Az ilyenkor szokásos, enyhe közlekedési káosz és kisebb dugó övezi a halmi „forduló” előtti parkolót és környékét, ahol egymás mellett, sorban állnak az epres-asztalkák s a csábító pirosan csillogó gyümölcsök csalogatásának csak kevesen tudnak ellenállni. Az autókból kiszálló vásárlók végigjárva a „sort” mustrálják az Újmikolából, Túrterebestelepről, Túrterebesről és természetesen Halmiból érkezett árut, számolgatják az árát (25 lej egy kosárka) és szemlélik-szagolják a gyümölcsöt: melyik érettebb, szebb, illatosabb, nagyobb — a kosárkákban, mint ahogy az árusok autóinak csomagtartóit megtöltő ládákban is most még zömében Asia-fajta kelleti magát, ugyanis az Albahoz hasonlóan koraérő fajta, hatalmas szemei igencsak mutatósak és az íze is aromás-finom, s a kínált portékát (egy kivétellel) nem fóliasátorban, hanem már a szabad földről szüretelték.

Aztán jön majd sorban a többi kora- és középérő fajta, a Joly, a Clery, Regina, Darselect, hiszen a Szatmár megyei epertermesztők már jó ideje kénytelenek voltak búcsút venni az őshonosnak számító Premial fajtától, amely ugyan ízében, zamatában és illatában utolérhetetlen – ráadásul később érő is –  szállításra viszont már kevésbé alkalmas, mert hamar összetöpped és levet ereszt.
Jön majd sorban, ha … Így a szezon elején bő termésre és hosszú eperszezonra számítanak a termesztők, de ez sajnos nagyon gyorsan megváltozhat. „Most jó az epernek, süt a nap, ami érleli, de nincs az a korai nagy forróság, ami szinte megsüti a még nem teljesen  kifejlődött szemet. Az ideális az lenne, ha az éjszakai hőmérséklet nem csökkenne 8-9 Celsius-fok alá … Ha nem történik nagy változás az időjárásban — hiszen nyakunkon a fagyosszentek — jövő héten kezdődhet az igazi eperszezon.” – mondja egyikük. 

Rengeteg munka, „megbolondult” időjárás

„Az epret is stresszeli az időjárás, nem csak bennünket. Nem is tudja, mit is, hogy is csináljon.” – summázza egy másik termesztő. 
A kijelentés, az eper megszemélyesítése csak a nem e vidékről származónak tűnhet szokatlannak, hiszen az Ugocsában generációk óta foglalkoznak epertermesztéssel — az országos termés közel fele innen származik, mert bár hiszen az utóbbi években egyre többen próbálkoznak a kora nyári gyümölcs termesztésével Mikolában, Vetésben vagy éppen Egriben is, de az eper „igazi” hazája az Ugocsa, fővárosa pedig Halmi. —, minden rezdülését ismerik, s a helyiek  szerint úgy kell gondozni és óvni, mint egy gyermeket. Ugyanakkor az epertermesztés s az abból való megélés mindig is „kockázatos vállalkozásnak” számított: egyrészt az illatos-aromás gyümölccsel egész évben sok a munka: átlagosan hatszor kell megkapálni, érés előtt meg kell hinteni a földet szalmával, hogy össze ne sározódjék, szedés után pedig le is kaszálják, hogy a növény ne pazarolja az energiáját a szaporítóhajtásokra, három-négyévente pedig újra kell ültetni, az ősszel kitett palánták viszont a következő évben alig teremnek valamicskét. 

Másrészt pedig az elmúlt évek „megbolondult” időjárása még inkább kiszámíthatatlanná és bizonytalanabbá tette az eprészkedést — persze azért még mindig tartja magát az öregek által hajdanán megfogalmazott számítást: amíg egy kiló eperből lehet venni egy kiló kenyeret, addig érdemes vele foglalkozni. Remélhetően nem az idei év lesz az, amikor érvényét veszíti. 

Olcsó szupermarketi konkurencia és „márkanév”-lopás

Ráadásul a termesztőknek a helyszínen felvásárló viszonteladók gátlástalan packázása mellett szembe kell nézniük a bevásárlóközpontok jóval olcsóbb, török, görög, spanyol import eperfelhozatalával és az utóbbi években „márkanév”-lopással is. Hiszen a „halmi eper” országszerte ismert és elismert márkanév s ezzel a gyűjtőnévvel illetik a gyümölcsöt akkor is, ha maguk a szemek Dabolc, Túrterebes vagy épp Kökényesd határában értek meg — ezt az ismertséget használták-használják ki az ügyeskedő viszonteladók, gyümölcskupecek, a kolozsvári, vásárhelyi, zilahi, de még szatmári piacon is, borsos áron kínálgatva „halmi primőr eperként” a szupermarketekből felvásárolt import gyümölcsöt. 

Szabó Kinga Mária