A Jelenések könyvét olvasták és értelmezték a püspökség Világiak Irodája által szervezett szombati bibliás találkozón Szatmárnémetiben. Ezt a nehezen értelmezhető és sokak által félremagyarázott könyvet segített a jelenlevőkhöz közelebb hozni Vojtku László plébános.

A Szentlélek-templom Merk Mihály-termében találkoztak szombaton délelőtt a helyi bibliakörök tagjai, a Szentírás üzenetei iránt érdeklődők, a gyakorló bibliaolvasók. Figyelmük középpontjába ez alkalommal a János apostol által írt Jelenések könyvét állították, amelyet segített a jelenlevőkhöz közelebb hozni Vojtku László plébános is.

Így előadásában elmondta: sokan tévesen gondolják, hogy a Jelenések könyve a világvégéről szól. „Az apokalipszis szó jelentése a lepel, az elfedett dolgok mögé való betekintés. Isten nem azért adta nekünk ezeket az üzeneteket, hogy szörnyülködjünk, féljünk, hanem hogy örüljünk. Az Úristen egy új világba akar minket beemelni. Ki akar menteni ebből az általunk lerontott világból, és egy örök életbe akar bevinni. Ennek az új életnek az ígérete, valamint az embernek az utána való vágyakozása mutatkozik meg az új eget és az új földet leíró részben is. Isten nem elpusztítani akarja a világot, hanem felemelni, megtisztítani.”

Vojtku atya kiemelte, hogy a Jelenések könyve a keresztényüldözés ideje alatt íródott. A keresztények üldözése Jézus Krisztus keresztre feszítése óta a mai napig tart, és nem is ér véget Krisztus második eljöveteléig: „Küzdelem megy végbe a lelkekben is a jó és a rossz között. Sokan azt gondolják, ebben a harcban semlegesek is lehetnek, megpróbálnak részt nem venni a küzdelemben, és ezért nem állnak ki a jó ügy mellett, nem emelik fel szavukat sem. Pedig a keresztény ember nem lehet részese a világban megmutatkozó rossz tetteknek, és nem lehet semleges sem.”

Vojtku László végül emlékeztetett, hogy János apostol látomásait nem kell szó szerint venni, és mindent Isten szeretetének tudatában kell olvasni.

Az előadás után nyitották ki a résztvevők a Szentírást a Jelenések könyvénél, és olvasták el annak — az új égről és új földről szóló — huszonegyedik fejezetét, illetve a huszonkettedik fejezet első öt versét. Megbeszélték, feldolgozták az elolvasott részt, majd egy üzenetet kiemelve megpróbálták azt életük vonatkozásaiban is vizsgálni.

A püspökség Világiak Irodája által szervezett program végén többen megállapították, hogy új értelmet kapott számukra a könyv: „Rég olvastam, és mindig nehéznek, ijesztőnek hatott.” „Jobban megértettem azt, ami már régóta érdekelt.” „Felemelőnek éreztem a Jelenések könyve olvasását, felkeltette az érdeklődésemet a további tanulmányozásához.” „Fontosak számomra az ilyen bibliás találkozók, mert amúgy, egyénileg mindig csak azokat a részeket olvasom a Szentírásból, amelyek érdekelnek.” „Mindig van új ég és új föld, mindig van új kezdet, és vannak új találkozások. Fogadjuk ezeket olyan nyugalommal, ahogyan János apostol is tette!” Ilyen és ezekhez hasonló megállapítások hangzottak a bibliás programot záró, értékelő körben.