Vasárnap délután igazi irodalmi élményben részesülhettek azok a mezőfényiek, akik részt vettek Halmosi Sándor könyvbemutatóján, a költő a községhez fűződő viszonyáról is mesélt.

Halmosi Sándor költő számára nem csak egy állomás Mezőfény, hiszen gyökerei ide nyúlnak vissza. Ő ugyan Szatmárnémetiben született, szülei viszont fényi születésűek, így gyermekkorának meghatározó része volt a sváb településen való időzés, ahova mindig szívesen tér vissza. Hosszas németországi tartózkodás után tért vissza a magyar közegbe, jelenleg Budapesten él. Az író-olvasó találkozón elsőként Futó Gabriella tanítónő mutatta be néhány szóban a költőt, aki kezdetben a matematika szerelmese volt, és viszonylag későn, 24 éves korában kezdett el a költészettel foglalkozni. Jelenleg költő, műfordító, matematikus, akinek 2001-ben jelent meg első kötete, s azóta 8 kötetet publikált. Fényi Izabella magyartanárnő a nyolcadik, Ibrahim című válogatáskötetét mutatta be néhány szóban a jelenlévőknek. Mint elmondta, Halmosi versein keresztül alapvető, határok nélküli emberi érzéseket közvetít az olvasók felé, melyek a világ minden pontján ugyanolyanok. Verseinek summázata: a fontos dolgok a lelkünkben vannak, arra kell figyelni, ami belülről fakad. A költőhöz intézett kérdések által megtudhattuk, mi volt az oka annak, hogy a matematika után egy teljesen más világhoz, a költészethez fordult. Válaszából kiderült, hogy amit meg akart fogalmazni, azt írásban tudta kifejezésre juttatni. „Életünk harmóniakeresés, mindennap összerakjuk a világot, ami folyton szétesik” — fogalmazott Halmosi Sándor, aki nem hisz az absztrakt költészetben, mivel az élet maga a költészet. „Ez nem valami távoli, elvont dolog, mert mindenkiben benne van. Mindenhol ott van a költészet, csak higgyetek benne!” — tette hozzá a költő. Számtalan verse teljesen hétköznapi témából fakad, legyen az egy sms, egy beszélgetés vagy egy levél. Elmondta azt is, néha nehéz költőnek lenni, mivel élete egy nyitott könyv, de neki ez a dolga, ezt kell tennie, ugyanúgy, ahogyan mindenki másnak a sajátját. Sokakban felmerül a kérdés, hogy többéves németországi tartózkodás után miért tért vissza mégis magyar közegbe? Elmondása szerint hiába tud tökéletesen egy másik nyelvet, érzéseit csakis saját kultúráján, anyanyelvén keresztül tudja kifejezni. Ő ebbe a nyelvbe, kultúrába született bele, és hisz abban, hogy az ember nem véletlenül születik valahova, neki dolga van itt. Mezőfényen már második alkalommal beszélt költészetéről, a községhez fűződő kapcsolatáról. Gyerekkorában sok időt töltött a faluban, itt-tartózkodásai alatt pedig sok dolgot tanult nagyapjától. A beszélgetés közben a költő kedvenc verseit is felolvasta a közönségnek.