2019 tavaszán számoltunk be olvasóinknak arról, hogy Túrterebes-Szőlőhegyen a 37 lelket számláló kis gyülekezet templomot épít, ugyanis kinőtte azt a mázsaházat, ahol addig istentiszteletre gyűlt össze. A négy évvel ezelőtt megfogalmazódott vágy az elmúlt vasárnapon beteljesedett, amikor a hívek az első istentiszteletre gyűlhettek össze az új templomban, hálát adva az elmúlt évekért, a munkáért, Isten segítő kegyelméért, a hívek és adakozók szeretetéért, a megszámlálhatatlan külső támogatásért.

A lelkipásztornő Márk evangéliuma alapján hirdette Isten igéjét: „És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén őt és leborulván előtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem. Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté őt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg. És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tőle a poklosság és megtisztula. És erősen megfenyegetvén, azonnal elküldé őt, És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik.” (Mk 1, 40–44) Igehirdetésében a lelkipásztornő arról beszélt, hogy ez a történet bárhol lejátszódhat ma is, hiszen emberi fájdalom, baj, betegség, szenvedés bárhol lehet ma is. A történetbeli leprásnak egy ismeretlen, akinek a nevét nem említi a Szentírás, elmondta, hogy nemcsak betegség, fájdalom és szenvedés van, hanem van Jézus is. Nekünk is ezt kell elmondanunk, továbbadnunk a mieinknek, hogy nemcsak gond, emberi rosszakarat, betegség van, hanem van isteni kegyelem, megtartatás, van egy Jézus is. Az új templom is ezt hirdeti, van egy Jézus, akihez lehet jönni, lehet őt keresni ebben a hajlékban. Jézus Krisztus megtette már a nagy utat a mennyből a betlehemi istállóig és onnan a keresztfáig érettünk. Azt a néhány tíz vagy néhány száz métert már nekünk kell megtennünk az otthonunktól a templomig, a gyűlölettől a szeretetig, az istentelenségtől Istenig. Ez a mi felelősségünk, Isten ezt ránk bízza. A leprás azt mondta Jézusnak: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Bennem is, bennetek is hányszor formálódott meg ez az imádság: Uram, ha akarod, felépülhet templomunk, ha te is akarod, meglehet… Megannyi nehézségen kellett átmenni ez alatt a néhány év alatt. De az Úr Jézus is ott volt mindig. Kinyújtotta felénk is a kezét, és mindig küldött embereket, gyülekezeteket, testvéreket, akik felkarolták a templom ügyét. Szeretnetek kell ezt a szent hajlékot, mert aki ide belép fáradtan, bánatosan, meggyötörten, erőtlenül, s szívét őszintén feltárja az Úr Isten előtt, az erőre kap, megvigasztalódik, és mennyei boldogság költözik életébe.

A lelkipásztornő a gyülekezet köszöntése során arra a kérdésre kereste a választ: hogyan épült fel a templom? A válasz: szeretetből. Sok embernek szívügye volt, hogy a templom felépüljön, és sokan felkarolták ezt az ügyet. Köszönetet mondott mindenkinek, aki bármit is tett azért, hogy az álom, a vágy megvalósuljon. Imádságában és köszöntésében is Isten áldását kérte az új templomra, a gyülekezetre.

Ugyanakkor a templom még nem mondható befejezettnek. A padok, az úrasztala, a szószék, a csillárok még csak a közeljövőben készülnek el és kerülnek beszerelésre, valamint a templom külső festése, az udvar és kert kialakítása is ezután valósul majd meg a gyülekezet híveinek adományából, szeretetéből és munkájából. Az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel zárult.