Ádám és Éva óta folyton önrendelkezésre vágyik az ember, de minél jobban akarja, minél jobban küzd érte, annál nehezebben válik elérhetővé számára. Természetesen arra is nagyon sok példát tudunk felsorolni, hogy amikor ott van az önrendelkezés lehetősége, nem tudunk élni vele, mert az ember sohasem éri be azzal, ami van, mindig mást akar, és a legtöbbször az elérhetetlent. Talán emiatt alakult úgy a társadalom, hogy voltak, akik átláttak az emberi szándékokon, képességeken, mindig nagyobb és nagyobb sikerrel használták ki az emberi hibákat, mulasztásokat, tévedéseket és kicsinyességeket, szinte láthatatlan módon vették át a kisebb vagy nagyobb közösségek irányítását, így alakultak ki azok a nagyhatalmak, amelyek mára legyőzhetetlenné váltak. Nagyon sok példa van a történelemben arra, hogy birodalmak buktak meg, de a helyükre új birodalmak jöttek létre, hogy fékezzék a kis közösségek önrendelkezését, és megtartsák azok irányítását. Ma már nagyon sokan döbbennek rá arra, hogy addigi életükben vágytak ugyan az önrendelkezésre, keresték annak járható útjait, közben mások eszményeit követték, nem alakították ki a maguk életszabályait, és nem jelölték ki a maguk útjait. Mindenki tudja, mire vágyik, mit szeretne, mit akar, de kevesen tudják, hogy azt miként lehet elérni. Ezek az emberek mindig a jövőben élnek, a jelen valahogy elsiklik mellettük, mert nem ismerik fel, hogy a jövő ma van. Valóban, az emberi élet nem csak abból áll, hogy megszületünk, valamit tanulunk, megházasodunk vagy sem, gyereknek adunk életet vagy sem, teszünk valamit a világért vagy sem, s végül meghalunk. Maga az élet szó valami mást jelent. Elmenekülni a vereségek, a veszteségek elől, megélni azt, ami örömöt hoz, megélni a hétköznapok minden pillanatát. A belső élet harmóniájának a megteremtése amiatt fontos, mert belülről fakad a külső világ harmóniája, innen épül az önrendelkezés útja, ami ha sok ember számára válik járhatóvá, nagyhatalmi erővé válhat. Az élet nem lehet összekuszált fonalak halmaza, azt bármikor kibontható gombolyaggá kell tekerni, nem sietve, hanem átgondolva, mert a sietség elfárasztja a testet, de nem könnyít a nehézségeken. Az önrendelkezés iránti vágy nem fog kihalni soha, de el kell fogadni, hogy kevés ember rendelkezik azokkal az adottságokkal, amelyek szükségesek annak gyakorlásához. Amikor önrendelkezésről beszélünk, figyelembe kell venni, hogy a közösségekben élő ember képtelen teljesen önállóan élni, mert előbb-utóbb úgy érzi magát, mint aki egyedül él egy szigeten. Végezetül hadd idézzem itt fel a jégmadár történetét. Amikor a jégmadár kimerült a tenger feletti repülésben, párja, a nőstény alája szállt, és erősebb szárnyain vitte tovább. Az ember is ezt keresi társában.

Elek György