A hazai Caritas-szervezetek 31 nappali gyermekközpontjukban több mint 1650 hátrányos helyzetű gyermek számára biztosítanak szociális szolgáltatásokat. A központok ellátottjai iskola utáni programokon, a tanulást segítő, valamint szabadidős tevékenységeken vehetnek részt, ezek mellett pedig anyagi támogatásban is részesülnek (élelem, tanszerek stb. formájában).
A koronavírus-világjárvány kitörését követően, 2020 márciusában a Caritas gyermekközpontok felfüggesztették tevékenységüket, de az intézményekben dolgozók továbbra is támogatták kedvezményezettjeiket online foglalkozások, telefonos kapcsolattartás révén, egyéni feladatlapok összeállítása, valamint élelmiszerek és tisztálkodási cikkek kiosztása által.
Június folyamán a gyermekközpontok többségében újraindult a tevékenység, de csökkentett létszámmal, elsősorban az iskolai lemaradás behozását megcélzó programokkal. 

A Romániai Caritas Konföderáció a Caritas-szervezetekkel — köztük a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezettel — együtt tanulmányt készített annak kapcsán, milyen módon fértek hozzá a pandémia idején a Caritas nappali gyermekközpontjaiba járó hátrányos helyzetű iskolások az online oktatáshoz. 

Ez év júliusában és augusztusában 8 megye 16 Caritas gyermekközpontjából összesen 411 gyermek válaszolt egy 19 kérdésből álló online kérdőívre. A megkérdezett gyermekek többsége 7 és 14 év közötti, városon és vidéken élők egyaránt vannak közöttük. A tanulmányban részt vevő iskolások 48%-a roma, 35%-a román, 17%-a magyar nemzetiségű. A legtöbb gyermek családja a szegénység veszélyének fokozottan kitett, és súlyos nehézségekkel küzd. Az esetek nagy részében a COVID-19-válság idején a családok anyagi helyzete tovább romlott. A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet égisze alatt működő erdődi, szatmárnémeti, túrterebesi és nagybányai gyermekközpontokból 165 iskolás vett részt a tanulmányban. 

Annak érdekében, hogy a pandémia által generált válság időszakában bekövetkezett esetleges változások beazonosíthatók legyenek, a tanulmány készítői megvizsgálták minden egyes gyermek esetében a sürgősségi intézkedések (az iskolák bezárása, kijárási korlátozások) érvénybelépését megelőző iskolai sikerességet. Ennek alapján megállapították, hogy családjuk nehéz anyagi helyzete ellenére a megkérdezett gyermekek 83%-a rendszeresen járt iskolába a járványhelyzet beállta előtt, 42%-uk jó tanuló volt, 53%-uk pedig kielégítően teljesített a tanulás terén. 

A tanulmányban részt vett gyermekek többsége számára az ún. online oktatás (videóleckék, online oktatási platformok stb.) egyszerűen nem létezett, és még ha iskoláik éltek is ezzel a lehetőséggel, ők nem kapcsolódtak be. A gyermekek mindössze 13%-a nyilatkozta, hogy részt vett az online videóleckéken, 14%-a, hogy látogatta az online oktatási platformokat, míg 32%-a állította, hogy foglalkozott a Messengeren vagy e-mailen átküldött leckékkel. A diákok 32%-a használt nyomtatott munkalapokat, és 19%-a tartotta a kapcsolatot telefonon a tanítónénivel vagy tanáraival. 

A gyermekeknek csak a 15%-a kapcsolódott be rendszeresen az iskolai tevékenységekbe, 26%-uk pedig alkalmanként csatlakozott. Az online megtartott leckéken a diákoknak csupán 7%-a vett részt. 15% állítja, hogy megoldotta az online kapott házi feladatokat, míg 29% kizárólag a nyomtatott formában kézhez kapott anyagokkal dolgozott. 
A tanulmány górcső alá vett néhány okot is, amely a hátrányos helyzetű gyermekeknek az oktatásban való alacsony részvételéhez vezetett. A két fő ok: a technikai eszközökhöz való rossz/korlátozott hozzáférés, valamint a digitális tanulási készségek hiánya. 

A megkérdezett tanulók nagy része számára nem adottak az online oktatásban való részvételhez szükséges technikai feltételek. A tanáraikkal való kapcsolattartáshoz az iskolások leginkább szüleik mobiltelefonját használják — állította a gyermekek 49%-a. A 12 év fölöttiek 49%-a használ saját mobiltelefont. A diákok csak 4%-ának áll rendelkezésére számítógép vagy laptop, további 4%-ának pedig táblagép. 

Sok esetben okoz nehézséget, hogy ha van is számítógép vagy mobiltelefon a háztartásban, ugyanazt az eszközt több családtag is használja. A gyermekek 16%-a nyilatkozott úgy, hogy egyedül használ egy eszközt. Minden más gyermeknek osztoznia kell az eszközön más személyekkel, vagy egyáltalán nem is férnek hozzá. 

A digitális tanulási készségek hiánya egy másik jelentős akadálya az online oktatás különböző formáin való részvételnek, melyet tovább nehezít a szülők és más felnőttek által nyújtott otthoni támogatás hiánya. Főként a kisebb gyermekek esetében az online iskola nem működik egy felnőtt közvetlen segítsége nélkül. 

A tanulmány keretében kapott válaszokból kiderül, hogy a gyerekeknek csupán a 24%-a részesült szülői támogatásban, 7%-uknak egy másik felnőtt családtag segített, míg 12%-nak a testvére. Összesítve a tanulók 43%-a kapott segítséget otthon, ami felhívja a figyelmet a család támogató szerepének a jelentőségére az online oktatásban. Annak, hogy a szülők többségének nem sikerült betöltenie a segédtanár szerepét, több oka is van: nem volt rá idejük, nem rendelkeznek a megfelelő készségekkel (sokuk iskolázottsági szintje alacsony, és jellemző a digitális készségek hiánya), de vannak közöttük olyanok is, akik nem érdekeltek gyermekük támogatásában (mivel nem értékelik az oktatást). 

A tanulók 31%-a tett említést a Caritas nappali központok szakembereitől kapott segítségről, ez is jelzi a civil szervezetek aktív szerepét az új oktatási módszerek gyakorlatba ültetésében. 
A tanulmány kitért az elszigeteltség (a közvetlen interakciók hiányának) érzelmi hatására is. A megkérdezett gyerekek 42%-a beszélt arról, hogy a pandémia időszakában leginkább a barátokkal való találkozás hiányzott számukra, főként a 9 és 11 év közötti diákokra volt ez jellemző. A tanulmányban részt vett gyermekek 40%-a számolt be arról, hogy úgy érezte, egyáltalán nem kap segítséget.