Emlékezzünk vissza: bezárkóztunk, s csak félve merészkedtünk a kapuk elé kitett kosarak mögé állni, hogy a pap megszentelje húsvéti eledeleinket. A félénknek vélt kenethozó asszonyok mégis a legnagyobb bátorságra buzdítottak, s most kimerészkedhetünk és együtt ünnepelhetünk. Görögkatolikus egyházunkban húsvétkor a szentliturgiában 12 szakaszra bontva, több nyelven olvassa fel a pap az Üdvözítő feltámadását. Ennek az a magyarázata, hogy az apostolok is 12-en voltak, s azt a parancsot kapták, hogy „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16, 15) Most ránk hárul ez a feladat. A feltámadás nem csak egyeseknek szól, hanem az egész világnak. Mindenkit a feltámadásra hív, életmegújulásra, mindenkit részesíteni akar Isten országában. Akik hisznek, beléphetnek a Feltámadottal a mennyei dicsőségbe. A felolvasott evangéliumi szakaszok közt harangoznak. Az ikonosztáz ajtajai egész fényes héten át nyitva maradnak. Ez a gesztus jelképezi, hogy Krisztus feltámadása megnyitotta nekünk a mennyország kapuját.

Tavaly zárt ajtókkal „ünnepeltünk”, ma nyitva áll a templom. De vajon nyitottak vagyunk-e mi is a találkozásra? Nyitva a sír ajtaja. Van-e bátorságunk közeledni? Vége van a bezártságnak, vége a karanténnak, ha óvatosak vagyunk. De a remény bizalommal tölt el, s a járványt is legyőzzük egyszer. Ajándék az idei húsvét. Viszont Isten nem azért ajándékoz meg bennünket a húsvétban megtapasztalt üdvösségünk titkával, hogy csak egyszerűen tudjunk róla, hanem hogy átéljük, megéljük és benne maradjunk. Az üres sír nem a szertefoszlott remények végállomása, hanem „A szomorúság váltsága! Mert ma a sírból, mint palotából, felragyogott Krisztus, és az asszonyokat örömmel eltölté, mondván nekik: Ezt hirdessétek az apostoloknak!” … és ők futnak, lehet, hogy félelmükben. Rohannak, ahogy csak a lábuk bírja. Felocsúdva a lehangoltság, levertség állapotából viszik a jó hírt, az evangéliumot. Minden arra utal, hogy új életre születtünk. A halál pedig, akármennyire szerette volna, nem tarthatta meg magáénak az élet Urát, semmivé lett, mert Krisztus győzni jött. Számunkra „a sírból újra felragyogott az igazságnak tündöklő napja”, örök reménye.

Miért maradandó ez az egész világot megrendítő és bennünket betöltő öröm? Mindenekelőtt, mert minden egyes ember életére hatással van, másrészt, mert olyan élettel ajándékozza meg az emberiséget, amelynek nincs vége, és ez erősebb a földi, tapasztalati világunkhoz tartozó életnél. Ezt hangoztatva a negyvennapos böjt után így köszöntjük egymást: „Föltámadt Krisztus!”, és negyven napon át ezt válaszoljuk rá: „Valóban feltámadt!” Áldott húsvétot mindenkinek!

Pallai Béla

nagypeleskei görögkatolikus parókus

kép: pallai

Fotó: SZFÚ archív