Nagyboldogasszony napja a katolikus és az ortodox egyházak egyik legnagyobb ünnepe, ami Romániában szabadnapnak van nyilvánítva. Szépen hangzik, jól mutat a kirakatban ez a döntés, viszont nem biztos, hogy egyenrangúvá kell tenni sok más szabadnapos ünneppel. Sokszor felvetődik a kérdés: tudnak-e a mai közösségek, tudnak-e a mai egyének ünnepelni? Tudnak-e különbséget tenni ünnep és ünnep között? Mert nem hiszem, hogy ugyanolyan jelentősége van május elsejének, mint augusztus tizenötödikének, bár az utóbbi években egyre többen úgy ünnepelik meg mindkettőt, hogy elmennek valamelyik divatos üdülőhelyre, és buliznak egyet. A kommunizmus utáni korban, amikor egyforma lehetőség van konzervatív és liberális módon élni, kezdik elveszíteni lényegüket a vallásos ünnepek. Az, hogy Romániában Nagyboldogasszony napja szabadnap, érthető abból a szempontból, hogy az ortodox és a román görögkatolikus egyház is a legnagyobb ünnepek közé sorolja ezt a napot, de jó ez a római katolikusoknak és jó a protestáns egyházaknak is.

A Nagyboldogasszony elnevezés kizárólag a magyar nyelvben, a magyar szóhasználatban létezik, az egyház e napot hivatalosan Szűz Mária mennybemeneteleként ünnepli. Magyarországon Szent István király még uralkodása alatt ünneppé avatta augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját. Szűz Máriának Boldogasszonyként való elnevezése egyedülálló, magyar nyelvi jelenség, amely az ősi magyar hitvilágból is táplálkozott. Szent István erre a napra hívta össze Székesfehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénykezést. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta az országot Mária oltalmába. A felajánlás páratlan a világon, a közjogban is érvényesült a magyar történelem folyamán a Regnum Marianum eszme, mely szerint Magyarország Mária országa.

Ezek tudatában — most, az ünnep másnapján — gondolkozzunk el egy kicsit azon, hogy ma mit jelent számunkra, magyarok számára és saját magunk számára ez az ünnep! Katolikusként és protestánsként tudunk-e hinni abban, hogy Szűz Mária felment a mennybe? A vallásos ünnepek a hitre épülnek, hit nélkül nincs — nem lehet — vallásos ünnep. Nagyboldogasszony napján el lehet menni a világ bármelyik részére, de akiben nem él a hit, az csak kirándul, kikapcsolódik, nem ünnepel. Vagy valami mást ünnepel. Az emberek sokfélék, az ünnepek is sokfélék. Ünnepelni viszont csak egyféleképpen lehet: hittel. Az ünnepek nem kötelezőek. Nem is lehetnének azok, hiszen nem tud mindenki ünnepelni. Éppen emiatt van szükség a közösségi ünnepekre — egyházira és világira —, hogy együtt ünnepelve, az ünnepi hangulatban fakadó érzésekből azok is kapjanak, akikben nem élnek ezek az érzések. Az ünnep felébreszti az érzéseket, érzéseket szül azokban, akik igyekeznek hittel ünnepelni, akik megpróbálnak hinni abban, hogy az ünnep akár örök is lehet.