Kedden, az orosz – ukrán háború kitörésének negyedik évfordulóján tette közzé az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) a Biztonságot keresve a háború elől – Az Ukrajnából származó nőket érő erőszak és jogsértések megnevezésű jelentését, amely a nők tapasztalatait, a háború elől menekülve őket érő kockázatokat és az EU-ban töltött életüket vizsgálja. A megállapítások feltárják az általuk akár Ukrajnában, akár az EU területén elszenvedett traumákat.

A háború négy évvel ezelőtti kezdete óta mintegy 2,5 millió nő és lány hagyta el Ukrajnát. Az uniós tagállamokban ideiglenes védelmi státuszt kaptak, de „az EU által kínált védelem ellenére sok nő szenved el súlyos jogsértéseket; mások nem érzik magukat biztonságban” – ismertette a kutatás megállapításait Sirpa Rautio, az FRA igazgatója.

A menekülő nők bántalmazással, zaklatással és kizsákmányolással szembesülnek – derül ki a FRA felmérési jelentéséből.
Minden negyedik nő számolt be arról, hogy a háború kezdete óta fizikai vagy szexuális erőszak érte, néhányan arról számoltak be, hogy az orosz erők a kihallgatások során fizikailag vagy szexuálisan megalázták őket — az áldozatok 62 százalékát abban a 27 uniós országban érte az erőszak, ahol jelenleg élnek, 9 százalékukat az EU-ba való menekülés közben, 39 százalékukat pedig még Ukrajnában, sokszor az orosz erők részéről.
Minden negyedik nő kapott potenciálisan kizsákmányoló munkára, lakhatásra vagy szállításra vonatkozó ajánlatot, és a felük azt mondja, hogy az EU-ban fizikailag vagy szóban támadták meg őket azért, mert ukránul beszéltek. A jelentés javaslatokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogyan lehetne leginkább segíteni a fegyveres konfliktus női áldozatainak, hogy újjá tudják építeni az életüket.

Orosz erők általi bántalmazás: Az FRA által megkérdezett nők 10%-át hallgatták ki orosz erők. Közülük 51%-ot fizikailag, 29%-ot pedig szexuálisan aláztak meg.

Széles körű erőszak a nőkkel szemben: Az ukrajnai nők 25%-a tapasztalt fizikai vagy szexuális erőszakot a háború kezdete óta. 54%-ukat fizikailag vagy szóban támadták meg az EU-ban, amikor nyilvánosan ukránul beszéltek. Ez a válaszadók többségében szorongást, kiszolgáltatottságérzést vagy csökkent önbizalmat hagyott maga után.

Magas szintű szexuális zaklatás: A nők 51%-át érte szexuális zaklatás a háború kezdete óta, és 23%-ukat online zaklatták. Nagyon kevesen jelentették az eseteket, akár az Ukrajnából érkezőket támogató szervezeteknek (3%), akár az áldozatsegítő szolgálatoknak (3%).

A kizsákmányolás kockázata: A nők 24%-a találkozott potenciálisan kizsákmányoló szállítási, lakhatási vagy munkalehetőségekkel. A dolgozó nők körében 36% szerződés nélkül dolgozott, és 24%-ukat alulfizették vagy egyáltalán nem fizették ki.

A támogatás hiánya: A válaszadók 10%-a nem érezte magát biztonságban a szállásán, 79% nehezen tudta megélhetését biztosítani, és 27%-nak nem volt hozzáférése mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz a háborús trauma feldolgozásához — annak ellenére, hogy jogosultak munkára, lakhatásra és szociális támogatásra.

Alacsony rendőrségi bejelentési arány: Az EU-ban elszenvedett legsúlyosabb erőszakos esetet mindössze 13% jelentette a rendőrségen. A tagállamoknak ösztönözniük kell az áldozatokat a bűncselekmények bejelentésére, és lehetővé kell tenniük a jelentéstételt — akár harmadik feleken keresztül is. Ez magában foglalja az EU-n kívül elkövetett nemzetközi bűncselekményeket is.

A jelentés javaslatokat fogalmaz meg arra, mit kellene tenniük az uniós tagállamoknak a fegyveres konfliktus áldozatai érdekében — ezek közül a leghangsúlyosabb annak biztosítása, hogy az Ukrajnából menekülő nők teljes védelmet kapjanak a nemi alapú erőszakkal szemben akkor is, amikor az ideiglenes védelem véget ér.

Átfogó segítséget kell nyújtani, amely minimalizálja a biztonsági kockázatokat, és biztosítani kell, hogy a rendőrség és a közszolgáltatások megfelelően reagáljanak a bejelentések ösztönzésére. Képezni kell a rendőröket és az egészségügyi szakembereket az esetek megfelelő felismerésére és kivizsgálására, valamint proaktív kapcsolatfelvételre az áldozatokkal, és fel kell készíteni a támogató szolgálatokat a háborúhoz kapcsolódó sokféle trauma kezelésére.

Meg kell erősíteni a büntetőjogot, hogy a nők elleni erőszak minden formáját üldözzék. A jogszabályoknak és szakpolitikáknak a kibertérben történő zaklatásra is ki kell terjedniük, a digitális szolgáltatók együttműködésével.

Meg kell erősíteni a munkaügyi ellenőrzéseket azokban az ágazatokban, ahol a migráns nők a legnagyobb kockázatnak vannak kitéve, és képezni kell az ellenőröket a kizsákmányolás felismerésére.

Szabó Kinga Mária

(Nyitókép:Logs Egyesület)