Ferenczi Tímea programozó, számítástechnikai pedagógus az internet előnyeiről és hátrányairól, a fiatalokra való káros hatásairól, internetfüggőségről, a világhálón szővődő barátságok, párkapcsolatok veszélyeiről, a szülők felelősségéről beszélt lapunknak.

Az internet mára a kapcsolattartás és az információszerzés legfontosabb, megkerülhetetlen eszköze lett, az interneten intézzük ügyeinket, itt vásárolunk, itt is szórakozunk. Mindezért az internet biztonsága végtelenül fontos. Ezernyi előnye mellett oda kell figyelnünk néhány tucatnyi veszélyére is. Ugyanúgy, ahogy autóval nem robogunk át a piros lámpán, figyelembe kell vennünk a képernyőn megjelenő jelzéseket is. Az internetről, annak előnyeiről és veszélyeiről Ferenczi Tímeával beszélgettünk.

— A számítógép mára már kihagyhatatlan része lett az életünknek, melynek egyformán vannak előnyei és hátrányai. Kérem, sorolja fel ezek közül a legfontosabbakat!

— Az internet széles körben megtapasztalt előnye, hogy lehetőséget teremt a kapcsolattartásra. Sokan vállalnak külföldön munkát, az internet segítségével a családtagok napi szinten tudnak egymásról anélkül, hogy sokat költenének erre. Természetesen ezen kívül sokkal több előnnyel bír: gyors információszerzés, ügyintézés, munkavégzés és nem utolsósorban szórakozás, művelődés. Az interneten adódó problémák a nem megfelelő alkalmazásból adódnak. Gyakran nem tudhatom, hogy ki van a túloldalon, kivel levelezek, kivel beszélgetek. Ez számos visszaélésre ad lehetőséget. Gyakran úgy keresem a tudományosan megalapozott ismeretet, mint a tűt a szénakazalban, a rengeteg értéktelen információ között. Felmérések alapján a túlzott internetezés következménye lehet a valóságérzék elvesztése, az identitás elvesztése. Mindannyian hallottunk facebookos sztorikat, amikor fiatal lányok kerülnek lehetetlen helyzetbe. A megszégyenítő információ nagyon gyorsan jut el rengeteg emberhez, és az igazi jóvátételre nincs lehetőség. A csapból is az folyik, hogy egy újabb technikai forradalmat élünk át, ennek ilyen meg olyan veszélyei vannak. És mindez igaz is. De vegyük észre, hogy mindazok a sokat hangoztatott káros mechanizmusok, amelyeket az internet számlájára szoktak írni, egyáltalán nem az internet szülöttei, hanem régen velünk élő veszélyek, a társadalom régi, megoldatlan problémái, amelyek az interneten is megjelennek. Az internet pedig katalizátorként működik ebben az amúgy is felgyorsult világban.

— A fiatalok nagy része annyira kötődik a számítógéphez, hogy sokan alig tartanak kapcsolatot szüleikkel, de még barátaikkal sem igazán, sokan internetfüggővé válnak. Lehet-e tenni valamit azért, hogy ezek a fiatalok aktív tagjaivá váljanak a családnak és a közösségnek?

— Az internetfüggőség megnevezés egyértelműen betegségre utal, de ilyen önálló betegség tudomásom szerint nincs a pszichés betegségek sorában. Viszont egy nagyon elterjedt fogalom, ezért érdemes róla beszélni. Mint minden függőség hátterében, az internetfüggőség hátterében is állhat valamilyen pszichés gyengeség, hangulati zavar, szorongás. Ha egy gyermek három óránál többet ül a számítógép előtt naponta, az már figyelmeztető jel. Ha nem ülhet le a gép elé, kedvetlen, deprimált lesz. A számítógépezés miatt elhanyagolja egyéb kötelességeit, kapcsolatait. Hiába szab határidőt a gépezésre, nem tudja betartani. Fantáziál a gépen történt tevékenységeivel kapcsolatban. Személyes kommunikációit az interneten rendezi, illetve a kiberlétbe menekül a valós problémák, feladatok elől. A szülők és pedagógusok feladata az, hogy nyomon kövessék a gyermekek internetezési szokásait, minőségileg és mennyiségileg egyaránt. A sokat emlegetett szabály érvényes ebben az esetben is: a gyermeknek szüksége van a szülők, nevelők visszajelzéseire, segítségére és korlátozására. Tanítani kell őket, hogy később önállóan is képesek legyenek az önszabályozásra, ehhez pedig szükséges az aktív részvétel, főleg a kamasz gyerekeink életében. Az állandó figyelem lehetőség arra is, hogy ha valamilyen gond van, időben tudjunk reagálni, és nem amikor már visszafordíthatatlan a kár.

— Akadályozza-e a számítógép a gyermek értelmi fejlődését? Mi a különbség azok között az emberek között, akik olvasással, tanulással szereznek tudást, és azok között, akik jól tudják kezelni az internetet, ahonnan gyorsan információhoz tudnak jutni?

— A modern generációra jellemző, hogy már igen korán saját mobiltelefonjuk volt, használni tudják a számítógépet kicsi gyerekkoruktól kezdve, otthonosan mozognak az interneten, számítógép nélkül nem tudják elképzelni az életüket, szabad érzelemkifejezésre tanították őket, önmegvalósításra, nagy önbizalommal rendelkeznek, fontos a személyi szabadság a számukra, tartanak attól, hogy elavul a tudásuk, ezért több szakot végeznek el, több diplomát szereznek. Szociológiai és oktatási felmérések szerint a modern generációra jellemző, hogy okosak, rendkívül gyakorlatiasak. Viszont gyakran felületes és megosztott figyelem jellemzi őket. Az információ könnyen és gyorsan hozzáférhető a mai fiatalok számára, ezért már nem olyan fontos a lexikális tudás. Ők a munkaerőpiac legkeresettebbjei, és a válság miatt munkahelyüket elveszített idősebb generáció nehezen tudja felvenni velük a harcot. A gazdasági válsággal egy időben, az előbb említettel párhuzamosan egy érdekes jelenség figyelhető meg. A mai fiatalok mindent megkaptak kiskorukban, tájékozottabbak és intelligensek, ezért úgy gondolják, hogy a cégeknek van rájuk szüksége, nem pedig fordítva. De sokan rájöttek, hogy az élet nem is olyan könnyű, ezért sokan maradnak inkább az otthon védelmében, és tanulnak még tovább, hogy kitolják a felnőtté válás idejét, melyet kapunyitási pániknak is hívnak a szakemberek.

— Régen amiatt aggódtak a szülők, hogy gyerekeik nem mennek este időben haza, ma már amiatt aggódnak, hogy túl sokat ülnek otthon a számítógép előtt. Átestünk a ló másik oldalára, vagy ez a fejlődés és a haladás iránya?

— Mi még akkor születtünk, amikor nem volt számítógép, kint játszottunk a szabadban, lementünk a játszótérre, találkoztunk a barátainkkal. Ma a gyerekek és a fiatalok a szabadidejüket azzal töltik, hogy ülnek otthon, számítógépes játékokkal játszanak, chat-elnek, nekik ez a kikapcsolódás, a szórakozás. Természetesen nem helyes. De nem érdemes azt a kérdést feltenni, hogy kell-e nekünk az internet vagy sem. Mint ahogy azt sem kérdezzük egymástól, hogy szükségünk van-e a villanyégőre vagy a kerékre. Az ember a teremtésben rejlő értékek felfedezésében egyre messzebbre jut. Az internet is ezeknek a felfedezéseknek a szerves része. Ma, a XXI. században, akinek valamilyen okból nincs internet-hozzáférése, vagy a tudása hiányzik ahhoz, hogy használja az internetet, az lemarad. Gyermekeink esetében, azt gondolom, a teljes tiltás nem megoldás. Az internet része az életünknek, és nem megkerülhető. A nevelő feladata a mennyiségi és minőségi korlátozás és ellenőrzés, mégpedig ez egy olyan feladat, amire nincs recept. Kényes kérdés, hogy vajon megtanítjuk-e a gyermeket az internetes etikára, az internet által nyújtott szabadságra, arra hogy merjenek aktívan élni a kommunikációs eszközökkel, amit az internet nyújt.

— Ma már nagyon sok fiatal interneten tart akár párkapcsolatot is: ott ismerkednek, ott csevegnek. Nem vezethet ez az érzések megcsonkulásához?

— A kizárólag az interneten zajló párkapcsolatot, függetlenül a résztvevők korától, nem nevezhetjük igazi párkapcsolatnak. Nehezen leleplezhető az, ha valaki online, egy álarc mögé bújva előadja, amit a másik hallani akar, kijátszva annak az érzéseit. Másik veszélyforrás az internetes zaklatás, aminek a következménye, hogy végül az áldozat valóságban már mindenkiben a zaklatót véli látni. Óvatosan kell bánni az interneten született barátságokkal. Erre kell megtanítani a gyermekeinket is. Rengeteg kutatás próbálja feltérképezni az internetezés hatásait a társas kapcsolatokra, de az eredmény mindig ugyanaz, okosan kell használni. A felnőtt segítség nélkül könnyen előfordulhat, hogy gyermekünk olyan dolgokkal tölti az idejét, ami egészségkárosító hatású, fizikai és pszichikai szempontból egyaránt.

Elek György