Befejeződött a Magyar Kultúra Hete. Elmondhatjuk, hogy évről évre színvonalasabb műsorokat, előadásokat nézhetnek meg a magyar kultúra iránt szomjúhozók, és ami a legfelemelőbb: egyre több diák vesz részt a műsorokban. Huszonöt éve hangoztatjuk, hogy felhalmozott értékeinket adjuk át a fiataloknak, hogy azokat továbbvigyék és biztosítsák a megmaradásukat. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha ezeket a fiatalokat hozzásegítjük egy olyan értékrend kialakításához, ami valóban a magyar kultúrára épül. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha megerősödnek a magyar családok és talpra áll végre az oktatás. A 2011-ben életbe lépett tanügyi törvényről akkor mindenki azt hitte, hogy áttörést jelent. A törvény több szakaszának ma sem készült el az alkalmazási mutatója, az illetékesek egymásra hárítják a felelősséget, az oktatás színvonala ahelyett, hogy nőne, inkább csökken, a diákok tanulmányi eredményei egyre gyengébbek. Fel kell ismerni azt, hogy az eddig felhalmozódott magyar kultúra a tudásra és a hagyományok folytatására épült. Századokkal ezelőtt nagyon sok fiatal és azok szülei jelentős áldozatokat hoztak azért, hogy az ismeretek által, az alkotómunka által gazdagodjon kultúrkincsünk, úgy gazdagodjon, hogy abból más népek is meríthessenek. Sajnos, ma már nagyon sokan nem tartják értéknek a szellemi termékeket. Ezen kellene változtatni úgy, hogy a szülők ne csupán azért hozzanak áldozatot, hogy gyerekeik anyagi jólétben éljenek, hanem hangsúlyt kellene helyezni a szellemi termékek megszerzésére is. Mert ettől függ a jövő. Lehet élni jó anyagi körülmények között úgy, hogy folyton a telefon képernyőjével nézünk farkasszemet és nem érdekel, hogy mi történik körülöttünk, de ettől nem teljesítjük az emberi feladatokat. A szülő nem akkor teljesíti szülői kötelességeit, ha csupán jólétet teremt a gyermekének, hanem akkor, ha példát mutat számára saját életével, ha megfogja a kezét és elviszi színházba, hangversenyre, kiállításra és számtalan olyan helyre, ahol nem csak az időt tölti, nem csak szórakozik, hanem lelki világa is csiszolódik. „A kultúra — egy utolsó fellélegzés a megszűnés előtt” — mondta Oswald Spengler. A fellélegzés elkezdődött, most már csak arra kell figyelni, hogy ne legyen ok a megszűnésre.

Elek György