Húsvéthétfőhöz (vagy régiesen vízbevető vagy vízbehányó hétfőhöz) elválaszthatatlanul hozzá tartozik a locsolkodás szokása — amelynek hagyományát sokan magyar sajátosságnak tartanak, pedig a víz megtisztító és megújító erejébe vetett hit egyrészt a pogány időkig nyúlik vissza; másrészt a napjainkban elterjedt formája valószínűleg szláv eredetű, először Csehországban, a XIV. században tettek említést a húsvéti locsolkodásról. Magyar nyelvterületen először a XVII. században Apor Péter tudósított erről az érdekes húsvéti szokásról Erdélyben.
A locsolkodást követően természetesen a legényeket mindenhol terített asztallal, áldomással fogadták, ők pedig kora estig „öntözték” a lányokat.
Szabó Kinga Mária