Szatmárnémeti

„Az örömhír nem más, minthogy Istennek fontos vagy!”

2017.12.25 - 08:02

Nagyon furcsa és igen különleges a karácsonyi történet, mert olyan emberekről ad híradást, akikről senki sem gondolta volna, hogy éppen őket választja ki Isten arra, hogy első tanúbizonyságtevői legyenek Jézus születésének. Az „Úr dicsősége” a pásztoroknak jelenik meg elsőként, bizonyítva, hogy a menny dicsősége a legegyszerűbb embernek is megjelenhet, „sőt, azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtelenek, hogy megszégyenítse az erőseket… akik a világ szemében nem előkelők, sőt, lenézettek.” (1. Kor. 1, 27–28)

Ezen a karácsonyon is szembesít Isten azzal az bűnünkkel, amelyet a kísértő még apró magként hintett el szívedben, ami mára már felnövekedő, szúró tövisként megöl mindent, elhitetve veled, hogy te senkinek sem kellesz, nem vagy fontos senkinek. Valami hasonló érzés töltötte be a pásztorok szívét is. Lehetett az egész római birodalomra kiterjedő népszámlálás, háború vagy béke, velük eddig sem és ezután sem foglalkozik senki. Ilyen előzményeket és gondolatokat követően történik meg az, amire senki nem számított, legkevésbé a pásztorok, hogy Isten a „nem előkelőknek”, sőt, a lenézetteknek jelenti meg elsőként Fia születését. A hosszú ideje kijelentést nélkülöző néphez angyalait küldi nagy fényességben és dicsőségben, hogy elmondják az elbukott embernek, hogy megszületett a Szabadító. Az angyali híradást követően a nagy dicsőségből és ragyogásból semmi nem maradt, csak az elmondott örömhír, „amely az egész nép öröme”, a tied is. Az örömhír nem más, minthogy Istennek fontos vagy. Lehet sopánkodni, tétlenkedni, töprengeni, hogy mit is hozhat ez a karácsony, mitől lehet ez más, mint a többi, vagy elindulhatunk a templomba, hogy lássuk, „hogyan is történt mindaz, amiről üzent nékünk az Úr”. (Mt. 2, 15) A pásztorok életében ez az elindulás, a születés helyére való megérkezés és a Jézussal való találkozás lett a hitük gyümölcse. Félretették minden vélt vagy valós problémájukat, legyőzték bizonytalanságukat, hogy ők senkinek sem fontosak, velük senki nem törődik, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket, azt, akiről az angyalok beszéltek. Akkor van igazi karácsonyod, ha megtaláltad azt, akit kerestél, és ő nem csak egy gyermek, hanem az Úr Krisztus, a te Megváltód. Aki pedig a Krisztussal találkozott, az nem teheti, hogy ne mondja el azt, amit látott és hallott. (Ap csel. 4, 20)

Áldott karácsonyi ünnepet adjon Isten mindnyájunknak!

 

Gellén Sándor,

a Nagybányai Református Egyházmegye esperese