A kisbábonyi református templomban tizenkilencedik alkalommal gyűltek össze az elmúlt vasárnap délután Ugocsa gyülekezeteinek (Tamásváralja, Túrterebes, Túrterebesszőlőhegy, Halmi, Dabolc, Kisbábony) presbiterei, valamint a múltban és a jelenben szolgáló lelkipásztorai. Idestova két évtizede annak, hogy ilyen formán is erősítik egymást, a közösségi tudatot e kistérség gyülekezeteiben szolgálatot végzők.

Az igei üzenetet ez alkalommal dr. Somfalvi Edit, – aki maga is Ugocsában kezdte lelkipásztori szolgálatát, Túrterebesen és Szőlőhegyen – a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet gyakorlati tanszékének tanára közvetítette a 90. Zsoltár 12. verse alapján: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”. Igehirdetésében kihangsúlyozta, hogy az egyházi év utolsó vasárnapja arra indítja a hívőt, hogy megálljon és hálát adjon azért, hogy van az életében egy változhatatlan, és ez nem más, mint az Úristen. „Amikor találkozunk, mint közösségek, amikor találkozunk a közösségeink vezetőivel, a presbitériumokkal, a lelkipásztorokkal, akkor visszatekintve az elmúlt esztendőre, fel kell tegyük magunknak a kérdést: észrevettük-e az alkalmakat és helyzeteket a mi személyes és gyülekezeti életünkben, amelyekben tisztességet tettünk Istennek, amelyekben kifejeződött a mellette való elköteleződésünk? Sugalljon bármit a világ, kérjen akármit tőlünk, mi Isten és igéje mellett minden körülmények között kitartunk. Ilyen értelemben mindannyian az ige mérlegén állunk. Mennyire tartottunk ki Isten igéje mellett az elmúlt egyházi évben és ez a kitartás mennyire látszott meg rajtunk, viselkedésünkön, beszédünkön, a mi jelenlétünkön egymás társaságában? Úgy éltünk-e, hogyha valaki ránk nézett, Krisztus arcát látta? A mai napon ezeket a kérdéseket mindenki irányába felteszi az Ige” – fogalmazott.

Az igehirdetést követően, Gáti Tibor Levente házigazda-lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, majd Illés Jenő, a Szatmári Református Egyházmegye Presbiterszövetségének elnöke mondott köszöntőbeszédet.

Dr. Kató Szabolcs Ferencz, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ószövetség tanszékének tanára, előadásában egy nagyon izgalmas, ugyanakkor egy problémás témát hozott az egybegyűltek elé, mégpedig a bosszú és az átok kérdését az ószövetségben. 
Előadását palacsinta-problémafelvetéssel indította. Ezzel az egészen hétköznapi és könnyed példával mutatott rá arra, hogy mennyire eltérőek az értelmezési lehetőségei egy-egy szövegrésznek, annak függvényében, hogy milyen szöveg és kulturális környezetben hangzik el. A palacsintáról is mindenkinek más-más jut eszébe: van, akinek a túros, másoknak a csokis, ismét másoknak a lekváros vagy éppen az amerikai palacsinta. De egy másik példával élve a gally, teljesen mást jelent az ugocsai embernek és más a mezőségi embernek (mezőségen gört, darabos földet jelent) – érvelt az előadó. Ugyanúgy az ószövetségi iratokban megjelenő bosszú vagy átok formulákat, másképpen értelmezte az ószövetségi ember, mint az, aki ma olvassa ezeket a szövegeket. Olyan probléma ez, amivel ezeknek a bibliai iratoknak olvasása, tanulmányozása rendjén, számolnia kell hívő olvasónak.

Az előadást és a házigazda-lelkipásztor köszönő szavait követően, jó hangulatú, ízletes és bőséges szeretetvendégséggel zárult a találkozó.

Hírszerkesztő