Balogh Sándor erdészmérnök egy ideig az Országos Erdészeti Hivatal aligazgatójaként is kamatoztathatta tudását és tapasztalatát. Az alábbiakban az erdészet és vadászat jelene, jövedelmezősége mellett az ágazat jövőbeni kilátásairól is beszélgettünk.

Az erdő mindig fontos szerepet játszott az ember életében. Élelmet, tüzelőt, építőanyagot adott, menedéket nyújtott. Az erdőre ma is ugyanúgy szükségünk van, mint a régi időkben, fája otthonaink építéseinél, berendezésénél nélkülözhetetlen; árnya, csendje felfrissülést, pihentető nyugalmat kínál. Az erdész feladata a fiatal fákat úgy ápolni, nevelni, hogy azok idős korukban a lehető legértékesebb faanyagot szolgáltassák, a kivágott fák helyén pedig keze munkája nyomán új, ifjú fák növekedjenek, hogy az erdészek munkájának gyümölcsét unokáink is élvezhessék. Ezt vallja Balogh Sándor erdészmérnök is, akivel az erdészetről és a vadászatról beszélgettünk.

Erdészi pályafutás

— Először arra kérném, beszéljen pályájáról, arról, hogy erdészként milyen eredményeket ért el ez idáig?

— 1975. január 29-én születtem Tasnádon. Itt kezdtem el az iskolai tanulmányaimat, majd a szatmárnémeti 2-es Számú Faipari Líceum erdészeti szakán végeztem el a középiskolát, és érettségiztem. 1993-ban felvételiztem a Brassói Erdészeti Egyetemre, amit 1998-ban végeztem el. Ezt követően augusztus 28-án kerültem az Állami Erdészeti Hivatal Szatmár Megyei Igazgatóságához tartozó tasnádi kirendeltség rakovai részlegéhez. Ettől kezdve több funkciót is betöltöttem: voltam kerületi vezető, két évig főmérnök, amikor pedig megszűnt az Állami Erdészeti Hivatal, vele együtt a főmérnöki állás is, áthelyeztek Szatmárnémetibe, ahol az újonnan alakult Erdészeti Igazgatóság értékesítési osztályának a vezetője lettem. Itt dolgoztam 2010. március 15-ig, amikor Borbély László erdészeti és környezetvédelmi miniszter kinevezett az Országos Erdészeti Igazgatóság igazgatóhelyettesének. Ezt a munkát 2012. május 25-ig végeztem, ekkor az RMDSZ kikerült a kormányból, én visszakerültem Szatmárnémetibe régi helyemre, az értékesítési osztályra.

Korai döntés

— Hogyan került kapcsolatba az erdészettel, mikor döntötte el, hogy erdész lesz?

— Édesapám a termésátvevő központnál dolgozott, fiatal korában nagyon sokat vadászott. Ő foglalkozott a mezőgazdasági hulladéktermékek (olyan szemestakarmányok, amelyek rossz minőségűek voltak, de állatok etetésére megfeleltek) átvételével is. Én hatéves koromban kerültem kapcsolatba az erdészettel. Az érszakácsi erdőkerület vezetője családi barát volt, sokszor elmentünk hozzá, volt lehetőségem megismerni az erdőt, az erdészetet és az erdő életének nem a mesés, hanem a valódi mozzanatait. Hatéves koromban döntöttem el, hogy erdész leszek, attól kezdve azért dolgoztam, hogy ez az álmom megvalósuljon. Bárki kérdezett, mindig azt mondtam, hogy erdészmérnök leszek. Ezt szeretem csinálni, bár az akkori időkhöz képest a mostani erdészet teljesen megváltozott, nagyon sok átalakuláson ment át, és megy át ma is. A visszaszolgáltatások miatt csökken az erdészeti hivatal területe. Ez a terület mindig változik, a tulajdonosok szokásai miatt: egy ideig úgy gondolják, az a jó, ha maguk gondozzák az erdőt, majd megváltozik a véleményük és ránk bízzák, mert úgy látják, hogy mégis mi értünk jobban hozzá.

Magánosítás

— A magánosítás árt vagy használ az erdőgazdálkodásnak?

— Véleményem szerint a magánosítás használ az erdőgazdálkodásnak. Az 1990-es évek elején az erdő még állami szektor volt, viszont egy nagyon konzervatív szektor, nagyon nehezen lehetett fejleszteni. Most, amikor már vannak magántulajdonban levő erdőterületek s ezek kezdenek magán erdőgazdálkodásokká átalakulni, van egy kis konkurencia is, ami mindenféle piacnak jó, mert fejlődést idéz elő. A tulajdonosok el tudják dönteni, hogy konzervatívabb erdészetet akarnak, vagy tagjai kívánnak-e lenni egy fejlődő erdészegyesületnek, ahol mint tulajdonosok részt vehetnek a döntésekben.

— Gyakran halljuk, hogy gyakori az illegális fakitermelés, sok helyen erdőrészeket tarolnak le. Ez a magánerdőkben avagy az állami erdőkben gyakoribb jelenség?

— Erre a vidékre nem jellemző a túlzott fakitermelés. Itt az erdőtulajdonosokban él az a tudat, hogy azt az erdőt, amit dédapáik és nagyapáik birtokoltak és gondoztak, azt nekik is meg kell becsülniük, hogy azt tovább tudják adni. A legtöbben nem azért harcoltak évekig, hogy visszakapják, hogy aztán néhány év alatt tönkretegyék, hanem azért, mert tudták, hogy az az övék. És amit nem tett tönkre a kommunizmus, azt ők sem fogják tönkretenni. Vannak kivételek, de mint mondtam, nem ez jellemző. A régiek csak akkor vágták ki a haszonfát, amikor építkeztek. Kezelték az erdőt, és csak azt a fát vágták ki, amelyik elérte a vágásérettséget. Az erdőmérnökök és az erdészek azért vannak, hogy megmagyarázzák: az erdő, amikor eléri a kilencvenéves kort, újrafejlődik. A gazda kétféleképpen telepítheti az erdőt újra: természetes úton vagy mesterségesen, ami költséges. A természetes visszatelepítés egy harmincéves folyamat. Elkezdődik kilencven-százéves korban, és befejeződik százharminc éves korban, amikor az öreg fák által elfoglalt területet teljesen letarolják, mert nincs miért tovább tartani őket. Nagyon sok tulajdonos megérti azt, hogy tervezni kell az erdőt, kell tudni, hogy mikor mit kell ott elvégezni ahhoz, hogy tartsa vagy növelje az értékét. A kis területtel rendelkező erdőtulajdonosok nem értik meg, hogy minél nagyobb területen folyik a gazdálkodás, annál kevesebb a költség. Ezért érdemes társulásba tömörülni. Sokan attól félnek, hogy a társulás majd oda jut, mint a kollektíva, pedig ez nem igaz. Az erdőgazdálkodás lényege, hogy megtartsuk az erdő kontinuitását. Az, aki ötven ár területen rosszul gazdálkodik, az tíz év alatt lehet, hogy törvényesen kivágja az erdőt, és a következő húsz évben csak költségei lesznek. Azt kellene megérteni, hogy az erdő kitermeléséből származó összeg legkevesebb negyven százalékát vissza kell fordítani, mert ha nem, akkor csak gyenge minőségű fafajtái lesznek, ami csak tűzifának való. Az erdő értéke attól függ, hogy abban mennyi ipari célokra felhasználható fa van. Végül is az erdőgazdálkodás egy gazdasági ágazat, ha az erdő jól van kezelve, a tulajdonosnak jövedelmet biztosít.

Vadászat

— Az erdészethez hozzátartozik a vadászat is. Mikor vett részt először vadászaton, és mikor lett vadász? Egyáltalán mi a vadászat?

— Hogy mi a vadászat? Széchenyi Zsigmond szerint: „vadűzés és erdőzúgás”. A természetszerető ember elmerülése magában a természetben, egy kis vadászlázzal és élménnyel fűszerezve. Az esetleges lövés pedig egy gondos vadgazdálkodási tevékenység végén a gyümölcs learatása. A lényeg a természet ismerete és tisztelete, valamint az önmérséklet. A vadászattal, mint megfigyelő, tízéves koromban ismerkedtem. Ténylegesen vadászni az egyetemi évek alatt nyílt alkalmam. Az Erdészeti Egyetemnek vannak vadászterületei, a diákok vadásznak, ők gondozzák az erdőt, rendben tartják a vadászterületeket. 1998-ban, amikor az Erdészeti Hivatalhoz kerültem, akkor már szolgálati kötelességemként szerepelt a munkakörömben a vadászat és a fegyverhasználat. Jelenleg mint hobbi-vadász két vadászegyesület tagja vagyok.

Vadgazdálkodás

— Milyen a Szatmár megyei vadgazdálkodás?

— A megyében jó a vadgazdálkodás, és jó irányba halad. 2010—11-ben megtörtént a vadászterületek privatizálása. Az erdőtulajdonosok eldöntötték, hogy kinek adják át a vadgazdálkodási jogot a 2010-es törvénymódosítás alapján. Ennek következtében Szatmár megyében több vadásztársulás működik. Ott, ahol állami erdők vannak, a vadgazdaság is állami kézben maradt.

— Vannak-e emlékezetes vadász-élményei?

— Minden évben van egy szezonnyitó és egy szezonzáró vadászat, aminek van egy kis ünnepi jellege is. A megyében a legelterjedtebb a vaddisznóvadászat, mert ebből az állatból van a legtöbb. Nemrég az érszakácsi erdőben részt vettem egy szarvasvadászaton is, de sikertelen volt, nem ejtettünk egyetlen vadat sem. Részt vettem medvevadászaton is, de ott sem volt sikeres lövésem.

A medvékről

— Az utóbbi hetekben sokat hallottunk medvetámadásokról. Mennyire kell megrémülni ezektől a történetektől?

— Romániában nagyon nagy a medvepopuláció. Az EU döntése alapján a medve védett állat, csak különleges engedéllyel lehet medvét kilőni. A probléma az, hogy egy ilyen kis országban, ahol egy hat-hétezer medvét számláló populáció van, ez a védettség kezd gondot jelenteni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján egy anyamedve öt bocsot is felnevel, ellentétben a nyolcvanas évekkel, amikor csak két bocsot nevelt fel. Ez amiatt van, mert manapság sokkal jobban védve van az állatok élőhelye és a barlangok környéke. Ahogy nő a populáció, a medvecsaládok kiterjesztik az élőterületüket a dombvidékre is. Régebben az Avasban is éltek medvék, aztán eltűntek, a közelmúltban már ismét megjelent egy-kettő, nem kizárt, hogy ismét a medvék élőhelyévé válik ez a vidék. Egyelőre nem foglalják el a területet úgy, hogy nap mint nap ott legyenek, de a jövőben ez is elképzelhető lesz. Szatmár megyének is vannak aránylag magas területei. Miután az erdők elkezdtek látogatottak lenni, a medvék visszahúzódtak a hegyekbe, de bármikor visszajöhetnek. A medve mindenevő állat, de ha rászokik a húsra, akkor csak azt eszi. Megtámadja a csordákat és a nyájakat, kivonul a saját természetes környezetéből, és az ember érdekeit is sérteni kezdi. Ha az ember megijed, a medve is megijed, és támadni kezd.

Elek György