Az RMDSZ Nőszervezet jelentheti a Szövetség számára a parlamenti túlélést, azaz az 5 százalékos bejutási küszöb elérését a 2016-os helyhatósági választásokon, és talán azután is. A 2012-ben elért 5,1 százalék vészesen közel van a határértékhez, ráadásul a tavalyi elnökválasztáskor a Szövetség — Victor Ponta burkolt támogatásával a magyarság túlnyomó többsége által szimpatizált Klaus Iohannisszal szemben — saját rossz döntésével járult hozzá a bizalom további erodálódásához, úgyhogy karnyújtásnyi közelségbe került a kiesés lehetősége. A Nőszervezet valóban újszerű kezdeményezés (sajnos, el kellett telnie 24 évnek és jönnie kellett egy komoly kényszerítő erőnek, hogy eleve szóba kerüljön a nők politikai szerepvállalása), és alkalmas eszköznek látszik a szavazatmaximálásra. Felmerül ugyanakkor a kérdés: a nők politikai szerepvállalása kapcsán egész pontosan mire gondol az RMDSZ-vezérkar? És a megyei szervezetek vezetői? Valóban hajlandóak lennének a legfelsőbb döntéshozó fórumokban teret engedni a nőknek? A magam részéről nagyszerű ötletnek tartom a fele-fele arányt minden szinten. Az 50 százalékos kvóta azon túlmenően, hogy teret biztosíthatna a tehetséges nőknek — talán a meghirdetett újratervezéssel összhangban —, jelentős mértékben hozzájárulhatna a Szövetségben uralkodó mentalitás megváltoztatásához. Elvezethetne a közösség hangjának meghallásáig és az elvárások komolyan vételéig, továbbá a párbeszéd, az együttműködés irányába mozdíthatná el a szervezeten belüli életet a jelenleg uralkodó állandó hatalmi harcok, a folyamatos kiszorítósdi helyett. A hétvégi RMDSZ Kongresszuson viszont az 50 százalékos kvóta ötletének fogadtatása egyáltalán nem arról árulkodott, hogy a — finoman szólva — férficentrikus Szövetség a munka mellett a hatalomból is részt kívánna juttatni a nőknek. A Hegedüs Csilla által megfogalmazott igények hallatán lényegében füle botját sem mozdította senki, sem felhördülés, sem taps nem követte a bejelentést, holott a kérdés bír akkora horderővel, mint például annak idején a kormányzati szerepvállalásról meghozott döntés. Úgy tűnik, a társaság többsége kampányfogásnak szánja mindössze a női kvótát, arra számítva, hogy ezáltal megszerzik számos olyan választópolgár szavazatát, aki a politika iránt eddig kevéssé érdeklődött, viszont szimpatikusnak tartja a nők bevonását a politikába. Ez ugyan hasznos lehet az RMDSZ érdekei szempontjából, a nemek közötti valódi egyenlőség azonban nem azt jelenti, hogy a kávéfőzéstől lefelé eső feladatokat mind a nők végzik majd, a csúcsvezetés pedig megmarad kizárólag a férfiak kezében.

Babos Krisztina