Románia idén ünnepelte az 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés századik évfordulóját; a centenáriumot a kormányoldal és ellenzék közti éles politikai megosztottság jellemezte, az évforduló az igazságszolgáltatás körüli politikai csatározásokkal telt el.

A sokat emlegetett centenáriumot végül is — a nemzeti ünnepen egyébként szokásosnak számító, de most minden eddiginél nagyobb szabású — katonai parádéval és a parlamenti díszülésen elmondott szónoklatokkal tudta le a román politikum, hiszen azok a Kárpátokat átszelő, korábban megálmodott autópályák, amelyek gyakorlatilag is közelebb hozhatnák egymáshoz Erdélyt és az Ókirályságot, nemhogy nem készültek el a centenáriumra, de még el sem kezdődött építésük.

Nem sikerült befejezni az évfordulóra a túlnyomórészt közpénzből tíz éve épülő Nemzet Megváltása-székesegyházat sem, de a román ortodox egyház — a katasztrófavédelem rosszallását kiváltva — mégis megszervezett egy nagyszabású oltáravató ünnepet a hatalmas bukaresti katedrális építőtelepén, ahova hívek tízezrei zarándokoltak el.

A centenáriumnál lényegesen többet foglalkozott a román média 2018-ban az igazságszolgáltatással, amely a szociálliberális kormánytöbbség és a jobboldali ellenzék véget nem érő hadakozásának frontvonalává vált. A bukaresti kormány vezető erejét képező Szociáldemokrata Párt (PSD) és liberális koalíciós partnere, az ALDE már 2017 elején, közvetlenül hatalomra kerülésük után megpróbálkozott azzal, hogy egy — a büntetőjogot módosító — sürgősségi kormányrendelettel kirántsa az általa visszaélésekkel vádolt, politikusok tucatjait rács mögé juttató korrupcióellenes ügyészség (DNA) „méregfogát”, de az akkor kirobbant több százezres ellenzéki tüntetések hatására meghátrált, türelmesebb taktikára váltott, és a parlamentre bízta az igazságügyi rendszer megzabolázását, a büntetőjog módosítását.

A kormányoldal 2018-ban arra is gondot fordított, hogy a közvéleménnyel is megértesse érveit. Politikusai minden lehetséges fórumon elmondták: szerintük Romániában az utóbbi években politikai tisztogatás zajlott a korrupcióellenes harc ürügyén, amelyet egy általuk „párhuzamos államnak” nevezett, a DNA és a titkosszolgálatok összefonódásán alapuló sötét háttérhatalom irányít. A kormányoldal szerint az ügyészség mozgásterének korlátozására az ártatlanság vélelmének helyreállítása miatt van szükség, mert fontosabbnak tartják, hogy egyetlen ember se kerüljön ártatlanul börtönbe, mintsem az vezérelje az igazságszolgáltatást, hogy egyetlen bűnös se ússza meg a felelősségre vonást.

A parlament 2018-ban futószalagon gyártotta a kisebb-nagyobb igazságügyi törvénymódosításokat, amelyeket a jobbközép ellenzék rendre megtámadott az alkotmánybíróságon, a jobboldali Klaus Iohannis államfő pedig rendre visszaküldött megfontolásra a törvényhozásba. A nyár végére azonban kifogytak a törvények elfogadását lassító alkotmányos eszközökből, így az elnöknek végül is ki kellett hirdetnie a jogszabályokat, amelyek szerinte gyengítik és politikai pórázra kötik az igazságszolgáltatást.

Miközben az ellenzék azt hajtogatta, hogy a PSD-nek az egyedüli célja, hogy megmentse a börtöntől a korrupcióváddal másodszor is bíróság elé állított elnökét, Liviu Dragneát, a kormányoldal egy fontos jelképes győzelmet is aratott: az alkotmánybíróság segítségével rákényszerítette Iohannist arra, hogy felmentse tisztségéből Laura Codruţa Kövesit, a DNA rettegett főügyészét.

Ősszel az Európai Parlament Romániát elmarasztaló határozatot fogadott el, a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság is aggodalmát hangoztatta az igazságügyi törvénymódosítások miatt, de szociálliberális koalíció nem volt hajlandó visszakozni, a brüsszeli aggodalmakat minimális kiigazításokkal próbálta leszerelni.

Az ellenzéki szervezetek 2018-ban is megpróbálták tömegdemonstrációkkal megakadályozni az igazságügyi törvények módosítását, de a PSD által alkalmazott apró lépések taktikája eredményesnek bizonyult, a túl gyakori „riadóztatás” nyomán az ellenzéki tüntetések rutinszerűekké és egyre erőtlenebbekké váltak. Egyedül a román diaszpóra hónapokkal korábban meghirdetett augusztusi kormányellenes demonstrációja volt képes az előző évihez hasonló méretű, százezres tömeget megmozgatni, a demonstráció politikai üzenetét azonban eltérítette a rendbontók által kiprovokált erőszak, a csendőrség erőszakos tömegoszlatása.

2018-ban először próbálták meg polgári kezdeményezéssel módosítani az alkotmányt, amikor egy egyházi hátterű mozgalom megpróbálta alaptörvénybe iktatni, hogy a család egy férfi és egy nő házasságán alapul. Az erről kiírt kétnapos népszavazáson azonban hiába közelítette a 92 százalékot az „igenek” aránya, a részvétel nem érte el az érvényességi küszöböt.

Úgy tűnik, hogy két éven belül harmadik kormányánál tartó PSD megtalálta a megfelelő embert a kormányfői posztra — a 2018 elején beiktatott és azóta két bizalmatlansági indítványt is túlélt, Liviu Dragnea pártelnökkel szemben önállósulni meg sem próbáló — Viorica Dăncilă személyében, akit szokatlan módon saját pártja sem akart megbuktatni.

Mivel 2019 első felében Románia látja el az EU tanácsának sors elnökségét, az év első felében van némi esély arra, hogy elcsendesedjenek Romániában a kormányoldal és a jobboldali elnök közti éles szócsaták, de nem kétséges, hogy az év második felében annál nagyobb erővel fognak ismét felcsattanni, hiszen 2019 az elnökválasztás éve lesz Romániában.