Bár a Nagypeleske–Zajta határátkelő állandósítása szóbelileg már februárban megtörtént, gyakorlati lépések nem tevődtek a mai napig sem — Turos szenátor sürgeti a kormányfőt.

Talán van, aki még emlékszik rá, hogy február elején örömmel adtuk hírül: Bukarestben Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere és Teodor Meleşcanu, román külügyminiszterrel megegyezett — igaz, „csak” szóban —, hogy a tíz ideiglenes, azaz szombatonként nyitva tartó határátkelőből kettő állandó jelleggel működni fog. S a kettőből az egyik — a majd egy évnyi, különböző szintű, és határon is átnyúló lobbi eredményeként — a Szatmár megyei Nagypeleske—Zajta határátkelő lesz, ráadásul a jogi illetve technikai előkészületeket pedig mindkét fél megkezdte már. És talán vannak olyan kevesek is, akik arra is emlékeznek, hogy januárban, a jelenlegi kormány beiktatását megelőző tárgyalásokon Viorica Dăncilă kormányfő konkrétan megígérte Szatmár megye parlamentereinek, hogy a helyszínre látogat, megnézi a határátkelőpontokat és mindent megtesz annak érdekében, hogy a három ideiglenes közül egy állandó jelleggel az utazók rendelkezésére álljon.

Persze valószínűleg nagyon kevés utazónak jutottak eszébe ezek a az egyezségek és ígéretek a nyár folyamán, amikor a hőségben aszalódva órákat várakoztak az országból való ki- vagy épp belépésre Peténél és Csanálosnál — bár az kétségtelenül majd' mindenki fejében megfordult a feltorlódott kocsisorok araszolása közben: miért is nem lehet Nagypeleskénél hétközben is átlépni az országhatárt? Mint ahogy a kérdés feltevődik most is nap mint nap, mert bár a „nagy nyári roham” lecsendesedett s 24 óra leforgása alatt már nem húszezrek fordulnak meg például a petei átkelőnél, de a várakozási idő most sem kevesebb az átlagos 20–30 percnél, hétvégeken pedig még több. „Idegtépő türelemjáték volt Szatmár megye határátkelőinél a Magyarországra — vagy ha jobban tetszik: schengeni övezetbe — való átlépés hosszú heteken, hónapokon keresztül, és szinte bármilyen napszakban. A leghosszabb kocsisorok a Pete–Csengersima átkelőnél torlódtak fel, annak ellenére, hogy általánosan mind a hat kilépősávban zajlott az ellenőrzés, és több órás várakozásra voltak kényszerítve az útra indulók, köztük a rendszeres ingázók. Mert ne feledkezzünk meg arról sem: több ezerre tehető azok száma, akik vagy magyar területen laknak és román területen dolgoznak, vagy fordítva, és a feltorlódott kocsisort látva nem fordulhatnak vissza azzal: majd átmegyek holnap, mert pontos időre várják őket a munkahelyükön/várja őket otthon a család” — hangsúlyozza Turos Lóránd szenátor. Rámutatva arra is: a végeláthatatlan kocsisorok és idegtépő várakozás nem csak a járművekben ülők (aszalódók) számára volt gond, de komoly gondot okozott Pete és Pusztadaróc lakóinak is, akiknek egyrészt el kellett viselniük a főúton kialakult autósorok zaját, szemetét, másrészt több alkalommal is megtörtént, hogy a torlódások miatt nehezen jutottak el otthonaikhoz/udvarukból nem tudtak járművel kijönni. „Ezen áldatlan, és úgy tűnik, már krónikus állapotok felszámolására a legkézenfekvőbb megoldás, intézkedés az lenne, ha a Nagypeleske–Zajta átkelőt állandósítanák, a gyakorlatban is. Ez lényegesen tehermentesítené a petei átkelő (és az oda vezető, két települést is átszelő útszakasz) kiskocsiforgalmát, megkönnyítené az ingázók mindennapjait és megrövidíteni az átkelési időt” — mondja a szenátor, aki az év elején tett ígéretének betartására kérve, interpellációban sürgette Dăncilă kormányfőt az átkelő állandósítására.

Szabó Kinga Mária