Kolozsvár — egykor Igazság, 1990-től Szabadság néven megjelenő — napilapjának Művelődés rovatában több mint félévszázada hetente jelentek meg Murádin László nyelvész, tudományos kutató nyelvművelő cikkei. Egyedülálló teljesítmény ez, hiszen sikerült túlélnie mind a „népi demokrácia” és a „szocializmus” minden szakaszát, irányváltozását, s helytállnia 1990-től is igencsak mozgó világunkban.

A jóval több mint két és fél ezer írás nem az Akadémia Nyelvtudományi Intézete kolozsvári főkutatójaként egy íróasztala mellett ülő szobatudós szellemi terméke, hanem a Romániában élő, a nyelvet beszélő közösség mindennapjainak, gyakorlati nyelvhasználatának megfigyelésén alapulnak. Murádin László alaptevékenysége ugyanis a kutatás volt. Nyelvjáráskutatóként évtizedekig járta a mezőségi, székelyföldi, csángóvidéki falvakat, gyűjtötte A romániai magyar nyelvjárások atlasza anyagát. Miközben a több mint száz faluban a nyelvföldrajz területén szerzett tapasztalatait persze tanulmányokban kellett összegeznie, Murádin László arra is rádöbbent, hogy az igazi nyelvművelés az anyanyelvi közműveltség növelését, növekedését is jelenti. Ezért indította el nyelvművelő rovatát a kolozsvári napilapban, válaszolt az olvasók leveleire, kérdéseire, népszerűsítette, közvetítette a nyelvészeti szakirodalomnak a kérdésekre vonatkozó eredményeit.(Alkalmilag más heti- és napilapban, így a Szatmári Friss Újságban is közölt.)

A Kosztolányi Dezső által megfogalmazottak szellemében a nyelvész feladatának tartja, hogy „Azt a lelket és nyelvet, melyet rövid időre kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak.”

Ezt szolgálja a nyelvművelő írásaiból összeállított számos kötet is, melyeknek hosszú listájából csak említünk: Azonos (Mitől szép egy szó?); Szavak színeváltozása; Anyanyelvünk ösvényein; Ki volt az a bizonyos Deákné?; A hely, ahol élünk. Barangolások Erdély helynevei között, Erdélyi magyar családnevek stb., ezt szolgálja a most megjelent Babér és borostyán — négyszáz oldalon megjelent közel 250 válogatott nyelvművelő írás. Általuk újra meg újra rácsodálkozhatunk anyanyelvünk sajátos ízeire, megállapíthatjuk róla: sokszínű csoda, végtelen és beláthatatlan, mint a tenger.