Kántor Lajos irodalomtörténész, műkritikus, a Korunk főmunkatársa, a Kolozsvár Társaság elnöke a Paulovics László 75. születésnapja alkalmából szervezett tanácskozás egyik előadója volt Szatmárnémetiben. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

— Az 1989-es változásokkor azt hittük, ha megszűnt a cenzúra, adottak a lehetőségek, hogy az írók és művészek úgy ábrázolják a körülöttük lévő világot, ahogy azt ők maguk látják. Húsz év után viszont oda jutottunk, hogy lapok szűnnek meg, és egyre kevesebb szépirodalmat adnak ki a könyvkiadók. Mi ennek az oka?

— Azt hiszem, a legfontosabb probléma az, hogy ma már mindent a pénz határoz meg, és nálunk egyelőre még a kultúra vagy annak egy része, az irodalom, a művészetek nem igazán pénzszerető. Amikor majd nálunk is rájönnek arra, hogy ebben érték van a jövő számára, akkor más lesz a kultúra helyzete. Ezen kívül ebben a mostani gazdasági válságban, de azt megelőzően is, az állami támogatások jelentősen lecsökkentek. Ameddig a kultúra teljes mértékben ki volt szolgáltatva az ideológiának, és a cenzúra nagyon aktívan működött, akkor sokkal nagyobb volt a kultúra támogatottsága. Nem azt mondom, hogy jobb volt abban az időben, mert nyilvánvaló, hogy a kultúra, a művészet, az irodalom a szabadság légkörében virágozhat és élhet igazán. Most azonban itt a szabadság, de vele együtt itt a gazdasági válság is, ami nagymértékben befolyásolja a lapok életét, a könyvkiadást és az egész kulturális élet alakulását. Én azt gondolom, hogy ez a fő baj, de van egy olyan szakasza, egy olyan formája a kapitalizmusnak, ahol a kultúra bizonyos részei megbecsültek, illetve anyagilag is kifizetődők. Főképpen a képzőművészet, de más ágazat is. Vannak emberek, akik befektetnek művészeti alkotásokba. Nálunk ez még nagyon kis mértékben jelentkezik, de alakulóban van. Lassanként nálunk is eladhatóvá válik az, ami minőség, és találkozik a közönség ízlésével. Addig is a jelentős értékeket meg kell őrizni. Én bízom abban, hogy sem a jelentős folyóiratok, sem a kiadók, sem a kulturális egyesületek nem adják fel, és a nehéz körülmények között is megmaradnak úgy, hogy nem engednek a minőségből.

— Egyre kevesebb könyv jelenik meg, egyre kisebb példányszámban, a megszűnés fenyegeti az irodalmi és művelődési folyóiratokat, ma már az is probléma, hogy az irodalmi alkotások hogyan jutnak el az olvasóhoz.

— A példányszámok valóban nagyon lecsökkentek. Ennek egyik oka, hogy megváltozott az olvasói igény, az olvasói szokás, és azzal, hogy rengeteg forrásból jutnak el az információk az elektronikus médiákon keresztül. Ha megnézzük, hogy óránként hány információ jut el az emberekhez a Facebook-on, akkor kezdjük megérteni, hogy milyen hátrányos helyzetbe került a könyv.

Mit rejt a jövő?

— Eddig minden művészeti irányzatot egy újabb váltotta fel. Mi jön a posztmodern után?

— Bizonyára a poszt-posztmodern, vagy valami más. Divatok jönnek-mennek, van, ami megmarad, van, ami beépül az alkotók munkáiba, van, ami megszűnik. Én azt hiszem, nem szűnik meg sem a romantika, sem a realizmus, sem a huszadik századi irányzatok (nyilvánvaló, mint irányzat megszűnnek, de elemeik beépülnek az új irányzatokba). Ez a jelenség egyfajta visszatérés és megújulás is, hiszen az irodalmat és a művészeteket körkörös folyamat jellemzi, úgyhogy az jár rosszul, aki a pillanatnyi divat szerint akar hódítani.

Elek György