A művészi jellegű tájfotók feldolgozásról és az egyéni látásmód jelentőségéről tartott előadást Szabó Zsolt András szilágybagosi tájfotós a Károlyi-kastély 3-as számú kiállítótermében.

Manipuláció kontra természetes a tájfotózásban – ez volt a címe Szabó Zsolt András szilágybagosi tájfotós előadásának, amelyet péntek este a Károlyi-kastély 3-as számú kiállítótermében hallgathattak végig a nagykárolyi Vénig László Fotóklub tagjai és azok a jelenlévők, akik élénk érdeklődést mutatnak a fotográfia iránt.

A szilágybagosi tájfotóst a szervező csoportosulás tagja, illetőleg kollégája, Simay Zsolt mutatta be néhány szóban. Simay röviden az előadást is felvezette beszédében.

Szabó Zsolt András elsősorban a művészi jellegű tájfotózásban gyakran fellépő téveszméket kívánta tisztázni, miszerint a nyers fénykép sohasem tükrözi teljes mértékben a valóságot, amit az illető fotós érzékel, az emberi szem ugyanis a felbontás, a fényérzékenység és a dinamika szempontjából is sokszorosan fejlettebb, mint a legjobb szenzor/objektív, a számítógépes beavatkozások így tulajdonképpen a fényképezőgép limitációjának kiküszöbölésére irányulnak. Az alapos műgonddal feldolgozott kép tehát sokkal közelebb áll a valósághoz – ahol nincs alul-, vagy túlexponálás, zaj, szín- és textúravesztés – mint a nyers fotó. Esetenként előfordul némi túlzás, ám ez része az egyéni látásmódnak. Az előadó saját fotóival illusztrálta mondanivalóját, amelyeket a jelenlévők kivetítőn, valamint a tisztánlátás érdekében A3-as lapra nyomtatva is megtekinthettek.

A tájfotós ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy a photoshop nem a terepfotózáson elkövetett hibák kijavítására szolgál, sőt a nyers fotó lehetőleg tökéletes kell legyen. A fotósnak azonban előre kell látni a lehetséges limitációkat, és ennek tudatában úgy kell elkészítse a képet, hogy a feldolgozás során javítani lehessen rajta.

Szabó Zsolt András az optimális fényviszonyokról is beszélt. Egy magashegyi túrán a naplemente és a napfelkelte nyújtja a legideálisabb fotóskörülményeket, ekkor ugyanis különleges, szokatlan, olykor természetellenesnek ható fényviszonyokban lehet fényképezni.

Zárásként a tájfotós következtetésképp megjegyezte, hogy a művészi tájfotók értékét nem a természetesség adja, hanem az egyéni látásmód. Az ilyen fotók küldetése éppen az, hogy megmutasson olyan dolgokat, amiket nem mindenki lát, és úgy, ahogyan azt nem mindenki látja.

Ifj. Deák Endre