Az Országos Statisztikai Intézet iskolai infrastruktúrára vonatkozó adatai alapján az erdélyi iskolákban átlagosan 19 diákra jut egy osztályterem, 211 diákra egy testnevelésóra tartására alkalmas helyiség, illetve 8 diákra jut egy számítógép. A mért mutatók közül a számítógéppel való ellátottság jelzi a leginkább az iskolai infrastruktúra fejlettségét. E tekintetben az erdélyi régiók közül Székelyföld van a legkedvezőbb helyzetben: itt átlagosan 7 diákra jut egy számítógép.
Az erdélyi magyar tannyelvű képzést (is) nyújtó oktatási helyszínek infrastrukturális ellátottságával részletesebben foglalkozott az Erdélystat 2019-ben készített Tanügyi Barométer felmérése. A magyarul (is) oktató iskolákban az osztályteremmel, tornateremmel, illetve a számítógéppel való ellátottság is kedvezőbb az erdélyi átlagnál. Ezekben az intézményekben 17,7 diák jut egy osztályteremre, szemben a 18,8-as erdélyi átlaggal. 
Erdélyen belül nincsenek jelentős regionális különbségek, az viszont elmondható, hogy a székelyföldi megyékben az erdélyi átlagnál két diákkal kevesebb jut egy tanteremre (17), míg a közép-erdélyi és dél-erdélyi régióban közel egy diákkal több (19,5, illetve 19,7).
A regionális különbségeknél jóval beszédesebbek a településtípus és -méret szerinti összehasonlítások. Ezek azt mutatják, hogy a településméret csökkenésével csökken az egy teremre eső diákok száma is, azaz a nagyvárosi iskolák zsúfoltabbak. Amíg a 100 ezer lakos feletti nagyvárosokban ez a szám 22,8, addig a kisvárosokban átlag körüli (19,1), falvakon pedig csupán 14,3.
Erdélyben az egy laborra eső diákok száma 86,4. Regionális összevetésben az erdélyi átlagnál kedvezőbb eltérés figyelhető meg a Bánságban, ahol ez a szám 71, viszont kedvezőtlenebb a helyzet Észak-Erdélyben, ahol 109,7 diák jut egy laboratóriumra. Megyei összehasonlításban még jelentősebbek a különbségek: a laboratóriummal legsűrűbben felszerelt megyékben az egy laboratóriumra eső diákok létszáma 70 alatti (Szilágy megyében 53,2, Kolozs megyében 65,9), ugyanakkor a lista másik végén ennek a számnak a dupláját találjuk (Máramarosban 125 és Marosban 120). A két székelyföldi megyében ez a szám átlag körüli: Hargita megyében 79,3, Kovászna megyében 84,1.
A tornatermek/sportpályák esetében a magyar tannyelvű oktatási helyszíneken 166 diák használ egy tornatermet, míg az erdélyi átlag 211. Emellett az is megállapítható, hogy jellemzően a nagyobb iskolákban és településeken több diák használ egy osztálytermet és számítógépet. 
Számítógéppel való ellátottságban az erdélyi magyar tannyelvű képzést (is) nyújtó oktatási helyszíneken átlagosan 12 diák jut egy számítógépre. A székelyföldi megyék számottevően jobb helyzetben vannak (10 diák/számítógép) Erdély többi régiójánál, hiszen a szórványrégiókban, például a Bánságban (13,8) vagy Észak-Erdélyben (13,5) az átlagnál jóval több diák jut egy iskolai számítógépre.
A magyarul (is) oktató iskolák számítástechnikai infrastruktúrájáról az is elmondható, hogy az oktatási helyszínek közel 10%-a nem rendelkezett internet-hozzáféréssel a 2018/2019-es tanévben, ami elsősorban a falusi (11,8%) és kisvárosi (4,8%) iskolákban a legszámottevőbb. Ez az összes erdélyi magyarul tanuló diák 1,4, ugyanakkor a falusi iskolákba járó diákok 3,5%-át érinti.

A vidéki iskolák elmaradottabbak

Az iskolai infrastruktúrára vonatkozóan a Tanügyi Barométer az osztályok felszereltségére (digitális, számítástechnikai eszközök, projektor, nyomtató stb.) vonatkozó adatai nyújtják a legpontosabb képet. Az eredmények bemutatásához az Erdélystat elemzői létrehoztak egy iskolaiinfrastruktúra-indexet, ami megmutatja, hogy milyen az erdélyi iskolák magyar osztályainak az oktatásban használható segéd-, illetve digitális eszközökkel való ellátottsága. Ez alapján jól kirajzolódik a falusi és kisvárosi iskolák elmaradottsága, miközben a húszezer lakosnál nagyobb településeken a magyar osztályok felszereltsége jóval átlag fölötti. Az iskola mérete alapján is egyértelműen az látszik, hogy a nagyobb iskolák osztálytermei jóval felszereltebbek. Az oktatási szintek szerint alapvetően a líceumi és/vagy posztlíceumi képzést nyújtó iskolákban kimagasló a magyar osztályok által használt termek felszereltsége, jelentős lemaradás a szakoktatásban valószínűsíthető.
Regionális összehasonlításban az látható, hogy egyik régió sem emelkedik ki egyértelműen és jelentős mértékben a többi közül. A dél-erdélyi és bánsági magyar oktatási helyszíneken átlag fölötti a magyar osztályok felszereltsége, miközben Székelyföldön és Észak-Erdélyben az átlagot csak enyhén meghaladó. A közép-erdélyi (elsősorban Maros), valamint a partiumi (elsősorban Bihar és Szatmár) magyar osztályok felszereltsége elmarad az átlagtól. A megyék rangsorát jóval átlag fölötti értékkel Hunyad, Fehér, Kolozs és Temes megyék vezetik, míg a lista alján átlag alatti felszereltséggel Szeben, Kovászna, Bihar, Szatmár, Maros és Beszterce-Naszód megyék magyar osztályai vannak. A szórványmegyék (különösen Szeben, Hunyad, Temes, Beszterce-Naszód) eredményeinek értelmezésénél fontos figyelembe venni azt, hogy nagyon alacsony a magyar nyelvű oktatást is nyújtó helyszínek száma, ezért néhány iskola kiugró (bármilyen irányú) eredménye jelentősen befolyásolhatja a megye átlagát.
A kizárólag magyar, illetve a vegyes iskolák magyar és nem magyar tannyelvű osztályai közötti összevetés Erdély-szinten nem mutat számottevő különbségeket, az erdélyi magyar diákok oktatásának infrastrukturális feltételei összességében nem rosszabbak, mint a vegyes iskolák nem magyar tagozatos osztályaiban. Mi több, bizonyos régiókban (például Kolozsvár vonzáskörzetében vagy Partiumban) a magyar osztályok felszereltsége mutatkozik kedvezőbbnek a vegyes iskolák nem magyar osztályainál.
A teljes elemzés az erdelystat.ro honlapon olvasható.