Európát nem lehet felépíteni sem egy nap alatt, sem valamely abszolút prioritást élvező terv részeként. Európa gyakorlati eredményeken keresztül fog megvalósulni, amelynek első lépése egy közös cél kitűzése — állítja Pataki Csaba RMDSZ-es szenátor.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kezdetben feltáruló új lehetőségeket és ezzel együtt járó kihívásokat jelentett a gazdasági és társadalmi élet minden területén; békét, biztonságot, szellemi és anyagi jólétet reméltünk aktív közreműködésünk nyomán. Arról, hogy mit hozott számunkra az Európai Unió, Pataki Csaba szenátorral beszélgettünk.

— Egyesek előnyösnek, mások hátrányosnak tartják az Európai Unióban való részvételünket. Ön hogyan látja ezt?

— Ha nem lennénk az Európai Unió tagjai, akkor csak a Jóisten tudja, hová sodorta volna az országot ez a nagyon fiatal demokrácia. Itt nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi szempontokra is gondolok. Az, hogy hogyan kezeltük ezt a státust, vitatható. Voltak és lesznek mindig hibák. Ezt minden előttünk járó ország megtapasztalta, amikor végigjárta a tanulóiskolát. Annyi tény, hogy ha 2004-ben sikerült volna együtt csatlakozni az akkor felvett országokkal, most kiegyensúlyozottabb helyzetben lennénk. Ezek az országok jóval előttünk járnak. Mi egy programozási időszak elején csatlakoztunk. Tudni kell, hogy az EU-ban minden finanszírozási és fejlesztési program hétéves ciklusokban történik. Mi a 2007–2013-as ciklus elején csatlakoztunk. Nem volt tapasztalatunk a tárgyalásokat illetően. Azoknak az országoknak, amelyek 2004-ben csatlakoztak, volt két évük, hogy beletanuljanak az EU működésébe. Két évvel korábban hozzájutottak információkhoz. Ez a két év számukra sem volt sikeres periódus, de sokat tanulhattak. Mi ezt a tanulópénzt hét év alatt fizettük meg.

— Sokan úgy vélik, hogy a beáramló tőke nem hozta meg a maga gyümölcsét, bejött a technológia, de nem teremtődött elegendő munkahely.

— Nem a munkahelyhiánnyal van a probléma, hanem azzal, hogy van egy-két ágazat, amiben a munkaerő-struktúra teljes átalakulására van szükség, függetlenül attól, hogy EU-tagok vagyunk vagy sem. A globalizáció hatására versenyképes kell legyen az egész gazdaság. A gazdaság csak akkor válik versenyképessé, ha minden tagországban ugyanolyan struktúrájú a munkaerőpiac. Ez azt jelenti, hogy például a mezőgazdaság bármelyik országban munkát tud adni a lakosság öt-tíz százalékának. Vagy: a szolgáltatásokat, ha megfelelő szinten végzik, az a lakosság legkevesebb harminc százalékának biztosít munkát. Épp ez a két ágazat, amelyik nem működik nálunk úgy, ahogy kellene. Jelen pillanatban túl sokan foglalkoznak mezőgazdasággal és kereskedelemmel, ezek lassan lemorzsolódnak. A piac majd eldönti, hogy ki megy, ki marad.

— Az utóbbi években az amúgy is kevés munkahelyekből is sok megszűnt.

— Az elmúlt években kialakult egy hisztéria akörül, hogy nagyon sok cég csődbe ment. Amerikában száz megalakított cég közül kettő éri meg az ötéves kort. Tehát az igazi piacgazdaság nem úgy működik, mint nálunk. Itt az emberek mentalitása nem fejlődött oda, hogy felelősségteljesen vállalkozzanak. Előbb-utóbb elfogadásra kerül a gazdasági felelősségvállalásról szóló törvény, vagyis a korlátolt felelősségű társaságok mégis valamilyen felelősséget kell vállaljanak, mert a legtöbb gondot az okozza, hogy nagy adósságokat felhalmozó cégek egyik napról a másikra csődbe mennek, ami miatt elindul egy láncreakció.

— Sokak számára úgy tűnik, túl sok a felső utasítás.

— Nagyon fontosak az EU-s direktívák. Az utóbbi évek során a román törvényhozók sok olyan jogszabályt fogadtak el, amelyek európai uniós jogszabályokra épülnek. Elmondhatjuk, hogy lassan-lassan modernizálódik az ország. Ha nem lennénk EU-tagok, akkor ezek a törvények nem léteznének. A romániai lobbi elérte volna ezeknek a törvényeknek az elodázását. Az Európai Unió más tagállamain belül is hallatják hangjukat az euroszkeptikusok. Ez egy demokratikus rendszerben normális. Nem várható el, hogy mindenki mindennel egyetértsen. Az EU egyik alappillére a sokszínűséget tükröző egység. Most az a szerencsés helyzet van, hogy az EU-nak is néppárti vezetője van, és Romániában is néppárti kormány van hatalmon.

— Sokat beszélünk a multikulturalitásról és a nemzetiségi kérdésről, de nem sokat haladunk előre ezen a téren.

— A Brüsszelben és Strasbourgban dolgozó magyar politikusok két évtizede hangoztatják a kisebbségpolitikára való jobb odafigyelést. Sajnos, a kisebbségi kérdés Kelet-Európában egészen mást jelent, mint Nyugaton. Nehezen értik meg azt a helyzetet, ami itt van. De Nyugaton se hasonló a helyzet minden országban. Dániában, Svédországban és Finnországban külön parlamentjük van a kisebbségeknek, ők dönthetnek sorsukról, sőt plusztámogatásokat kapnak azért, hogy megmaradjanak. Más a helyzet azokban az országokban, ahol néhány éve kezdődött el a bevándorlás. Az arab, a török és a kínai bevándorlók, kihasználva a demokrácia szabályait, megpróbálnak képviselőket bejuttatni a parlamentbe. Példaértékű az a módszer, amit a németek és a franciák használnak. A két ország határ menti övezetében a háborúk miatt kialakult egyfajta gyűlölet. A nyolcvanas években a két ország történészei készítettek egy közös történelemkönyvet, és azóta is azt tanítják az iskolákban. Miután mindkét nép megismerte a szomszédja valós történelmét, másképp viszonyulnak egymáshoz. Nálunk egy közép-európai történelemkönyvet kellene írni. Ha ennek ismeretében nőne fel egy generáció, annak tagjai tudnának európai módon gondolkodni.

— Az Európai Unió tesz valamit azért, hogy minden tagországában rendeződjön a kisebbségi kérdés?

— Az Európai Unióban jelenleg nincs kisebbségpolitikával foglalkozó biztos. Nincs egy átfogó jogszabály. A Nemzeti Kisebbségek Európai Szövetsége benyújtott az Európai Bizottsághoz egy jogszabálytervezetet véleményezésre, ami szabályozná a kisebbségek státusát. Ez ha átmegy a bizottsági szűrőn, akkor uniós szinten egymillió aláírást kell összegyűjteni, hogy az napirendre kerüljön az Európai Parlamentben. Ha ez a jogszabály elfogadásra kerülne, lehetne rendezni a kisebbségi problémákat.

— Hogyan készülünk a következő pályázati időszakra?

— Le kell vonni a konzekvenciákat, fel kell készülni a várható mechanizmusokra. Most már rendelkezésünkre állnak a statisztikai adatok, amelyeket be tudunk illeszteni egy európai hálózatba. Az egyik alapgond az volt, hogy a román statisztikai hivatal nem tudott helyes adatokkal szolgálni. Szatmár megyében van egy régióstratégiát előkészítő program, parlamentereinknek Brüsszelben kell lobbizniuk, hogy ezekre odafigyeljenek. Olyan beruházásokról van szó, amelyek hozzájárulnak a munkaerő-felzárkóztatáshoz. Eddig, ahogy készültek az operatív programok, azokat azonnal meg lehetett pályázni. 2014-től csak akkor indulnak be az EU-s finanszírozások, ha mindegyik ágazatnak elkészül az operatív programja. Tehát az egész pályázati csomagot egyszerre kell benyújtani. Romániában ennek a csomagnak az elkészítése nagyon késésben van. Ágazatonként egy olyan csomagot kell elkészíteni, ami 2014 és 2020 között érvényes. Románia benyújtott egy ilyen csomagot Brüsszelnek áprilisban, júliusban ezt visszaküldte a bizottság, több mint tízoldalas megjegyzés-sorozattal, melyben kifejtette, hogy ez az anyag nem használható. Arra is kevesen figyelmeztetnek, hogy ebben az évben még lehet szerződéseket kötni a 2007–2013-as időszakra, ezeket az alapokat 2015-ig lehet felhasználni. Úgy tűnik, hogy Románia még húsz százalékát sem fogja felhasználni a lehívható alapoknak, bár Brüsszelnek fix összegeket kell befizetni (évente több mint egymilliárd euró), függetlenül attól, hogy abból mennyi jön majd vissza.

Elek György