Az újratervezés jegyében fog zajlani hét végén az RMDSZ 12. kongresszusa — hallhatjuk, olvashatjuk minden sajtóorgánumban. Első hallásra biztató, reményt keltő szándék ez, de mint ahogy azt Váci Mihály már rég megírta: „A jó szándék kevés…”. 2012-től párhuzamosan hallunk a sikerekről és a megújulás szükségességéről. A kettő nehezen egyeztethető össze, de bizonyos értelemben véve meg lehet érteni azt, hogy érjünk el bármilyen sikert, ahhoz, hogy biztos úton haladjunk előre, szükség van a megújulásra. Kovács Péter sikernek könyvelte el, hogy 2012-ben sokkal többen szavaztak az RMDSZ-re, mint a korábbi választásokon, az, hogy elveszítettünk kulcspozíciókat, amelyek következményeit csak most érezzük igazán (pl. a Szatmár Megyei Tanács elnöki és Szatmárnémeti polgármesteri székét stb.), az megmagyarázható. A lényeg az, hogy vannak alprefektusaink, vannak igazgatóink, és elég sok emberünknek tudunk munkahelyet biztosítani. Ez nagyon fontos számunkra, mert olyan emberekről van szó, akik még sohasem dolgoztak meg a fizetésükért, és ha valóban munkából kellene megéljenek, nem lenne könnyű a dolguk. Ezért lesz tét a 2016-os helyhatósági és parlamenti választáskor, mert ezeket az embereket valahova majd továbbra is el kell helyezni. Ha már sikerekről beszélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy egyik-másik alapemberünket kimentettük a korrupcióellenes ügyészség vizsgálata alól úgy, hogy a mi képviselőink és szenátoraink is nemmel szavaztak román kollégáik kiadása ellen. Kelemen Hunor szövetségi elnök egy televíziós interjújában beismerte, hogy az RMDSZ vezetői között is vannak, akik fáradságos munkájuk során anyagilag sokat fejlődtek, a mi embereink sem teljesen tiszták, de az előttünk álló kongresszus a megújulás és az újratervezés jegyében fog zajlani, tiszta vizet öntünk a pohárba. Gyakran halljuk: vissza kellene térni a gyökerekhez. Túl mélyen vannak azok már, szinte elérhetetlenek. 1989-ben, amikor az RMDSZ megalakult, mindenki önként állt be a csapatba, hogy a maga módján tegyen valamit az érdekszervezetért. A problémák akkor kezdődtek el, amikor az érdekszervezet politikai szervezetté alakult át, és egyre többen láttak benne karrierlehetőséget. Ekkor kezdték el háttérbe szorítani azokat, akik a közösség dolgait helyezték előtérbe, ekkor kezdtek érvényesülni az egyéni érdekek. Hogy milyen módon képes megújulni, és hogyan lehet újratervezni a szövetséget — kik kerülnek most előtérbe és kik háttérbe, vagy marad minden a régiben —, azt megtudjuk a kongresszus után.

Elek György