Huszonharmadjára szervezte meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a domahidi állomás mögötti kuruc emlékműnél a szatmári békére és II. Rákóczi Ferencre való megemlékezést.

Gyönyörű nyári időben, szinte már kánikulában ünnepelhették az összegyűltek a majtényi síkon az „élő Rákóczit” szombaton 11 órától. A szatmári békére való megemlékezést immáron huszonharmadik alkalommal rendezték meg, az idei, 301. évforduló is a már megszokott, családiasan jó hangulatban telt. A beszédeket, műsorszámokat Muzsnay Árpád főszervező „vezényelte le”, aki konferálószövegeiben nem csak száraz információkat, de sok érdekes adatot, gondolatot is megosztott a közönséggel: hogy a domahidi állomás melletti megemlékezések sorozata talán hozzájárult ahhoz, hogy a szatmári békét már nem árulásnak tekinti a közvélemény; vagy hogy az elrobogó vonat füttyét tisztelgésnek is vehetjük, hiszen az emlékművet egykoron vasutasok emelték.

Az eseményt a hagyományokhoz híven Szabó Csaba tárogatóművész játéka nyitotta. A vendégeket a házigazda szerepében David Gheorghe, Majtény község polgármestere köszöntötte, majd Balogh Edina református lelkipásztor és Bíró Norbert katolikus plébános kértek áldást és szóltak néhány szót. Albertné Simon Edina, a kolozsvári magyar főkonzulátus konzulja kihangsúlyozta, hogy bár a szatmári béke objektív megítélése lehetetlen, ám az tény, hogy utat nyitott Magyarország békés fejlődése számára. Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke a Rákóczi vezette szabadságharc összetartó erejét méltatta, azt, hogy nemzetiségeket, különböző vallásúakat, vagyoni helyzetűeket tudott összekovácsolni. Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnöke szintén úgy vélte, hogy a majtényi „zászlóletétel” jó kompromisszumnak bizonyult. Liviu Marta, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója és Bene János, a nyíregyházi múzeum igazgatója rövid történeti áttekintést adtak a harcokról, előbbi a nemzetiségek szerepét, utóbbi Rákóczi alakját tárgyalta beszédében.

Természetesen a megszokott műsorszámok sem maradtak el. A domahidi Kun Lizbeth és a majtényi Rózsa-Molnár testvérpár szavalatokkal színesítették a beszédek sorát, a kismajtényi és domahidi iskolások énekkara, a tyukodi Rezeda nyugdíjas baráti társaság, a szilágysomlyói cserkészek és az ópályi népdalkör kurucdalokat énekeltek. A néptáncosok főként szatmári táncokkal szórakoztattak, fellépett a domahidi Kraszna néptánccsoport, a mátészalkai Szatmár Néptáncegyüttes, a nagykárolyi Rekettye, valamint a nagyecsedi és ópályi táncosok. Az ünnepséget a szatmári béke emlékoszlopának megkoszorúzása zárta.

Fischer Botond