Az 1989-es változásokat akkor lehetne igazi változásoknak nevezni, ha már rég a kezünkben lenne egy olyan történelemkönyv, ami hiteles képet ad a kommunista időszakról, annak minden eltitkolt valóságáról, és lenne egy történelemkönyv, amiből megtudhatnánk, hogy mi is történt valójában 1989 decemberében és az azt követő átmeneti időszakban. Közel harminc év után még mindig nem hozták nyilvánosságra a forradalomnak nevezett színjáték forgatókönyvét, az 1990-es márciusi események és a későbbi bányászjárás valódi okait és történetét. A Ion Iliescu, Virgil Măgureanu és Petre Roman által irányított véres események irányítói és elkövetői most már biztos, hogy nem lesznek felelősségre vonva. Azok az eljárások, amelyek elkezdődnek, majd eredménytelenül abbamaradnak, csak szemfényvesztésként hatnak, elterelik a figyelmet újabb és újabb embertelenségekről.

Ma már tudjuk: nincs működő demokrácia a jogok érvényesítése nélkül, de a jogok biztosításához meg kell teremteni a feltételeket, és azokat be kell tartatni mindenkivel. Ha valaki megsérti a jogokat, és megakadályozza azok betartását, az a demokrácia ellen tesz. 1989-ben Iliescuék demokráciát ígértek, de ők maguk folyamatosan megszegték annak szabályait, és jogokat sértettek, utódaik pedig jogokat sértenek ma is. Nem veszi el tőlük senki azt az érdemet, hogy nekik is köszönhető a rendszerváltás, de el lehet őket ítélni amiatt, hogy hatalmuk megtartása érdekében olyan eszközöket és módszereket is alkalmaztak, amelyek túllépték az emberség határait. Az újraindult „bányászjárás”-per hosszan el fog húzódni, Ion Iliescu és Virgil Măgureanu aligha éli meg az ítéletet, a hosszú folyamat a rendszerváltás egyik eredménye, hiszen 1989 előtt két-három tárgyalás elegendő lett volna az ítélet meghozásához. A közös viszont az, hogy az elkövetőknek több joguk van, mint az áldozatoknak. A jogrendszer legfőbb jellemzője ma sem az, hogy feltárja az igazságot, hanem az, hogy fenntartson egy rendet. Nincs olyan társadalom, amelynek olyan igazságszolgáltatása legyen, amelyik az áldozatot, a becsületes embert ugyanolyan bánásmódban részesítse, mint azt, aki pénzzel vagy hatalommal rendelkezik. Azoknak az egyszerű embereknek, akik az 1989-es megmozdulásokban, a fekete márciusi eseményekben vagy bármilyen más mozgalmakban bármilyen kis szabálysértést elkövettek, már rég lezárt ügyük van, megkapták a büntetésüket. A „nagyok”, akik vallomásaik szerint mindent azért tettek, hogy fenntartsák a rendet, ma is amiatt fékezik az igazmondó történelemkönyv megírását, hogy ne tépjék fel a már gyógyuló sebeket.