Nagy közfelháborodást, de még nagyobb pánikot keltett a 65. életévüket betöltöttek körében a bukaresti Matei Balş Járványtani Intézetet vezető Adrian Streiniu-Cercel azon felvetése, miszerint a szükséghelyzet feloldását követően az időseket (az ország „alig” 3,5 millió lakosát) további 3 hónapra drákói szigorúságú feltételekkel elkülönítenék — otthonukon belül, saját családjuk fiatalabb tagjaitól is elzárva, s ahol ez nem megoldható, intézményes karanténközpontokban gyűjtenék össze őket. Természetesen kimondottan egészségük megvédése érdekében.

No igen, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve… Hiszen amúgy is olyan kétélű állapot ez az „idősség”; az volt eddig is, a mostani szükséghelyzetben pedig még inkább azzá lett — jól példázza annak a 65 évet betöltött orvosnak az esete, aki ahhoz nem idős, hogy mindennap 9–15 óra között praktizáljon, ahhoz viszont már igen, hogy a rendelési idő után elindulhasson bevásárolni vagy bármilyen ügyet elintézni. Aztán ott vannak a 70 éven túli idősek, az a bizonyos „fokozottan veszélyeztetett” korosztály, s ebben a járványhelyzetben minden szigorítás meg korlátozás kapcsán valahogy oda sodródott-csapódott a bejelentés mondataihoz, mintha mindezekért elsősorban ők, pontosabban az ő védelmük lenne a felelős. Persze ez is csak féligazság — mert tény és való, hogy a megfertőződés veszélyének leginkább kitett egyik korosztály a 65 éven túliaké. De csak az egyik. A másik az úgymond „életük virágában lévő” és munkabíró 40–65 évesek korosztálya.

Cercel felvetését mind a kormány, mind az egészségügyi miniszter határozottan elutasította, a nép ügyvédje felkérte az ország vezetőit, hogy nyújtsanak garanciát arra, hogy az ilyen „totalitárius intézkedések” elfogadására soha nem kerülhet sor Romániában, Klaus Iohannis államfő tegnapi beszédében pedig egyenesen aberrációnak nevezte azt, s igyekezett megnyugtatni az időseket, hogy senki nem fogja családjuktól elszakítani, embertelen eljárásokat alkalmazva karanténba zárni őket.

Szabó Kinga Mária