Kicsi a világ — mondják, s ha az ember nem is lépten-nyomon, de sokszor a legváratlanabb helyszíneken bukkan valamilyen érdekességre szülőföldjével kapcsolatosan, mint ahogy történt ez Mészáros Mihály Immánuellel, aki Szeged emblematikus helyszínén látta meg Szatmár vármegye rendhagyó, a címerek sorából „kilógó” címerét. 
Az alábbiakban az ő beszámolóját adjuk közre: „Utazásaink során rengeteg élményt élünk át, amelyek gazdagítják életünket. Most egy szegedi út élményét szeretném megosztani, ahol a Dóm téren rátaláltam a vármegyém címerére. Szeged szép városa rengeteg építészeti látnivalót, valamint pikáns kultúrszibólumot tartogat az odalátogatók számára, jó szívvel ajánlom minden korosztálynak mint üdülési célpontot. Most azonban kiemelek egy számomra igen kedves szimbólumot, ez pedig Szatmár vármegye kőbe vésett címere.

Kossuth Lajos úgy tekintett Szeged népére mint nemzete büszkeségére, ezt szobrának talapzata hirdeti mind a mai napig. Akit Szeged bájai magukkal raganak, az könnyen tud azonosulni Kossuth véleményével; amíg ott voltam, én is büszke voltam a szegedi népre — azért mindenkinek kicsit hazahúz a szíve, így nekem is. A Dóm téren található 64 vármegye kőbe vésett címerei közül leginkább Szatmár vármegye címere tölt el mind a mai napig büszkeséggel. 

Szatmár: régi és új címerek

A közelmúltban Szatmárnémeti és Szatmár megye is új címert kapott, jobban mondva megváltoztatták a régi címereket. A város címere a régi kórház homlokzatán ma is jól látható, az új és a régi között az egyik lényeges különbség, hogy nem örökzöld tujafák vannak az eredeti címeren, hanem gyümölcsöt hozó fák. A vármegye eredeti címerét kicsit nehezebb volt megtalálni, de az idei tavaszi szél Szegedre vitt, és ott, a már említett téren rátaláltam. 

Már első ránézésre szembeötlik hogy a régi címer nem csupán öt szimbólumot jelenít meg, hanem kilencet. Aki megcsodálja mind az összes vármegyének a címerét, annak fel fog tűnni, hogy Szatmár vármegye az egyetlen, amelynek háromszor hármas szimbólumrendszere van. Szerettem volna pontosan utánajárni, hogy melyik címer az eredeti, így bementem a somogyi könyvtárba. Néhány órás kutatás után az egyik könyv lábjegyzetében utalást találtam a Szegedi naplóra. A levéltárból kedvesen előkeresték a 25. szám, 62. évfolyam 1930. június 21-én megjelent példányát, amelyben a „Magyarország vármegyéinek címerei és a szőlő” cikk leközölte Szatmár vármegye címerét is. A cikkben megjelent kép apró, de a 3x3-as szimbólumrendszer rögtön szembetűnik, valamint az egyes motívumok a központi motívum kivételével mind felismerhetők, és azonosak a Dóm téren láthatóval. Az, hogy a középső motívum nem látszik a cikkben, tisztán arra ösztönzött, hogy menjek vissza megnézni a téren a kőbe vésett címert. És ekkor döbbenten álltam és csodáltam meg a központi motívum részleteit, illetve csodáltam volna, ha nem lett volna olyan magasan. A földről ugyanis nem kivehető, hogy pontosan milyen madáralakot ábrázol. Aztán kaptam segítséget, egy jó optikai lencsével rendelkező fotós közelebb hozta a címert. Ezt a képet szeretném megosztani, és azt, amit a teológus szemével ebben látni vélek.

Látható egy sas, amint egyik lábával a sziklán stabilan áll, a másikkal pedig magasba emel egy szívet. Ez az egész pedig mintha egy körben volna benne, de ha jól szemügyre vesszük, akkor ez egy szárnyas sárkány koronával a fején. Ahogy néztem, azt mondtam magamban, ez az egész nem más, mint az evangélium kőbe vésve. A kősziklán álló sas mint szimbólum jelképezi az igére alapozó, tisztán látó prófétai lelkületet, a szív szimbóluma pedig mindenki számára a szeretet és az élet jelképe. A Szentírásban, mind az új-, mind az ószövetségben ez az a két érték, ami mindent átfog. A sárkány szimbólum az ősi kígyó, a gonoszság jelképe, koronával a fején pedig magának a föld fejedelmének szimbóluma. Ez a motívum pedig azt üzeni ebbe a felborult és szétesni látszó világba, hogy az életet továbbra is erre az értékre érdemes építeni: az Isten igéjére alapozó prófétai tisztán látásra, mely a szeretetben csúcsosodik ki. Ez a szeretet pedig az egyetlen hatalom, amely még a gonosz felett is győzedelmeskedett. Az önmagába harapó sárkány szimbóluma számunkra azt üzeni, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusban a világ fejedelme legyőzetett, vagy mondhatnám úgy is, hogy még az is megbékéltetett, ugyanis a teljes címerben megjelenő motívumok egy olyan békés jóléti állapotot tükröznek, ami az Isten királyi uralma alatt mindenre kiterjed.

Nem vagyok ugyan szakértője a címerek szimbólumvilágának, de mint teológus élek a saját olvasat alapján való értelmezés jogával, ugyanakkor kíváncsian várnám az ezzel foglalkozó szakemberek hasonló írásait, ugyanis nagyon erős identitásformáló és -erősítő hatása van címereink szimbólumvilágának.

Azzal a kívánsággal zárom soraimat, hogy a szentség Lelke vésse be az Isten evangéliumát, rendelkezéseit a mi magyar népünk szívébe, a néplélekbe, hogy a Kárpát-medence népei legyenek világosságul, példaadóul a föld minden nemzete számára, de nem a hatalmaskodásban, hanem a szeretetben.” SZFÚ