Egyed Emese kolozsvári költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár önmagáról, irodalomtörténeti kutatásairól, az értelmiségtörténetet és ezen belül az otthonteremtési mintákat illető vizsgálódásairól, valamint Bethlen Zsuzsanna példájáról beszélt lapunknak.

A postModern Távlatok művelődési műhely évzáró ülésén dr. Egyed Emese irodalomtörténész, egyetemi tanár tart előadást A hazahívó asszony. Gróf Bethlen Zsuzsanna címmel. A professzor asszony a felvilágosodás és a romantika korának kutatója, előadásának középpontjában egy erdélyi magyar nő otthonteremtő tevékenységének vizsgálata és értékelése áll. Felkért hozzászóló: Thoroczkay Sándor, aki az erdélyi nemesi kúriákban zajló családi élet példamutatásáról szól. Az előadás helyszíne ezúttal is a Szatmár-Németi Református Egyházközség gyülekezeti terme, időpontja pedig december 4., csütörtök, 17 óra. Egyed Emesét pályájáról, kutatási témáiról kérdeztük.

— Kérem beszéljen önmagáról, költői és irodalomtörténeti tevékenységéről, kutatói munkájáról!

— Kolozsvárt születtem, családunk székelyföldi származása, a műveltséghez és a természeti környezethez való viszonyulása meghatározta gyermekkoromat. Családban nőttem fel, és a sors ajándéka az is, hogy gyermekeim, unokáim, szüleim, testvérem nem élnek tőlem messze. A magyar nyelv mint érdekes mesék, dalok, versek szövege észrevétlenül és korán vált életem részévé. Franciára Bartos Katalin tanított, a francia nyelv és kultúra ma is fontos számomra, szívesen kutatom a magyar és a francia történelem és irodalom kapcsolatait. Kolozsvári egyetemi felkészülésem fontos mozzanata volt a szakdolgozat elkészítése Villon Nagy Testamentuma és annak magyar fordításai témakörében. Tanári pályámat a kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban kezdtem 1980-ban. Ebből az időből az irodalmi körök olvasói és a színjátszás alkotói szabadsága élményét őrzöm és máig tartó barátságokat tollforgató tanártársakkal (Hantz Lám Irénnel, Tolna Évával). Rövid korrektori, majd folyóirat-szerkesztői munkásságom (1988–1990, Utunk/Helikon) a lapszerkesztés mesterségi titkait tárta fel a számomra (a lapnak a későbbiekben is munkatársa maradtam). Első verseskötetem megjelenését Székely János biztatásának, Bajor Andor lektori véleményének köszönhetem (a könyv Délvidék címmel jelent meg a Forrás sorozatban 1988-ban). 1990 szeptembere óta a Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom szakos tanára vagyok. Doktori disszertációmat Antal Árpád professzor irányításával 1996-ban védtem meg, tárgya a felvilágosodás korának erdélyi-bécsi tudós testőrének, Barcsay Ábrahámnak költészete. Később a 18–19. század költészete mellett foglalkozni kezdtem a színjátszás történetével is, jelenleg gróf széki Teleki Domokos Amerika-tárgyú, kiadatlan drámáját rendezem sajtó alá. Közben újabb versesköteteket, két prózakötetet, néhány gyermekeknek szóló könyvet is publikáltam, többnyire a marosvásárhelyi Mentor kiadónál. Dramaturgként klasszikus művek bábszínpadi és színpadi előadásához járultam hozzá, Selmeczi Györggyel, Varga Ibolyával, Lászlóffy Zsolttal dolgoztam együtt. Kutatásvezetőként néhány disszertáció megjelenésénél bábáskodtam. Az irodalomtörténeti kutatásoknak és a tanári munkámnak köszönhetek néhány fontos külföldi utat, ezek közül számomra legemlékezetesebbek a Nápolyban, Párizsban, Bécsben, Tallinnban töltött napok vagy hetek — verseimbe is belopóztak. A bécsi Bornemisza Péter Társaság különös szeretettel vett körül. Az egyetemek mellett az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakmai közege járult hozzá ahhoz, hogy tanári munkámat és a kutatást együtt végezhessem. Nagy öröm számomra, hogy néhány egykori tanítványom ma jeles filológus (Biró Annamária, Demeter Zsuzsa, Tar Gabriella Nóra, Bartha Katalin Ágnes, János Szabolcs, Bányai Éva), költő (László Noémi, Demény Péter), színész (Dunkler Róbert) vagy rendező lett (Szabó Attila).

— Hogyan segíti az irodalomtörténeti kutatás az értelmiségtörténet és ezen belül az otthonteremtési minták vizsgálatát?

— Az irodalmat emberek hozzák létre, és emberek használják. A művek vizsgálata, az alkotók és irodalomhasználói közösségek vagy irodalmi jelenségek (viták, pályázatok, értelmezések, hatásesemények) vizsgálata a társadalom működésére és értékrendjére mutat rá. Nem érdektelen az értelmiség, ezen belül a női életformák történetének, az otthon kialakításának, fenntartásának tanulmányozása.

— Mit üzen Bethlen Zsuzsanna példája a mai otthonteremtőknek?

— Az otthonteremtéshez a minimális anyagi feltételek mellett világos értékrendre, egyértelmű jövőképre van szükség. Az, aki nem egyedül él, képes kell legyen a szeretet megjelenítésére és elfogadására, türelemmel, de következetességgel és szervezői adottságokkal is rendelkeznie kell. A feladatok megfogalmazása mellett azok derűs számonkérésére is szükség van, ezenkívül belátásra, humorra... Barcsay Ábrahám felesége, Bethlen Zsuzsanna fáradhatatlan otthonteremtő, az újrakezdők sorába tartozik.

Elek György