Régebben gyakran hangzott el, ha valaki nem megfelelően viselkedett, hogy hiányzik az első hét év, ami alatt mindenki az iskoláskor előtti időszakot értette, amikor a gyerek otthon tanulta meg a viselkedés alapszabályait. Ma már ezt szocializálódásnak, az értékrend kialakulásának nevezzük, és ezt a folyamatot is megpróbáljuk a közoktatás feladatává tenni, mivel a gyerek még alig beszél, már napközibe, majd előkészítő osztályba kerül, már kicsi korától kevés időt tölt a szüleivel. Az első hét év hiánya nagyon meglátszik az embereken, de nem tudni, hogy ebből következően vagy más okok miatt, nagyon sok embernél tapasztalható az általános műveltség hiánya is. Sokan ezt a modernitás eredményének tekintik. Az általános műveltség hiánya vagy létezése is a közoktatás jó vagy rossz oldalaként van számon tartva. Naponta szó esik az oktatás válságáról, arról, hogy félanalfabéta emberek kerülnek ki az iskolából, egyesek szerint ez egy tudatos oktatási elv, hogy önállóságra képtelen, mindenhol, mindenben tájékozatlan, bólogató emberek kerüljenek ki az életbe, akiket könnyen lehet befolyásolni. Az általános műveltség hiánya el fogja gépiesíteni az embereket és az egész társadalmat. Nem könnyű megállítani, fékezni ezt a folyamatot. Miután a politika mindenre rátette a kezét, mindent megpróbál befolyásolni, nem igazán számít a tudás, elég az, ha valaki jól helyezkedik párton belül. Mivel a politikai pártok első emberei egyre mélyebbről jönnek fel, számukra is fontos, hogy náluknál képzetlenebbek kerüljenek köréjük, hogy azok nehogy véletlenül föléjük emelkedhessenek. Ma már úgy juthat valaki csúcsra és a csúcs közelébe, hogy hiányozhat az első hét év, nem kell hogy legyen általános műveltsége, és nem kizáró jellegű a szakmai és az elméleti tudás. Később ezek az emberek döntenek afelől, hogy kik kapnak szerepet különböző szakmai területeken.

Milyen irányba halad a világ? — kérdezhetjük. Nem mondhatjuk azt, hogy a tudatlanságba, hiszen sohasem volt annyi tudományos felfedezés, mint ma, sohasem volt annyi lehetőség az ismeretek megszerzésére, mint ma, és a művészvilág sem gazdagodott olyan nagy mértékben, mint ma. Ami jobban hiányzik, mint eddig, az a befogadó. Ugyanis túl nagy a szakadék a tudással és a tudatlansággal megáldott emberek között. Ma már túl sok a magát sztárnak képzelő fiatal, aki valamilyen módon megszerez egy diplomát, de azzal együtt nem szerez tudást, csak beképzeltséget. Vannak fiatalok, akik tíz évig járnak főiskolákra, szinte évente más szakon, közben dolgoznak, mindig máshol, szerintük mindig vezető beosztásban, anélkül, hogy megtennének egy-két lépést a siker felé vezető úton, ők azt hiszik, egy lépésből nagyok. Hogy ők milyen irányba haladnak? Lehet, hogy számukra és a világ számára is az lenne jobb, ha meg tudnának állni egy helyben.

Elek György