Tőkés László európai parlamenti képviselővel brüsszeli irodájában beszélgettünk a magyarság megmaradásának kérdéseiről, aminek alappillére a kivándorlás megakadályozása. Ez csak akkor lehetséges, ha Romániában megoldódik a kisebbségi kérdés és javul az életszínvonal.

— Ön a magyarországi FIDESZ-KDNP-listán jutott be az Európai Parlamentbe, de céljai között a romániai magyarság érdekeinek a képviseletét tartja a legfontosabbnak. Mennyire akadálymentes ezeknek a céloknak az elérése?

— Végre nem csak elméleti kérdésnek számít a határok feletti nemzetegyesítés, hanem életbe lehet léptetni. Ebből a szempontból le a kalappal Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és a FIDESZ nemzetpolitikája előtt, mert amiről már huszonöt éve tudunk és amit oly csodálatosan fogalmazott meg néhai Antall József, amikor lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének nevezte magát, Illyés Gyulát idézve a haza a magasból a földre szállt és a nemzet részeként vagyunk az Európai Unió tagjai, nem csak az ország polgáraiként. Ez az új helyzet már tíz évvel ezelőtt alakulófélben volt, amikor Magyarország és Szlovákia bekerült az EU-ba. A felvidéki képviselőink már akkor a fideszes képviselőkkel együtt fejthették ki a tevékenységüket. Utána Romániából is három magyar képviselő került be az Európai Parlamentbe, így három taggal bővült ez a virtuális magyar néppárti delegáció. Azóta, hogy FIDESZ-listán jutott be egy erdélyi, egy délvidéki és egy felvidéki képviselő, tovább szövődött ez az össznemzeti együttműködés az Európai Unió parlamentjében.

— Sajnos egyre több probléma alakul ki Európa- és világszerte, erősödik a keresztényüldözés, de a kisebbségi problémák kezelése sem működik jól.

— Milyen furcsa jellemvonása az európai kisebbségpolitikának, hogy miközben a harmadik világ, az úgynevezett harmadik országokban élő kisebbségek ügye iránt rendkívüli figyelmet szentel, hiszen az Emberjogi Bizottság csak az unión kívüli emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozik, ezzel szemben az Európai Unión belüli, mintegy nyolc-tíz százalékos kisebbségekkel és emberi jogaikkal szinte nem tud foglalkozni, ugyanis klubtagok vagyunk. Elméletileg az ide tartozó országok már az unióba történő bejutásuk által teljesítették az emberi jogi elvárásokat, a koppenhágai kritériumok követelményeit, tehát nem vizsgálható Szlovákia vagy Románia, ezen országok kisebbségpolitikája belügynek számít. De még furcsábbnak tartom, hogy miközben foglalkozik az unió a cigánykérdéssel — ami jó dolog —, cigányságra vonatkozó keretstratégiát hoz létre, vagy a bevándorlók ügye az Európai Parlament napirendjének a toplistáján, a prioritások között szerepel, ezzel szemben mi alig tudjuk megütni az EU ingerküszöbét.

— Úgy tűnik, hogy a keresztyénségre épülő Európa megtagadja keresztyén gyökereit. Lehet ez ellen tenni valamit?

— Ez egy tudathasadásos állapotra vall, ugyanis egy fekete bőrű számára magától értetődő, hogy védi a fekete bőrűeket, egy arab, egy mohamedán számára mi sem természetesebb, hogy egymással összefog. Ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy a keresztyén Európa sokszor nagyobb empátiával és együttérzéssel viseltetik a más vallásúak, a más nemzetiségűek iránt, mint a sajátjai iránt. Ez is mutatja a keresztyénség elerőtlenedését és ebből a szempontból legalább olyan káros a nyugati típusú szekularizáció, elvallástalanodás, elvilágiasodás, mint volt a kommunista országokban érvényesülő ateizmus. Mind a kettőnek egy a vége: hitünk, önazonosságunk, vallásunk elvesztése és minden ami ebből következik. Éppen ezért, amikor 2007-ben az erdélyi választók jóvoltából bekerültem az Európai Parlamentbe, elsőrendű feladatomként tűztem ki a kommunista múlttal való szembenézés és a kisebbségi kérdés mellett a keresztyénség ügyét, és egy ilyen politikai irányvonalat folytatok azóta is.

— Ön szerint hoz-e majd változást a közmeghallgatáson megfogalmazott nyilatkozat?

— A Néppárt frakcióerejűvé tette, hogy egy hosszú ideje tartó próbálkozások nyomán néhány képviselő, köztük Sógor Csaba, Nagy József és társaiknak köszönhetően a Néppárt kiemelten foglalkozzon az őshonos kisebbséggel. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy a kisebbségi frakcióközi csoport, az úgynevezett intergroup, amelynek kezdettől fogva tagjai vagyunk mindannyian, és amelynek hosszú időn át Tabajdi Csaba, jelenleg Gál Kinga a társelnöke, mindvégig napirenden tartotta a mi kisebbségi kérdéseinket. Csak az a baj, hogy az intergroupnak csak konzultatív szerepe van, nincs törvénykezdeményező szerepe. Ezért be kell vinni egyik vagy másik frakció ernyője alá ezt a kérdést és ilyen szempontból elmondhatjuk azt, hogy már a meghallgatás létrejötte is előrehaladás.

— Gyakran elmondjuk, hogy együtt vagyunk erősek. Romániából elég sokan vándorolnak el, ami miatt egyre erőtlenebb a magyarság. Hogyan lehetne megakadályozni az elvándorlást?

— Ez egyik legfontosabb kérdés számomra. Sokszor furcsállom, hogy miközben a migránsok kérdésével kiemelten foglalkozik az unió, akarva akaratlanul, mert a nyakán vannak, a mi kivándorló tömegeink mobilitásként jelennek meg, a munkaerő szabad vándorlásaként. Véleményem szerint ez egy eufemisztikus típusú politika, egy megszépítő politika, és ilyen értelemben struccpolitika, ugyanis mégiscsak fel kéne tenni a kérdést az uniónak: mi az oka annak, hogy a volt kommunista országokból, köztük Magyarországról és Romániából, millió számra mennek el az emberek? Valami nincsen rendjén egy olyan országban, ahonnan mindenki el akar vándorolni. Ez lesújtó következményekkel jár a romániai magyarságra, mert Románia a románoké marad, az, hogy két-három millió román elmegy, az nem változtat a románok helyzetén. A magyarság számára az otthon maradás a megmaradás kérdését jelenti. Számunkra fontos az, hogy otthon tartsuk a magyarokat. Természetesen hazafiságból nem lehet megélni, habár az öntudatos magyar lét is sok kívánnivalót hagy maga után, gondolok itt a magyar értelmiségre, akik közül nagyon sokan elősegítik, hogy gyermekeik külföldön boldoguljanak. Mindent meg kell tenni, hogy feltartóztassuk ezt a folyamatot, amit csak jó politizálással lehet elérni.

Elek György