Zsúfoltságig megtelt péntek délután a filharmónia terme diákokkal, tanárokkal, szülőkkel és hozzátartozókkal a maturandusokat nagykorúsító, azaz szalagtűző ünnepségen. 

 A bevonuló ének után elsőként Varga Szilárd Csaba iskolalelkész, majd dr. Király Lajos esperes köszöntötte az egybegyűlteket — s mint utóbbi kiemelte: a szalagtűző három üzenetet hordoz. Egyrészt visszatekintés a megtett útra, másrészt határkő, hiszen felnőtté lesznek, ugyanakkor a jövőbe is mutat.

„Köszönöm, hogy együtt voltunk, együtt vagyunk, együtt munkálkodtunk.” — mondta Póti Eduárd iskolaigazgató, felidézve saját, 23 évvel ezelőtti szalagtűző ünnepségét, amikor még nem is gondolta, hogy ennyi nagykorúsításon fog részt venni. „Az idő telik, s ti ma a Református Gimnázium nagykorú közösségének tagjai lesztek. Ez felelősség.
 'A Fiú önmagától semmit nem tehet, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.' János apostol szavai kétféleképpen értelmezhetőek: kicsit megpihenünk, s végignézve rajtatok úgy érezzük, jó munkát végeztünk, van okunk az örömre. Másrészt: az Atya nélkül a Fiú semmit nem tett – mi már nem sokáig fogjuk a kezeteket, emlékek leszünk nektek, de az Atya fog, tart, megtart, támogat. És ezzel a bizonyossággal soha nem lesz okotok feladni! Nem kis dolgok következnek számotokra, de ne feledjétek: az élet túl rövid ahhoz, hogy ne legyetek különlegesek.” – szólt az útravaló. 

Az ünnepi beszédek után a XI. A., B., és C. osztály diákjainak versekből, bölcs gondolatokból, jól ismert slágerekből álló összeállítása következett, illetve az a három kisfilm, amelyek a maturandusok gyermekkori fotóiból és a refis évek alatt átélt élmények fényképeiből állítottak össze, mindenki nagy derültségére. 

Az ünnepség végén elérkezett a szalagtűzés pillanata: Székely Tünde (teológia–filológia), Czibere Zoltán (közgazdaságtan) és Vékony Gyöngyi (természettudományok–intenzív angol) osztályfőnökök diákjait felnőtté avatták.

Szabó Kinga Mária 

(Fotók, videó: a szerző felvételei)