A kultúrától és annak milyenségétől függő identitás nem egy állapot, hanem egy folyamat, ami nemzedékek tapasztalatára, megvalósításaira alapozódik és épül úgy, ahogy a múlt örökségeihez hozzáadva a kor értékeit építjük. A technika fejlődése mára nem csak az életminőséget javítja, a szellemi élet fejlődésére is kihat. Ezen a megszokottságon próbált meg változtatni az Ady Endre Társaság, amikor elhatározta, hogy megszervezi a magyar kultúra hetét.
A magyar kultúra hete megálmodói nem értettek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy felgyorsult a nemzedékváltások ideje, ma már nem cél a közösségteremtés és az érzelmi nevelés. Meg voltak győződve arról, hogy a médiában és a közösségi oldalakon legtöbbször a negatív példák kerülnek előtérbe, ezeken a fórumokon a negatív dolgokra van nagyobb igény, de ez nem jelenti, hogy nincsenek pozitív lehetőségek. Egy nemrég készült felmérés szerint az értékek sorrendje a család, a munka, valamint a barátok és a szabadidő. A fiatalabb korosztályoknál az utóbbi kap nagyobb teret. Azokban a családokban és nagyobb közösségekben jelentkeznek problémák, ahol hiányzik a párbeszéd. Még mindig vannak, akik a huszadik század hibáinak a következményének tekintik a kultúra hiányát, az identitászavarokat, az érzelmi intelligencia hiányosságát és mindazt, ami most a kulturálatlanság jeleit hordozza magán. A kultúra nélkülözhetetlen az emberi méltósághoz, az emberiség megmaradásához. Az anyagiasságra, hatalomra vágyó emberben nő a stressz, szorongóvá válik, mert legtöbbször elérhetetlen célokat kerget. A számtalan lehetőséget felkínáló világában könnyű elveszni, de azok, akik gazdag érzésvilággal rendelkeznek, megtalálják a maguk útját.
Nem biztos, hogy egyet kell érteni azokkal, akik azt mondják, hogy értékválság van. Ami ma történik, nem más, mint értékváltás. Ezt a váltást az emberiség mindig megélte a fejlődése során, csak nem érezte ennyire közel magához a változások következményeit. A kultúra nem működhet a demokrácia elvein, nem lehet, hogy a tömeg kultúráját kövesse mindenki. Az értékrendet minden ember otthonról hozza, tehát az otthonokban kell rendet teremteni: a családokban, valamint a nemzeti és vallási közösségekben. És az ateisták közösségeiben. Mert nekik is kell hinni a szépben, a jóban és az igazban. A szép, a jó és az igaz mindenki kultúrája, mindenki hite. Nem biztos, hogy egyet kell érteni azokkal, akik azt mondják: nincs nemzeti, provinciális, népi és vallási kultúra — csak az egyetemes kultúra létezik. Ez épp olyan tévhit, mint amikor azt mondjuk: nincs szükség egyéni tudásra, csak közösségire. A magyar kultúra hete is hozzájárul ahhoz, hogy megerősödjön bennünk az a hit, hogy a magyar nemzetet csak a magyar kultúra képes megtartani. El kell döntenünk, meg akarunk-e maradni szülőföldünkön magyarként.

Elek György