Egy statisztikai felmérés szerint a napi huszonnégy órából átlagosan nyolc-tíz órát töltünk alvással. Étkezés, kávézás, fontosabb tevékenységek együttesen napi másfél órát vesznek igénybe. Beszélgetésre a férfiaknak napi egy órájuk, a nőknek negyvenöt percük van. Ez azt jelenti, hogy szűk egy óra az, amit a hozzánk közelálló személyek társaságában töltünk úgy, hogy azokkal legalább beszélő viszonyban vagyunk. A felmérést készítő szakemberek szerint ennek következményeként jelentősen sérül az emberek „éntudata”, az sokat veszít teljességéből, és függésbe kerül valamitől, ami az elidegenített életforma egyik megnyilvánulási formája. A pszichológusok többsége egyetért azzal, hogy az elidegenedés a modern kor életérzése. Be kell látni, a modern kor olyan kényelmet és jólétet teremtett, hogy az emberek nincsenek egymásra utalva. Az elidegenedésnek viszont megvannak a maga következményei. Ugyanis önmagában is képes „megélni” férfi és nő, de egyedül egyik nem sem tudja betölteni „emberi küldetését”, „társadalmi szerepét”. A konfliktushelyzeteket csak az az ember tudja elkerülni, aki egyensúlyt tud teremteni önmaga és környezete között. Ehhez tudatosan kialakított személyiségre van szükség, melynek elkerülhetetlen része az önismeret, az önértékelés és az „én-ideál”. Nem mindegy viszont, milyen körülmények között és milyen hatásokra alakul ki a személyiség. Aki szocializációja során nem sajátít el egy olyan értékrendszert, amellyel alkalmazkodni tud a társadalom elvárásaihoz, az később nem fog tudni megfelelni a társadalmi normáknak és szabályoknak. Az egyéni szabadság gyakorlása, a párkapcsolati függés előli menekülés amilyen mértékben segíti, más részről olyan mértékben fékezi az önmegvalósítást. Az önmegvalósítás korában az embereknek egyre kevesebb idejük marad saját magukra, de a társas kapcsolatok szerepe is háttérbe szorul. Az erőltetett önmegvalósítás gyakran csapdákhoz vezet. Ennek oka, hogy az emberek nem az egymással való kapcsolatok erősítésében keresik az önmegvalósításhoz szükséges lehetőségeket, hanem illúziókat ápolnak, hiú reményeket űznek, megpróbálják kitalálni maguk számára a holnap történetét. Előbb-utóbb a legnagyobb csalódás azokat éri, akik a munkába menekülnek ahelyett, hogy saját életüket igyekeznének rendbe tenni, mert eredményes munkát csak az tud hosszú távon végezni, aki jól érzi magát a bőrében.

Elek György