Drasztikusan, hirtelen és érthetetlenül, 40 %–al csökkentette a munkaügyi miniszter a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek finanszírozását — miközben van rá fedezet. Dr. Kósa Attila, a szatmári Caritas szociális vezetője: „Mindent megteszünk, hogy a közel 100 érintett kedvezményezettünkre a lehető legkisebb hatással legyen ez a drasztikus döntés.”

Régóta köztudott tény, hogy a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek egy olyan tervet vesznek le az állam válláról, amellyel talán meg sem tudna birkózni (elég csak az idősek otthoni beteggondozását, a fogyatékos, krónikus vagy ágyhoz kötött betegek otthoni gondozását és a nehéz körülmények között élő gyermekek étkeztetését említeni) — s paradox módon (hiába, ez az ország már csak ilyen) mégis ezek a civil szervezetek vannak leginkább kiszolgáltatva az államnak. Sajnos „jó” példa erre a kiszolgáltatottságra Lia-Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter pár nappal ezelőtti érthetetlen és némileg önkényes döntése, melynek értelmében a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek februárra 40 %–al kevesebb összeget kapnak (2 millió lej helyett 1,2 millió lejt), mint amennyire szükségük van ahhoz, hogy szolgáltatásaikat maradéktalanul el tudják látni — s mint amennyit egyébként az előző kormány is jóváhagyott, illetve az idei költségvetésben is szerepel, azaz van rá fedezet. A miniszter asszony hirtelen és érthetetlen döntése miatt több mint 6000 gondozott (zömében idős) személy ellátása, 24 egyesület és alapítvány 105 munkapontjának léte került veszélybe. Az RMDSZ honatyái interpellációban kérték számon a munkaügyi minisztert, egyrészt írásos indoklást várva a finanszírozás csökkentésére vonatkozó döntésről, másrészt azt firtatva: milyen módon kívánja megoldani a minisztérium annak a több mint 6000 személynek a helyzetét, akik ebben a hónapban nem részesülnek szociális ellátásban a gondozásukat ellátó szervezetek támogatásának visszavágása miatt. Sőt, az ügy az ország határain is túllépett, ugyanis Winkler Gyula EP–képviselő az Európai Parlament plenáris ülésén szólalt fel a témában, hangsúlyozva, hogy Romániában ellehetetlenítik a szociális tevékenységet végző civil szervezetek munkáját — miközben idősek otthoni ápolásában Európa-szerte erre szakosodott civil szervezetek segítenek,kiszámítható, tervezhető állami támogatásban részesülve.

Szatmáron közel 100 időst érint

Bár a szociális szolgáltatások terén Európa-szerte szorosan és hatékonyan működnek együtt az adott államok és a civil szervezetek (melyek tevékenysége kiszámítható, tervezhető állami támogatásban részesül), nálunk sajnos több évtizedes mentalitásbeli elmaradás tapasztalható az állam és a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szféra viszonyában. Egyrészt az állam nem bízik a civil szervezetekben, miközben tudja, hogy olyan feladatokat és gondokat vesznek le a válláról, amelyeket képtelen lenne megoldani; másrészt nem is szívesen engedné ki a kezéből ezeket a szociális feladatokat, melyeket (anyagi és humánerőforrás, szakképzettség stb. hiányában) nem képes hatékonyan ellátni, például Románia lakosságának 20 százaléka otthoni gondozásra szorul, ehhez képest mindössze 0,2 százaléka részesül ilyen szolgáltatásban, zömében a civil szervezeteknek köszönhetően — s mindezek mellett ott van még a szociális törvénykezés, amely az elmúlt negyed évszázad alatt ugyancsak kaotikus volt Romániában, hiszen nem létezett egy egységes stratégia vagy akár elképzelés, amelynek mentén ezeket a jogszabályokat kidolgozhatták volna, s az állam a civil szféra felé irányuló bizalmatlansága majd' minden törvény esetében érzékelhető. Különösen, amikor támogatásról, azaz pénzről van szó — bár az előző kormány tavaly decemberben 2017-re is jóváhagyta a támogatásokat (a szociális tevékenységeket lebonyolító szervezetek pedig számoltak ezzel a pénzzel), sőt, az új kormány idei költségvetésében is van rá fedezet, Lia-Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter hirtelen, indokolatlan és érthetetlen döntésének „köszönhetően” februárban 40%-kal, azaz 800 000 lejjel kevesebb támogatást kapnak a civil szervezetek. Amelyek közül többnek így a léte is veszélybe kerül, mások pedig összességében 6000 kedvezményezett (azaz valamilyen formában gondozásra szoruló személy) ellátását nem tudják biztosítani. A visszavágott keretösszeg az otthoni beteggondozásra (idősek otthoni beteggondozása, a fogyatékos, krónikus vagy ágyhoz kötött betegek otthoni gondozása) szánt forrásokból vesz el — azaz a leginkább kiszolgáltatottakat érinti.

Szatmár megye legnagyobb szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezete a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezetet, amely több mint 5000 személynek (javarészt időseknek) nyújt állandó támogatást, s mint azt dr. Kósa Attila megfogalmazta: a miniszter asszony ezen döntése az egész civil szolgáltatás létét veszélyezteti. „A törvény által nyújtott költségvetési támogatás a munkaügyi minisztériumon keresztül történik — minden év októberében benyújtjuk pályázatainkat a következő évi támogatásokra, ezeket decemberben bírálják el és hagyják jóvá egy pontrendszer alapján. Tizenhét egységünket érintette a jóváhagyás, amelynek értelmében januárban ideiglenes támogatási szerződést kötöttünk a Szociális Kifizetések és Ellenőrzések Országos Ügynökségével (AJPIS) — mivel nem volt még országos költségvetés. Februárban meghosszabbítottuk ezt a támogatási szerződést, de a 17 szociális intézetből négynek (két házi beteggondozó és két klub jellegű idősnapközi) visszavonták a támogatását — ideiglenes jelleggel, de nem tudjuk, hogy az „ideiglenes jelleg” csak márciusra vagy egész évre vonatkozik… Némi túlzással úgy is fogalmazhatnék: mi valamivel „szerencsésebb” helyzetben vagyunk, mert nálunk ez nem 40, „csak” 15%-os támogatáskiesést jelent. Gyúrjuk vagy nyúzzuk a költségvetésünket, hogy ez a megvonás a lehető legkisebb hatással legyen a közel 100 érintett kedvezményezettünkre — ebben a pillanatban úgy tűnik, meg fogunk tudni birkózni a helyzettel. Viszont ez az előzmény nélküli, drasztikus beavatkozás — amely körülbelül 100 000 lejt jelent a mi esetünkben — erősen veszélyezteti a szociális szolgáltatások folytonosságát, amelyet hosszú évek óta építünk” — magyarázza, rámutatva arra is: az állami támogatások értéke és léte mindig bizonytalan volt, és így nagyon nehezen lehet tervezni. „Az országos költségvetésben csepp a tengerben az az összeg, amit a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezeteknek adnak, s nagyon sok olyan kisebb szervezet van, amelynek egyetlen jövedelemforrása ez a támogatás, és most a levegőben maradtak, akárcsak a gondozottaik.”

Szabó Kinga Mária