartani a fizikai jelenléttel zajló oktatást, és nem csak kisebbségi szinten, mivel az online oktatásnak most már érezhetők a következményei. 
„Természetesen ez nem a tanfelügyelőségtől, tanfelügyelőktől függ, de azért úgy gondolom, mindenki a maga módján próbálja ezt elérni azáltal, hogy jó példával járunk elöl az oltakozást illetően, mert úgy tűnik, egyelőre ez a kiút” — fogalmazott. Az oktatási intézmények infrastruktúrájának bővítése kapcsán elmondta: „Jelenleg is zajlik a bölcsődék áthelyezése. Ez önkormányzati döntés alapján valósul vagy nem valósul meg. Várjuk a módszertant, ami ezeket pontosítja. Megvan a sürgősségi kormányrendelet, ami ezt lehetővé teszi, viszont vannak felmerülő kérdések, melyek irányában nem látjuk pontosan a folytatást, és nyilvánvaló, hogy amennyiben bekerülnek ezek a bölcsődei csoportok a közoktatásba, következik az anyanyelvi bölcsődei csoportoknak a beindítása” — magyarázta Szejke. „Szatmár megyében szempont, hogy százalékos arányban mindenhol éljünk a törvény adta jogainkkal, és ezeket ki is használjuk. És ahogy elmondta korábban Gál Gyöngyi, hogy amikor ő ide került, csak fél állás volt magyar szakon, és fél kisebbségen, s nem tudom, hány kisebbségi tanfelügyelő volt akkor, de most külön van tanfelügyelőnk, aki a kisebbségért felel, és kiegészült, teljessé vált az anyanyelvi tanfelügyelői tisztség is, ami nagyon fontos. Az is előrelépés, hogy a menedzsmenten másfél normánk van, s azért ennek az évnek a premierje, a rendszerváltás óta nem volt ilyen, hogy a testnevelés szakon kisebbségi szintről legyen tanfelügyelőnk. Ezenkívül Szatmár megyében elfogadott, egy normálisnak mondható állapot, hogy minden olyan tanintézményben, ahol törvény adta jogunk van, éljünk is azzal, hogy ott igazgatói, aligazgatói pozíciókat harcoljunk ki, most már a kollégák feladata, hogy részt vegyenek az igazgatói vizsgákon” — összegzett Szejke Ottilia.
(Folytatjuk)

Sógor Beáta