Dr. Szabó Ildikó, az MTA doktora fiatalok megkérdezésével készített tanulmányt arról, hogy a mai iskolások mit tudnak nemzeti ünnepeinkről, és milyen a hozzáállásuk a nemzeti ünnepek alkalmával tartott rendezvényeken való részvételt illetően. Erről kérdeztük.

— Mit tudnak a mai iskolások a nemzeti ünnepeinkről, és szeretnek-e részt venni az ünnepi rendezvényeken?

— A nemzeti ünnepeknek kettős arcuk van: egy múltidéző és egy jelent idéző. A múlthoz is, de a jelenhez is fűznek. Az ünneplés révén a gyerekek az együvé tartozó ünneplő közönség részévé válhatnak. Egyfajta beavatási szertartások ezek, a közösségbe való bevonódás alkalmai, amelyek sikerében vagy sikertelenségében a dramaturgiának, a verbális és vizuális üzeneteknek, a részvételnek, az esztétikai élménynek és nem utolsósorban az ünneplő közönségnek szánt, alá- vagy mellérendelő szerepnek egyaránt jelentőségük van. A nemzeti ünnepek iskolai megünneplésének másik jelentősége abban rejlik, hogy a történelemoktatással együtt a történelmi emlékezet forrásai. Önazonosságunkban az emlékezet különböző formái (az önéletrajzi, a történelmi és a kollektív emlékezet) meghatározó szerepet játszanak. A nemzeti ünnepek megünneplését a történelemhez vezető egyik útnak, a történelmi azonosságtudat egyik tényezőjének tekinthetjük. Az ünnepek az eredeti események megidézésével és a jelenhez való kapcsolásával közreműködnek a gyerekek történelmi tudatának építésében. Mivel az ünneplés egyúttal történelmi emlékezés is, rajta keresztül magához az eseményhez is kiépítjük személyes viszonyunkat. Az ünnepekhez való viszony elválaszthatatlan a megidézett eseményekhez való viszonyunktól, de az ünneplő jelenhez való viszonyunktól is. A megidézett történelmi eseményhez való személyes viszonyunk ismereteink, érzelmeink, értékrendünk, érdeklődésünk és érintettségünk függvényében alakul. E viszony maga is szerepet játszik abban, hogy az ünnepi emlékezés mit jelent számunkra.

Ünneplésből ünnep

— A közös ünneplés mennyire erősíti a kollektív identitást? Összeköti-e a múltat a jelennel?

— A megünneplés még nem ünnep. Annak, hogy az ünneplés ünnep is legyen, legalább két feltétele van: a megünneplés funkciójának érvényesülése és az ünnep társadalmi hátterének egyértelműsége. A nemzeti ünnepek megünneplése a mindenkori nemzeti közösség kohéziójának alakulásában — erősítésében vagy gyengítésében — is szerepet játszik. Hiszen az ünneplés lényegéhez nemcsak az tartozik, hogy felidézzük a múltat, hanem az is, hogy közösségi időélményünk táplálkozik belőle. Az ünneplés során összekötjük a múltat a jelennel, és megpróbáljuk kiolvasni belőle a mának szóló „üzenetet”. A múltnak az ünneplő közösség által elvégzett „rekonstrukciójától” függ, hogy a jelen számára mennyire válik értelmezhetővé a napjainkig érő történelmi idő. Az ünneplések vállalható érzelmi töltése, a közös együttlét, a nemzeti szimbólumok intenzív jelenléte és közelsége hozzájárulhatnak ahhoz, hogy — újra és újra átélve a jelenhez vezető közös történelmi fordulókat — személyes és kollektív nemzeti identitásunkban megerősödjünk, és a közösségi szolidaritás élményében részesüljünk.

Társadalmi konszenzus

— Mennyire hat ki a gyerekekre az, hogy a különböző politikai hovatartozású szülők különböző helyekre viszik el őket ünnepelni?

— Az ünnep értelmezésében legyen társadalmi konszenzus. Ahol a nemzeti ünnepekkel kapcsolatban társadalmi konszenzus van — például a nyugati világ országaiban —, az ünnep egyúttal a kollektív tudat rendszeres megerősítésének élménye is, mivel a szocializációban szerepet játszó tényezők — a család, az iskola, a média, a politikai pártok és szervezetek — az ünnep lényegében és jelentőségében egyetértenek: nem próbálják meg felülírni egymás hatásait, és nem közvetítenek ellentétes tartalmakat. Társadalmi konszenzus esetében az évről évre ismétlődő ünneplések szinte bevésik a felnövekvő nemzedékek azonosságtudatába a közös múlt értékeit, jelentőségét és az együvé tartozás szempontjából megfogalmazható tanulságait, míg ha ez a konszenzus hiányzik, az ünneplések éppen ellenkezőleg: a múltról beszélők hiteltelenségét és a jelen intézményei iránti gyanakvást erősítik. Magyarországon és Romániában azonban ez a társadalmi konszenzus inkább csak formálódóban van, és kialakulását nehezíti, hogy bizonyos ünnepek nemegyszer az aktuálpolitikai csatározások folytatásának alkalmaivá válnak. Az ünneplések tétje tehát nagy, hiszen — láttunk már ilyet — ki lehet őket vagy szimbólumaikat sajátítani, kétségbe vonva más politikai tényezők jogosultságát az ünnepek jelképezte értékekben való részesedésre.

Átértékelés

— Az idők folyamán, a különböző társadalmi rendszerekben előfordult, hogy átírják az ünnepek jelentését. Mennyire befolyásolja ez a gyerekek történelmi tudatának kialakulását?

— A társadalmi konszenzus kialakulásának az sem kedvez, hogy az elmúlt évtizedekben a hagyományosan megünnepelt események (például március 15-e vagy október 6-a) értékelésében is sok változás volt. Az ünnepek jelentésének átírása mögött nem történettudományi okok húzódtak meg, hanem aktuálpolitikai törekvések. Az új politikai kurzusok rendszerint igyekeztek magukat visszamenőleg is legitimálni a múltban, és a saját szerepükkel összekapcsolni a nemzeti ünnepekben megidézett eseményeket.

Mindezek ellenére azonban úgy tűnik, hogy vannak olyan nemzeti ünnepek, amelyek megítélésében nincsenek nagy társadalmi különbségek (március 15. és október 6.), és az idő múlásával minden bizonnyal meg fog indulni az a kristályosodási folyamat is, ami a rövidebb múltra visszatekintő ünnepekkel való azonosuláshoz szükséges. A mai diákok nem ismerik eléggé az összes nemzeti ünnepet, másrészt nem egyértelmű a „nemzeti ünnep” fogalma sem. Arra a kérdésre nehéz válaszolni, hogy mennyire „kell” ismerniük a nemzeti ünnepeket és magának a nemzeti ünnepnek a fogalmát. Az azonban biztos, hogy azokat, amelyek a tanév időtartamára esnek, minden évben megünneplik az iskolában — tehát legalább ilyen alkalmakkor hallanak róluk. Ugyanakkor a gyerekek fele nem tesz különbséget a nemzeti és az egyéb ünnepek között, azaz nincs tisztában azzal, hogy a nemzeti ünnep sajátossága az, hogy ilyenkor a nemzet történelmében legjelentősebb eseményekre, fordulatokra emlékezünk — olyanokra, amelyek együvé tartozásunk szempontjából most is fontosak.

Az ünnepek hierarchiája

— Mennyire hiteles az, amit a történelemről az iskolában tanulnak a gyerekek? Honnan tanulják meg a mai fiatalok a nemzeti történelmet?

— Elvileg iskolán kívüli forrásokból is szerezhetnek ismereteket a gyerekek — olvashatnak az adott korról, láthatnak filmeket, részt vehetnek megemlékezéseken, vagy figyelemmel követhetik ezeket a televízióban. Természetesen a családnak kell közvetítenie a legtöbb ismeretet. Kérdés azonban, hogy a történelemhez való viszony kiépítésében milyen szerepet játszik, játszhat a család. Azok, akiknek a történelmi szocializációja maga is ellentmondásos volt, kevéssé tudják gyermekeiket segíteni a történelemben való eligazodásban és a történelemhez való viszonyuk kiépítésében. Bár nem kétséges, hogy a családi szocializáció meghatározó az állampolgári kultúra elsajátítása szempontjából is, valamint, hogy a családi identitásminták érzelmi kötöttségük révén is nagy jelentőségűek a gyerekek életében, a múlthoz való viszony kiépítésében nem lehet megkerülni az iskola szerepét.

Állampolgári szempont

— Milyen változásokon megy át a történelemoktatás és a nemzeti ünnepek megünneplése az utóbbi években?

— Az iskolai ünneplésekkel kapcsolatos kérdéseket áttekintve megállapíthatjuk, hogy tartalmi, dramaturgiai és állampolgári szempontból sem könnyű a nemzeti ünnepek megünneplése. Annak ellenére így van ez, hogy az elmúlt években kedvező változásoknak lehettünk tanúi az iskolákban ezen a téren is.

Az ünnepek változásai a huszadik század sajátos magyar társadalomtörténetében gyökereznek. Bizonyos események bizonytalan értelmezésében a történelem többszöri politikai „átírásának” máig élő öröksége érhető tetten. A többszöri politikai fordulatok egy-egy ünnep megszűnésével vagy „árfolyamának” megváltozásával jártak. Az elmúlt évszázadban ünnepek szűntek meg, alakultak át, és keletkeztek. A mögöttük lévő események értelmezésében az iskolák nem támaszkodhattak a közgondolkozásban jelen lévő, általánosan elfogadott, kikristályosodott, a szocializációban továbbadott értelmezési mintákra és viszonylag stabil értékekre, hiszen a szülők nemzedéke gyakran egészen más ünnepek szellemében szocializálódott iskoláskorában, mint gyermekei. Még csak most formálódik az az ünnepi kultúra, amelyben a tartalomnak, a korszerű, mához szóló gondolatoknak, az érzelmi közösséget a ünneplésben való aktív részvétellel építő dramaturgiának és a letisztult formáknak egyaránt helyük van.

Elek György