Rég tudjuk már, mindig annak van igaza, aki éppen abban a pillanatban beszél, amikor az igazságot osztogatják. Igazuk van az utcai tüntetőknek, akik már hosszabb ideje próbálják megakadályozni a közkegyelmi törvény elfogadását, és igazuk van a kormányzással megbízott szociálliberális szövetség vezetőinek, akik azzal érvelnek, hogy őket az urnákhoz járulók többsége hatalmazta fel, hogy megvalósítsák a programjukat. Igaza van annak is, aki azt mondja, hogy a kormánykoalíció nem önkényuralmi rendszer létrehozására kapott felhatalmazást. Igaza van annak is, aki azt mondja, hogy egy parlamenti demokráciában nem az utcán kell érvényesíteni a jogokat, nem ott kell betartatni a törvényeket és nem ott kell megakadályozni a rossz törvénytervezetek törvényerőre emelését.

Romániában — de sok más európai országban is — a választói joggal rendelkezőknek körülbelül negyven százaléka megy el szavazni. Legutóbb a romániai parlamenti választáson a szociálliberális szövetség százalékban jól szerepelt, de ha a választói joggal rendelkezők arányát nézzük, akkor a jelenlegi kormánykoalíciót azok kevesebb mint huszonöt százaléka bízta meg a kormányzással.

Az utcai megmozdulásokra az 1989-es változások óta mindig sor kerül, akkor is, ha van ok, akkor is, ha nincs ok az elégedetlenségre. A legtöbb esetben utcai megmozdulások előzik meg a választásokat (gondoljunk csak a 2012-es nagy USL-megmozdulásokra), majd ismét az utcára vonulnak az emberek, amikor a kormányzó párt vagy pártok nem teljesítik a választási ígéreteiket.

Mindig kérdés: kik azok, akik az utcára vonulnak? Ha az ellenzék, akkor könnyű őket megnyugtatni azzal, hogy a választók nem őket látták a legalkalmasabbnak a kormányzásra. Ha azok, akik nem mentek el szavazni, az a válasz: ha akkor nem volt számukra fontos, hogy kik vezessék az országot, most milyen módon akarnak abba beleszólni? A legérdekesebb a kormányzó párt, pártok helyzete. Ők azok, akiktől számon lehet kérni a választási ígéreteiket. A jelenlegi kormánykoalíció választási ígéretei között nem szerepelt a közkegyelmi törvény elfogadása, mégis ez volt az egyik legsürgősebb kezdeményezése. Ennek a törvénynek az érdekessége az, hogy valójában az ellenzéki pártok is szükségesnek tartják — még akkor is, ha nem adnak hangot ennek —, mert minden pártban vannak olyan politikusok, akik számára jó lenne, ha megszűnne a bűnvádi eljárás vagy a közeljövőben nem kezdődne el. Az, hogy az emberek néha az utcára vonulnak, valahol érthető. Törvényes módon, parlamenti eszközökkel egyetlen párt sem fog elindítani egy tisztulási folyamatot, hogy a bűnösöket, a vétkeseket félreállítsa és elítélje, mert minden pártban vannak bűnösök. Látjuk, hogy milyen szépen elcsendesedtek a hullámok azok felett, akik felbecsülhetetlen kárt okoztak az országnak vagy kisebb közösségeknek. Az igazság továbbra is odaát marad: nem fog érvényesülni sem az utcán, sem a parlamentben.

Elek György